Hsziaoercsing
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A hsziaoercsing () (pinjin: xiǎo'érjīng/xiǎo'érjǐng, saját betűivel: شِيَوْ عَر دٍ, egyszerűsített kínai: 小儿经 vagy 小儿锦, hagyományos kínai: 小兒經 vagy 小兒錦), rövidített alakjában hsziaocsing () (kínai írással: 小经 vagy 消经, pinjin: xiǎojīng/xiāojīng, hagyományos: 小經 vagy 消經) a mandarin nyelvjárások és a dungan nyelv írására használt arab írásváltozat. A kínai anyanyelvűek közül a muszlim kisebbségek tagjai használják, mint például a hujok, tunghszianok stb. A dunganok manapság már csak Kína területén használják, a Szovjetunió utódállamaiban a cirill írást alkalmazzák, amelyre a 20. század első felében álltak át (lásd: dungan ábécé).
A hsziaoercsing () jobbról balra íródik, akárcsak más, arab íráson alapuló változatok. Az írásrendszer hasonlít az ujgur ábécére, mert mindkettő minden esetben jelöli a magánhangzókat, ezzel szemben a többi arab írásváltozat nem jelöli a rövid magánhangzókat.
Eredet szerkesztés
A 7. században, a Tang-dinasztia idején számos arab vagy perzsa nyelvű nép érkezett Kínába. Ezekből a népekből, félig-meddig asszimilálódva a hanokkal, kialakult a huj kisebbség. E muszlim nép elsősorban klasszikus arabot és a Koránt tanulmányozták a madraszákban, így kevéssé ismerték a kínai írásjegyeket, viszont jól ismerték az arab írást. Ebből kifolyólag kialakult több, az arab íráson alapuló, de a kínai nyelv lejegyzését szolgáló írás. Ezekből az írásokból alakult ki a ma már standardizált hsziaoercsing ().
Használat szerkesztés
A hsziaoercsing ()et kétféle változatban használják. Az egyik változata a „mecset-rendszer”, melyet főként vallási intézményekben használnak. Sok arab és perzsa vallási elemet tartalmaz, nem használ kínai jeleket. Meglehetősen standardizált.
A másik változata a „mindennapi rendszer”. Ez alig vagy egyáltalán nem használ vallási elemeket, viszont gyakori a kínai írásjegyek használata. Ezek mennyisége a használótól függ, tehát nem mondható standardizáltnak.
Napjainkban a hsziaoercsing () használata egyre inkább visszaszorulóban van, ami a kínai gazdaság növekedésében és az oktatás vidéki kiterjesztésének köszönhető. Emellett versenytársa is akadt, a pinjin alakjában.
Az ábécé szerkesztés
A hsziaoercsing () 36 betűt tartalmaz, melyból 4 magánhangzót jelöl. A 36 betűből 28 az arabból származik, 4 a perzsából (2 módosított), és 4 betű csak a hsziaoercsing ()ben található meg.
Szótagkezdők és mássalhangzók szerkesztés
|
Szótagzárók és magánhangzók szerkesztés
|
Arab és perzsa szavakban csak a hosszú magánhangzókat jelölik, a rövidek jelöletlenek.
Arab és perzsa kölcsönszavakban a sukuun (
) jelöletlen, de kínai szavakban általában jelölik, ez alól csak néhány gyakran használt szó a kivétel. Például a hangsúlyozott "的" (tö ()) és "和" (ho ()) írása "دِ" és " ﺣَ"; egyébként sukuunnal "دْ" és " ﺣْ", vagy sukuun nélkül "د" és " ﺣ".
A sukuun jelölheti a kínai szóvégi -[ŋ] végződést, de ezt helyettesítheti fatHatan (
) vagy kasratan (
) vagy dammatan (
) is.
Többszótagú szavakban a záró 'alif ( ﺎ), amely a hosszú -ā hangot jelöli, helyettesíthető fatHahval (
), ami rövid -ă-t jelöl.
Kínai szavakban a shaddah a teljes szótag kettőzését jelöli, hasonlóan a kínai "々" írásjegyhez.
A Xiao’erjing az arab írásjeleket használja, mint punktuációs jeleket.
Példa szerkesztés
- Xiao’erjing:
- Egyszerűsített kínai:“人人生而自由，在尊严和权利上一律平等。他们赋有理性和良心，并应以兄弟关系的精神互相对待。”
- Tradicionális kínai::「人人生而自由，在尊嚴和權利上一律平等。他們賦有理性和良心，並應以兄弟關係的精神互相對待。」
- Átírás: "Zsenzsen seng er ceju, caj cunjen ho csüanli sang jilü pingteng. Tamen fu ju lihszing ho lianghszin, ping jing ji hsziungtikuanhszi tö csingshen huhsziang tujtaj ()."
- Magyar: "Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek."
