Hugó francia király

a Capeting-dinasztia első uralkodója

Hugó vagy Capet Hugó (Dourdan, 939-941 körül – Prasville, 996. október 24.) a frankok hercege 960-tól, majd Franciaország királya 987-től haláláig, a Capeting-dinasztia első uralkodója.

Capet Hugó
Capet Hugó az igazságszolgáltatást jelképező kézzel, a három ujj a Szentháromságot jelzi
Capet Hugó az igazságszolgáltatást jelképező kézzel, a három ujj a Szentháromságot jelzi

Francia király
Uralkodási ideje
987. 996. október 24.
Koronázása
987. december 25., Noyon Red crown.png
Elődje V. Lajos
Utódja II. Róbert
Életrajzi adatok
Uralkodóház Capeting-dinasztia
Született 939-941 körül
Dourdan  Royal Standard of the King of France.svg
Elhunyt 996. október 24.
Prasville
NyughelyeSaint-Denis-székesegyház
Édesapja Nagy Hugó Neustria grófja
Édesanyja Szász Hedvig
Testvérei
  • Beatrice of France
  • Emma of Paris
  • Henry I, Duke of Burgundy
  • Otton de Bourgogne
  • Erberto d'Auxerre
Házastársa Aquitániai Adelheid francia királyné
Gyermekei
Capet Hugó aláírása
Capet Hugó aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Capet Hugó témájú médiaállományokat.


ÉleteSzerkesztés

Apja Nagy Hugó Neustria őrgrófja, anyja Szász Hedvig (I. Ottó húga], nagybátyja Odó párizsi gróf volt. Nagyapja, I. Róbert a Róbertidák/Rupertidák ripuári frank nemzetségéből származott. Együgyű Károllyal rivalizált a Nyugati Frank Királyság trónjáért, és egy évig tartó uralkodás után 923-ban elesett a soissons-i csatában.

A Karoling-házbeli V. Lajos 14 hónap uralkodás után vadászbalesetben meghalt. Nem volt fiúörököse, fivérei pedig törvénytelen gyermekek voltak. A Frank Királyság előkelő családjai, egyházi méltóságai, élükön Adalbéron reims-i érsekkel és aurillac-i Gerberttel, a későbbi II. Szilveszter pápával (mindketten közel álltak Ottó udvarához), az elhunyt király nagybátyja helyett Hugót választották uralkodójuknak Senlisben. Noyonban koronázták meg 987. július 3-án.

UralkodásaSzerkesztés

Hugó szilárd alapokra akarta helyezni a királyságot, ezért 987 karácsonyán Róbert fiát tette meg társkirálynak. Ezzel a lépéssel szakított a királyválasztás addigi szokásával, és dinasztiát alapított. A hagyomány előírta, hogy a királyt a reimsi érseknek kell megkoronáznia, és az érsek először visszautasította a szokatlan kívánságot. Hugó végül a mórveszélyre hivatkozva tudta őt meggyőzni, ugyanis 985-ben II. Borrell barcelonai gróf katonai segítséget kért tőle al-Mansur ellen.[1] Hugó arra hivatkozott, hogy ha a hadjáratban el találna esni, zavar támadna a királyság vezetésében, Róbert megkoronázása azonban biztosítaná a folytonosságot. Ezzel elérte ugyan, hogy fiát megkoronázzák,[2] de a hadjáratra nem sikerült rávennie nemeseit. Barcelona grófjai, akik eddig a francia király hűbéreseinek számítottak, e pillanattó függetlennek tekintették magukat. Katalán történészek szerint ezzel az elmaradt segélynyújtással született meg a katalán nemzet.

A koronázás után Hugó a trónviszályok megelőzésére törvénybe iktatta, hogy a trónt csak a legidősebb fiú örökölheti. A dinasztia egyenes ága 1328-ban kihalt, de az oldalági leszármazottak 1848-ig uralkodtak (kivéve a francia forradalom és Francia Császárság idejét).

A Francia Királyság magva, a Nyugati Frank Királyság a Schelde, a Maas, a Saône és Rhône folyók között terült el, és területét a későbbi királyok fokozatosan növelték. Az első Capeting királyok nem választottak maguknak székvárost; Hugó városról városra járva kormányzott.

A békés természetű Hugót nem tekintette veszélyes riválisnak Ottó, miként vazallusai sem. Egyházi emberekkel vette magát körül, kapcsolatokat létesített a nagybirtokos családokkal, így Normandia hercegével, és Anjou grófjával.

Uralkodása alatt a királyságban viszonylagos béke honolt, a szabad parasztok és jobbágyok új területeket vontak művelésbe, az apátságok iskolákat nyitottak, a kereskedelem fellendült.

EmlékezeteSzerkesztés

A Capeting házSzerkesztés

A dinasztia neve Hugó halála után néhány évtizeddel született: Adémar de Chabannes, a limoge-i Saint-Martial apátság szerzetese és krónikása nevezte művében először Vállköpenyes (Cappa) Hugónak a királyt 1030 körül. A cappa Tours-i Szent Gergely vállköpenyére utal, a Tours-i apátságban őrizték egy darabját, ahol Hugó harmadrendi, laikus apátként szolgált.

Az Isteni színjátékSzerkesztés

Az Itália jelentős részét elfoglaló franciákra mérges Dante Alighieri Hugót „nyöszörgő, sikoltozó lélekként” a Purgatóriumban helyezte el, és egy párizsi mészáros fiának nevezte:

Capet Hugónak hívtak engem ott túl:
s Lajosok és Fülöpök atyja lettem,
kik trónon ültek frank uralkodókul.
Egy párizsi mészárostól születtem,
mikor kihaltak a régi királyok,
kivéve egyet (kit zárdába tettem)…

(Purgatórium XX., 49–54., Babits Mihály fordítása)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gaspar Feliu i Montfort, La presa de Barcelona per Almansor. Història i mitificació Archiválva 2008. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben. Barcelona: Institut d'Estudis Catalans 2007.
  2. Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában. Budapest, Panoráma, ISBN 963-243-179-0 p. 28.

ForrásokSzerkesztés


Előző uralkodó:
V. Lajos
Frank király
nyugaton 987996
 
Következő uralkodó:
II. Róbert