I. István Uroš szerb király

szerb király

I. István Uroš vagy Nagy Uroš[2] (szerbül: Стефан Урош), (12231277. május 1.) szerb király 1243-tól 1276-ig.

I. István Uroš
István Uroš és fia, István Dragutin
István Uroš és fia, István Dragutin

Szerbia királya
Uralkodási ideje
1243 1276
Koronázása
1243
Elődje I. István Ulászló
Utódja István Dragutin
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született 1223 körül
nem ismert
Elhunyt 1277. május 1.
Sopoćani kolostor
NyughelyeSopoćani kolostor[1]
Édesapja II. István
Édesanyja Anna Dandolo
Testvére(i)
Házastársa Ilona szerb királyné
Gyermekei
I. István Uroš aláírása
I. István Uroš aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. István Uroš témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. István harmadik fiaként született.[3] Trónralépte után először is kiűzte a tatárokat országából.[3] 1253-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt,[3] ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adó fizetésére kényszerült.[3] Mikor Mihály bolgár császárt megölték 1257-ben, István bevonult Bulgáriába és II. Kálmán megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra.[3] István IV. Béla magyar királyt támogatta a II. Ottokár cseh király elleni háborúban[3] és 1261-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt:[3] ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi V. István magyar király leányával, Katalinnal[3] és megígérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt.[3] Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene[3] és Istvánnak Humba kellett menekülnie,[3] majd kolostorba lépett,[3] ahol 1277-ben meg is halt.[3]

István bányákat nyitott,[4] pénzt veretett[4] és megpróbálta alárendelni az egyházat az államhatalomnak.[4] Az oklevelekben szászokként ("saxones") emlegetett német bányászokat telepített le országában (akik némely nézet szerint a mai keletnémet és cseh területekről származtak, más nézet szerint Erdélyből), akik jelentős településeket alapítottak vagy már meglévőket tettek virágzó bányásztelepülésekké. (A legfontosabbak: Brskovo, Čačak, Trepča, Kosovska Mitrovica, Rogozno, Novo Brdo, Srebrenica, Rudnik, Plana, Brvenik, Kratovo). Tevékenységük annyira tipikus és jelentős volt, hogy a középkorban "sasi" (= szászok) névvel emlegették a bányászokat a Balkánon, immáron nemzetiségtől függetlenül is. <ref>Balduin Saria: Der mittelalterliche sächsische Bergbau auf dem Balkan. In: Ostdeutsche Wissenschaft [München] 9 (1962), 131-150. o.<ref>

Gyermekei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Serbia. Stefan Uroš I 1243-1276, Stefan Dragutin 1276-1282 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  2. Uralkodása szerencséssége és dicsősége miatt nyerte e melléknevet (Vö.: Pallas)
  3. a b c d e f g h i j k l m Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  4. a b c Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363   27. oldal
  5. Wertner nem nevezi meg a lányt és férjét, hiszen az általa ismert forrás nevet nem tartalmazott, lásd Wertner (1891: 56–58).
  6. A Foundation for Medieval Genealogy szerint a neve Brnča (Brnjača) lehetett, és férje György zsupán volt.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés


Előző uralkodó:
I. István Ulászló
Szerbia királya
12431276
 
Következő uralkodó:
Dragutin István