I. Vilmos szicíliai király

I. (Gonosz) Vilmos (olaszul: Guglielmo il Malo), (1131 körül – Palermo,[3] 1166. május 7.[3]) szicíliai király 1154-től haláláig. Kemény kezű uralkodása alatt sikerrel fojtotta el a meg-megújuló bárói szervezkedéseket.

I. Vilmos
William I of Sicily.jpg

Szicíliai király
Uralkodási ideje
1154. február 26. 1166. május 7.
Elődje II. Roger
Utódja II. Vilmos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hauteville-i ház
Született

Palermo
Elhunyt 1166. május 7. (39-40 évesen)[2][1]
Palermo
NyughelyePalermo Cathedral
Édesapja II. Roger szicíliai király
Édesanyja Kasztíliai Elvira
Testvérei
Házastársa Navarrai Margit
Gyermekei
Coat of Arms of the House of Hauteville (according to Agostino Inveges).svg
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vilmos témájú médiaállományokat.

Vilmos II. Roger fiaként született, és 1148-tól (bátyja halála) volt a trónörökös, 1151-től pedig társuralkodó. Édesapja halála után, 1154-ben lett Szicíliai egyeduralkodója. Bari-i Maione nevű minisztere tanácsára folytatta Roger politikáját, és tovább erősítette a királyi hatalmat a városokkal és a bárókkal szemben. A bárók azonban Vilmos unokaöccse, Loritello Róbert vezetésével Barbarossa Frigyes német-római császárhoz fordultak segítségért. Frigyes tervezett hadjárata végül elmaradt, így a bárók I. Manuél bizánci császárt keresték meg szövetségesnek. 1155-ben a bizánciak Dél-Itáliába hatoltak, és megszállták Apuliát. Vilmos viszont Brindisi közelében fényes győzelmet aratott felettük, és visszafoglalta tartományait.[3]

A király 1156-ban a beneventoi konkordátumban rendezte vitáját IV. Adorján pápával, Adorján pedig elismerte Vilmos fennhatóságát a dél-itáliai normann területek felett. 11581160 folyamán Szicília elvesztette afrikai birtokait, 1160-ban pedig meggyilkolták Maione minisztert. A bárók Vilmos trónfosztására törő kísérlete is csaknem sikerrel járt, a királyság déli részén pedig lázongások törtek ki (a lázadók a palermoi palotát is feldúlták). Vilmosnak kemény kézzel kellett helyreállítania a rendet.[3]

Ugyanakkor türelmes volt a királyság területén élő muzulmánok iránt, és udvarát sok nevezetes muszlim személyiség (pl. a földrajztudós Abu Abdalláh al-Idríszi) felkereste. Vilmos támogatta az irodalmat és a tudományokat. „Gonosz” melléknevét ellenfelei adták neki.[3]

A király 1166-os halála után fia, II. Vilmos örökölte Szicíliát.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BeWeB, 2020. július 28., 3492
  2. http://www.treccani.it/enciclopedia/guglielmo-i-d-altavilla-re-di-sicilia_(Dizionario_Biografico)/, 2018. június 27.
  3. a b c d e Uralkodók és dinasztiák, 680. o.

ForrásokSzerkesztés