I. Vilmos szicíliai király

szicíliai király
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 26.

I. (Gonosz) Vilmos (olaszul: Guglielmo il Malo) (Palermo, 1120Palermo, 1166. május 7.) szicíliai király 1154-től haláláig. Kemény kezű uralkodása alatt sikerrel fojtotta el a meg-megújuló bárói szervezkedéseket.

I. Vilmos

Szicíliai király
Uralkodási ideje
1154. február 26. 1166. május 7.
ElődjeII. Roger
UtódjaII. Vilmos
Életrajzi adatok
UralkodóházHauteville-ház
Született1120[1]
Palermo
Elhunyt1166. május 7. (45-46 évesen)[2]
Palermo
Nyughelye

ÉdesapjaII. Roger szicíliai király
ÉdesanyjaKasztíliai Elvira
Testvére(i)
HázastársaNavarrai Margit
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vilmos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vilmos II. Roger fiaként született, és 1148-tól (bátyja halála) volt a trónörökös, 1151-től pedig társuralkodó. Édesapja halála után, 1154-ben lett Szicíliai egyeduralkodója. Bari Maione nevű minisztere tanácsára folytatta Roger politikáját, és tovább erősítette a királyi hatalmat a városokkal és a bárókkal szemben. A bárók azonban Vilmos unokaöccse, Loritello Róbert vezetésével Barbarossa Frigyes német-római császárhoz fordultak segítségért. Frigyes tervezett hadjárata végül elmaradt, így a bárók I. Manuél bizánci császárt keresték meg szövetségesnek. 1155-ben a bizánciak Dél-Itáliába hatoltak, és megszállták Apuliát. Vilmos viszont Brindisi közelében fényes győzelmet aratott felettük, és visszafoglalta tartományait.[3]

A király 1156-ban a beneventói konkordátumban rendezte vitáját IV. Adorján pápával, Adorján pedig elismerte Vilmos fennhatóságát a dél-itáliai normann területek felett. 11581160 folyamán Szicília elvesztette afrikai birtokait, 1160-ban pedig meggyilkolták Maione minisztert. A bárók Vilmos trónfosztására törő kísérlete is csaknem sikerrel járt, a királyság déli részén pedig lázongások törtek ki (a lázadók a palermói palotát is feldúlták). Vilmosnak kemény kézzel kellett helyreállítania a rendet.[3]

Ugyanakkor türelmes volt a királyság területén élő muzulmánok iránt, és udvarát sok nevezetes muszlim személyiség (pl. a földrajztudós Abu Abdalláh al-Idríszi) felkereste. Vilmos támogatta az irodalmat és a tudományokat. „Gonosz” melléknevét ellenfelei adták neki.[3]

A király 1166-os halála után fia, II. Vilmos örökölte Szicíliát.

  1. BeWeB. (Hozzáférés: 2021. február 12.)
  2. Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  3. a b c Uralkodók és dinasztiák, 680. o.


Előző uralkodó:
II. Roger
Következő uralkodó:
II. Vilmos