Palermói székesegyház

A palermói székesegyház vagy Nagyboldogasszony-székesegyház,(olaszul: Cattedrale di Palermo; Cattedrale metropolitana della Santa Vergine Maria Assunta) egy katolikus templom, ahol a palermói főegyházmegye is székel. A katedrális egy építészeti komplexum, hisz különböző stílusok találhatók itt meg. A mór, normann, gótika, barokk és neoklasszikus stílusok találhatók meg. Ezek jórészt a különböző restaurációknak és újjáépítéseknek köszönhető. Manapság az Az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale székesegyházai Világörökségének része.

Palermói székesegyház
  • világörökségi helyszín része
  • itáliai nemzeti emlék
Panoramica Cattedrale di Palermo.jpg
Vallás katolicizmus
Egyházmegye Palermói főegyházmegye
Építési adatok
Építése 1185
Stílus Normann építészet
Arab
Bizánci építészet
Gótika
Reneszánsz
Neoklasszikus
Világörökség-azonosító1487-005
Település Palermo
Elhelyezkedése
Palermói székesegyház (Olaszország)
Palermói székesegyház
Palermói székesegyház
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 38° 06′ 52″, k. h. 13° 21′ 22″Koordináták: é. sz. 38° 06′ 52″, k. h. 13° 21′ 22″
A Palermói székesegyház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Palermói székesegyház témájú médiaállományokat.

TörténelemSzerkesztés

A mai katedrális helyén I. Gergely pápa utasítására egy kisebb katolikus templomot. Az arabok a 9. században meghódították Szicíliát, létrehozván a Szicíliai Emirátust, ennek következében mecsetté alakították a templomot. A normannok hódítása után 1185-ben ismét katolikus templomot építetett Walter Ophamil Palermo érseke, II. Vilmos javaslatára. Ophamil temetése után egy szarkofágban lett elhelyezve, a templom kriptájában. A középkori épületnek bazilika szerű elrendezése volt három apszissal, amiből mára csak egy kis építészeti darab maradt fenn.

A saroktornyok felsőoszlopsorai a 14. és 15. század folyamán épültek, a korai reneszánsz alatt lett a déli előcsarnok a templomhoz hozzáépítve. A jelenlegi neoklasszikus stílus az 1781 és 1801 közötti építkezések idejéből erednek, Ferdinando Fuga és Giuseppe Venanzio Marvuglia vezetésével. Az Antonello Gagini által tervezett nagy oltárfal, amit szobrokkal, szegélyekkel és domborművekkel díszített, azok teljesen tönkrementek. Ezt követően a templom különböző részeibe vitték a szobrokat.

Királyi sírok és koronázásokSzerkesztés

A székesegyház számos szicíliai uralkodói sírt is magába foglal. Itt helyezték örök nyugalomra II.Rogert; lányát, Konstancia császárnét, VI.Henrik császárt, Konstancia férjét és fiukat II. Frigyest is. II. Frigyes részéről feleségét, Aragóniai Konstancia magyar királynét valamint dédunokáját II. Vilmos athéni herceget is. A négy uralkodó nagy porfír szarkofágokban vannak elhelyezve, amiket római oszloprúdak vesznek körbe feltehetően a Caracalla és a Diocletiánus termáiból származnak.[1] Ilyen szarkofágokat már a kései római kori császárok esetében is alkalmaztak. Constantinus és Marcianus császárok is ilyen szarkofágokban vannak.[2]

Odo de Bayeux normann főúr, I. Vilmos féltestvére a templomban lett eltemetve 1097-ben.

A székesegyház koronázóhelyként is szolgált a történelem során: II. Viktor Amádét és III. Károlyt is itt koronozták királlyá.[3]

GallériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rosa Bacile (2017), Romanesque and the Mediterranean: Patterns of Exchange Across the Latin, Greek and Islamic Worlds c.1000-c.1250, Routledge
  2. A. A. Vasiliev (1848. január 17.). „Imperial Porphyry Sarcophagi in Constantinople”. Dumbarton Oaks Papers 4, 1+3–26. o. DOI:10.2307/1291047.  
  3. Roger Pearse: More on the tombs of the emperors at the Church of the Holy Apostles in Constantinople. Roger Pearse , 2013. december 18.