II. Szaniszló Ágost lengyel király

a Lengyel–Litván Nemzetközösség utolsó uralkodója

Stanisław August Poniatowski (született Stanisław Antoni Poniatowski; Wołczyn, Lengyelország, 1732. január 17. – Szentpétervár, Oroszország, 1798. február 12.), Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme II. Szaniszló Ágost (lengyelül: Stanisław II August) néven 1764-es megválasztásától 1795-ös lemondásáig. Ő volt a Lengyel–Litván Nemzetközösség utolsó uralkodója.

Stanisław August Poniatowski

Lengyelország királya
II. Szaniszló Ágost
Uralkodási ideje
1764. szeptember 7. 1795. november 25.
KoronázásaSzent János-főszékesegyház
1764. november 25.
ElődjeIII. Ágost
Életrajzi adatok
UralkodóházPoniatowski
Született1732. január 17.
Wołczyn
Elhunyt1798. február 12. (66 évesen)
Szentpétervár
NyughelyeSzent János-főszékesegyház
ÉdesapjaStanisław Poniatowski
ÉdesanyjaKonstancja Czartoryska
Vallásrómai katolikus
Stanisław August Poniatowski aláírása
Stanisław August Poniatowski aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Stanisław August Poniatowski témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Huszonkét éves korában, 1755-ben Szentpétervárra érkezett, ahol diplomataként szolgált, valamint közeli, szeretői viszonyba került Nagy Katalin cárnővel. Oroszország és Poroszország támogatásával, valamint az orosz csapatok lengyel földön való felsorakoztatásával, 1764 szeptemberében a megfélemlített választásra jogosult gyűlés megszavazta lengyel–litván uralkodónak. A várakozások ellenére Poniatowski megpróbálta megreformálni az ekkora már hanyatlásnak indult Nemzetközösséget, ám a porosz–osztrák–orosz szomszédok mind érdekeltek voltak az ország gyengén tartásában. Emellett belülről a konzervatív nemesi érdekek álltak vele szemben, akik a reformokra az évszázadokkal korábban biztosított kiváltságjogaik felszámolásaként tekintettek.

Uralkodásának korai szakaszában meghatározó esemény volt az orosz befolyás ellen létrejött bari konföderáció háborúja (1768–1772), ami Lengyelország első felosztásához (1772) vezetett. Regnálásának későbbi szakaszán zajlott a négyéves szejm (1788–1792), ami az 1791. május 3-i alkotmány kiadását eredményezte. Az abban foglalt reformokat az 1792-es targowicai konföderáció és a lengyel–orosz háború döntötte meg. Ez közvetlenül vezetett az ország második felosztásához (1793), amit már csak a Kościuszko-felkelés (1794), és Lengyelország végső, harmadik felosztása (1795) követett, ami a Lengyel–Litván Nemzetközösség megszűnését jelentette. Megfosztva minden hatalmától, Poniatowski 1795 novemberében lemondott a trónról, és élete utolsó éveit orosz fogságban töltötte. Szentpétervárott hunyt el, 1798-ban, hatvanhat éves korában.

Uralkodása

szerkesztés

Uralkodásának kezdete

szerkesztés

Kadétiskolát alapított a nemesifjak számára, több tartományi törvényszéket újjáélesztett, lépéseket tett a főurak hatékonyabb megadóztatása érdekében. A kormánybizottságok uralkodása alatt egyre hatékonyabban működtek. 1766 után stabilizálta az árakat és fellendítette a kereskedelmet, az állami jövedelmeket pedig megduplázta. A legfontosabbakat, a bevételek megfelelő mennyiségét, valamint a liberum veto felszámolását nem sikerült elérnie.[1]

Az ország első felosztása

szerkesztés
 
Az ország első felosztása, 1772

1767-ben II. Katalin cárnő utasítására orosz csapatok hatoltak be Lengyelországba azt követelve, hogy az ortodox vallási kisebbségek számára tegyék lehetővé valamennyi hivatal betöltését. Az orosz fellépés hatására 1768. február 29-én Podóliában létre jött a Bari Konföderáció, mely a katolikus vallás és a régi alkotmány védelmét tűzte ki célul. A közvélemény a nemzeti függetlenség bajnokainak tekintette képviselőit, holott a királlyal és reformjaival szemben hajlandóak lettek volna Oroszországgal kiegyezni. Ugyanakkor a király és környezete csak azért támaszkodott az orosz támogatásra az ország számára nélkülözhetetlennek tartott reformok érdekében. Ebben a politikai helyzetben a Bari Konföderáció csak úgy tudott négy éven át harcolni (1768-1772), mivel - francia nyomásra - az Oszmán Birodalom az orosz főerőket a Balkánon lekötötte. Ilyen körülmények között 1768-ban Repnyin orosz követ is csak a felosztásban látta a megoldást.[2]

A felosztás első elemeként 1769 áprilisában a Habsburg Birodalom megszállta, majd 1772 novemberében Magyarországhoz csatolta az 1412 óta elzálogosított szepességi városokat. Az Oszmán Birodalom közelgő vereségének hatására 1771 júniusában osztrák-török szerződés született, melynek ellensúlyozására Oroszország és Poroszország szerződést kötött Lengyelország felosztására. Ehhez - némi tiltakozás után a Habsburg Birodalom is csatlakozott, így 1772. augusztus 5-én Szentpéterváron aláírták Lengyelország első felosztását rögzítő szerződést. A lengyel kormányt erről csak ősszel értesítették. A szerződés ellen csupán III. Károly spanyol király tiltakozott.[3]

A felosztási szerződés értelmében Lengyelország elveszítette területének 29%-át, a gazdaságilag legértékesebb területeket, 14 milliós lakosságából pedig 4 millió főt.

Franciszek
Poniatowski
sz. 1640/50
† 1691/95
Helena
Niewiarowska


Kazimierz
Czartoryski
sz. 1674
† 31 VIII 1741
Izabella Elżbieta
Morsztyn
sz. 26 VIII 1671
† 24 II 1758
         
     
  Stanisław
Poniatowski

sz. 1676. IX. 15.
† 1762. VIII. 30.
Konstancja
Czartoryska

sz. 1700.
† 1757. X. 27.
     
   
1
Elżbieta
Szydłowska
sz. 1748.
† 1810.
OO   1784
2
II. Nagy Katalin
sz. 1729. IV. 21.
† 1796. XI. 6.
OO   1755
II. Szaniszló
Ágost

sz. 1732. I. 17.
† 1798. II. 12.
3
Magdalena Agnieszka
Lubomirska
sz. 1739.
† 1780.
OO   XVIII w.
                   
   1    2    3    3    
MIchał Grabowski
 sz. 1773
 † 1812. VIII. 17.
  Stanisław
Grabowski
 sz. 1780. X. 28.
 † 1845. XI. 3.
 
Anna Pjotrovna
 sz. 1757. XII. 20.
 † 1759. III. 19.
 
Konstancja
 
Michał Cichocki
 
  1. Hahner 2006 335.
  2. Hahner 2006 335-336.
  3. Hahner 2006 336.

Hahner 2006: Hahner Péter: A régi rend alkonya. Egyetemes történet 1648-1815. Panem, Budapest, 2006 ISBN 9635454287

Lásd még

szerkesztés


Előző uralkodó:
III. Szász Ágost
Lengyel uralkodó
17641795
 
Következő uralkodó:
II. Nagy Katalin,
II. Frigyes Vilmos,
II. Ferenc