III. Louis de Montpensier

francia arisztokrata és hadvezér

III. Louis de Montpensier, másképp II. Louis de Bourbon-Vendôme (Moulins, 1513. június 10.Champigny, 1582. szeptember 23.) Montpensier hercege, Auvergne dauphinja, francia arisztokrata és hadvezér volt.

III. Louis de Montpensier
Louis de Bourbon duc de Montpensier.jpg

Uralkodóház House of Bourbon-Montpensier
Született 1513. június 10.[1]
Moulins
Elhunyt 1582. szeptember 23. (69 évesen)[1]
Champigny-sur-Veude
Édesapja Louis, Prince of La Roche-sur-Yon
Édesanyja Louise de Bourbon, Duchess of Montpensier
Testvére(i)
  • Charles, Prince of La Roche-sur-Yon
  • Suzanne de Bourbon-Montpensier
Házastársa
  • Jacqueline de Longwy
  • Katherine Mary of Lorraine
Gyermekei
  • Charlotte de Montpensier
  • François de Montpensier
  • Françoise de Bourbon-Vendôme
  • Anne de Bourbon-Montpensier
  • Jeanne de Bourbon
  • Louise de Bourbon-Montpensier (1548-1586)
Armoiries Montpensier Moderne.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Louis de Montpensier témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Louis de Bourbon, La Roche-sur-Yon hercegének és távoli rokonának, Louise de Bourbonnak, Montpensier hercegnőjének első fia volt. 1536-ban Provence-ban, később Artois-ban harcolt Anne de Montmorency alatt V. Károly német-római hadai ellen. 1538-ban feleségül vette I. Ferenc törvénytelen testvére, Jeanne d'Angoulême lányát, Jacqueline de Longwy-t, ekkor anyja megkapta a herceg nagyapjának, Gilbert-nek a birtokait: Forez, Beaujeu és Les Dombes grófságát, Louis pedig Auvergne dauphinja lett. (Bár atyja 1520-ban elhunyt, La Roche-sur-Yont nem Louis, hanem öccse, Charles örökölte.)

Ezt követően Louis jeleskedett az V. Károly elleni harcokban. Az 1557-es Saint-Quentin-i vereségnél lovát kilőtték alóla, így II. Fülöp spanyol király fogságába esett. A 16. század vallási konfliktusában eleinte felesége hatására a hugenották oldalán állt, azonban 1561-ben mind asszonya, mind édesanyja meghalt. Montpensier hercegeként pártot váltott, és a legharcosabb katolikusok egyikévé vált, még protestánsnak megmaradó gyermekeit is elűzte. 1562-ben, a francia vallásháborúk kitörésekor Touraine és Anjou kormányzója volt, ilyen minőségben 1563-ban visszavette a lázadóktól Angoulême-et és Cognac-ot. Kegyetlen fellépése miatt még saját alvezérei sem kedvelték.

1569-ben részt vett a jarnaci csatában, és Bretagne kormányzójává nevezték ki. 1570-ben nősült újra, felesége a katolikus párt vezéreinek, I. (Sebhelyes) Henrinak, Guise hercegének és Charles-nak, Mayenne hercegének befolyásos nővére, Catherine lett.

Részt vett 1572-ben a Szent Bertalan éjszakáján elkövetett mészárlásokban, majd 1575-ben Poitou területén hadakozott a protestánsok ellen. 1582-es halála után fia, a harcokban korábban is katolikus részt vevő fia, François követte hercegi trónján.

Házasságai, utódaiSzerkesztés

1538-ban vette feleségül Jacqueline de Longwy-t, IV. Jean de Longwy és Jeanne d'Angoulême lányát. Felesége 1561-ben bekövetkezett haláláig hat gyermekük született:

Második feleségét, Catherine de Guise-t, a François de Guise és Anne d’Este lányát 1570-ben politikai okokból vette nőül. Gyermekük nem született. Catherine 1596-ban bekövetkezett haláláig fivérei ügyének egyik legharcosabb támogatója maradt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)