Főmenü megnyitása

IV. Konstantin (13241373. március) vagy más számozás szerint VI. Konstantin,[1] örményül: Կոստանդին Ե, franciául: Constantin VI d'Arménie, örmény király. III. (Neghiri) Konstantin örmény király elsőfokú unokatestvére. Szaven-Pahlavuni-dinasztia neghiri ágának a tagja.

IV. Konstantin
Neghiri Konstantin
Kostandin VI.jpg

Örmény Királyság királya
Uralkodási ideje
1365 1368
13691373. március
Elődje Korikoszi Mária (Régens)
I. (Lusignan) Péter
Utódja I. (Lusignan) Péter
Korikoszi Mária (Régens)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Szaven-Pahlavuni-dinasztia neghiri ága
Született 1324
Elhunyt 1373. március (49 évesen)
Édesapja Hetum, Neghir ura (–1356)
Édesanyja N. N. ciprusi úrnő
Házastársa Mária, Oghruy úrnője (–1377 után)
Gyermekei nem születtek
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Konstantin témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Apja Hetum, Neghir ura, Konstantinnak, Neghir és Partzerpert urának, I. Hetum örmény király öccsének és Konstantin örményországi régens legkisebb fiának a harmadszülött fia. Édesanyja ismeretlen származású és nevű ciprusi úrnő.

1365-ben, hároméves interregnum után választották örmény királlyá az 1344-ben meggyilkolt II. (Lusignan) Konstantin unokaöccsével, Lusignan Leóval szemben.

1368-ban azonban a IV. Konstantinnal elégedetlen örmény nemesek felajánlották I. Péter ciprusi királynak az örmény trónt, amelyet ő el is fogadott, és előkészületeket tett az örményországi utazás érdekében. A Péterrel elégedetlen ciprusi bárók viszont merényletet készítettek elő Péter ellen, és 1369. január 16-án[2] nicosiai palotájában álmában rajtatörtek és meggyilkolták. A gyilkosságba be volt avatva Péter két öccse, János és Jakab, de édesanyja, Ibelin Aliz anyakirályné nem tudott a tervről.[3] Péter özvegye, Eleonóra királyné lett ekkor a kiskorú fiuk, a 12 éves II. Péter nevében a régens sógorával, János herceggel együtt, akinek nem bocsátotta meg a férje elleni merényletet, és 1375-ben genovai segédlettel meggyilkoltatta.[4]

IV. Konstantin 1369-ben feleségül vette Oghruy Máriát, Korikoszi Máriának, az Idősebb Mária királynénak, III. (Neghiri) Konstantin örmény király özvegyének az unokahúgát, aki az Ifjabb Mária királyné címet viselte, de házasságuk gyermektelen maradt.

IV. Konstantin uralkodásának végére a kilikiai Örmény Királyság területe csak két városra zsugorodott: a főváros, Szisz és Anazarbe tartozott a fennhatósága alá. A királyt hazaárulással vádolták, hogy az országát át akarja játszani az egyiptomiak kezére, ezért a vele elégedetlen örmény nemesek összeesküvést szőttek ellene, és 1373. márciusában meggyilkolták. Halála után újabb másfél éves interregnum következett, amikor újra Korikoszi Mária, feleségének a nagynénje uralkodott régensként, 1374-től II. (Lusignan) Konstantin egy másik unokaöccsével, Lusignan Bertalannal együtt, míg végül a IV. Konstantinnal szemben alulmaradt Lusignan Leó 1374. júliusában V. Leó néven el nem foglalta a trónt, aki viszont nem tudott ellenállni az egyiptomi túlerőnek, és ennek következtében 1375. áprilisában hosszú időre megszűnt az örmény állami lét.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szigorúan véve az örmény királyok listáját csak a negyedik volt e sorban, de ha az örmény királyok elődeit a Hegyek urait is ideszámoljuk, akkor hatodik az uralkodók között. Mindkét számozás elfogadott az irodalomban, de Rüdt-Collenberg (1963 és 1980) munkája alapján IV. Konstantin tekinthető iránymutatónak.
  2. Vagy január 17-éről január 18-ára virradó éjjelén, l. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  3. L. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  4. L. Rudt de Collenberg (1980: 128).

IrodalomSzerkesztés

  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.

Külső hivatkozásokSzerkesztés