IV. Musztafa oszmán szultán

oszmán szultán
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 12.

IV. Musztafa (Isztambul, 1779. szeptember 8.Isztambul, 1808. november 15.) az Oszmán Birodalom szultánja volt 1807 és 1808 között.

IV. Musztafa

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1807. május 29. 1808. július 28.
ElődjeIII. Szelim
UtódjaII. Mahmud
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1779. szeptember 8.
Isztambul
Elhunyt1808. november 15. (29 évesen)
Isztambul
NyughelyeTomb of Abdul Hamid I
ÉdesapjaI. Abdul-Hamid
ÉdesanyjaAyşe Seniyeperver Sultan
Testvére(i)
IV. Musztafa aláírása
IV. Musztafa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Musztafa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Musztafa 1779. szeptember 8-án született I. Abdul-Hamid fiaként.

Trónra lépése

szerkesztés

1807-ben Szelim ellen a janicsárok fellázadtak, Musztafa elárulta a szultánt és segítette a janicsárokat[forrás?], akik trónra emelték őt.[1]

Lázadás, Musztafa trónfosztása

szerkesztés

Mivel a legtöbben Szelim pártján voltak[forrás?], újabb palotaforradalom tört ki, élére pedig Musztafa Bajraktár (azaz zászlótartó) állott, azelőtt Ruszcsuk (ma: Rusze) helytartója, bátor és ügyes katona.[1] Musztafa Bajraktár a meggyilkolt III. Szelim híve volt sok összeköttetéssel, és amikor egy erős hadcsapat élén Isztambul felé közeledett, rémület lett úrrá a fővároson.[1] Ám a volt szultánt már nem tudta kiszabadítani, mert a felkelésre válaszként Musztafa elrendelte Szelim és saját öccse, Mahmud kivégzését. Ebben az esetben csak Musztafa lett volna az egyetlen trónörökös. Szelimet hamarosan ki is végezték, és testét a felkelők közé dobták.[forrás?]

Musztafa Bajraktár azonban 1808 júliusában megszállta Konstantinápolyt – amelynek őrsége vele jórészt rokonszenvezett –, egy rohammal elfoglalta szerájt.[1] Ezután IV. Musztafát letaszította a trónról, helyére pedig Musztafa öccsét – a hóhérai elől korábban elmenekült[forrás?] – Mahmudot ültette.[1]

Azonban az ellenforradalom nem szűnt meg; a janicsárok a felbőszített tömegekkel mindaddig nem nyugodtak, amíg IV. Musztafa az élők közt volt. Kívánságukra Mahmud – hogy a lázongást lecsendesítse – bátyját börtönében megfojtatta.[1]

  1. a b c d e f Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 


Elődje:
III. Szelim
Utódja:
II. Mahmud
Elődje:
III. Szelim
Utódja:
II. Mahmud