Wikipédia

Ida lotaringiai hercegnő

középkori nemesasszony, katolikus boldog
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!

A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével!
Legutóbbi módosítás: 2024. április 21.

Nem tévesztendő össze a következővel: Ida boulogne-i grófnő.

Ida lotaringiai hercegnő, férjezett boulogne-i grófné, olykor Boulogne-i Boldog Ida (latinul: Ida Boloniae comitissa, franciául: Ide de Lorraine vagy Ide de Boulogne; Bouillon, 1040 körül – 1113. április 13.)[1] boldogként tisztelt lotaringiai nemesasszony, II. Euszták boulogne-i gróf feleségeként 1057–1088 között Boulogne grófnéja, 1096–1100 között a grófság régense. Több katolikus kolostor alapítója és pártfogója, a clunyi reformok támogatója, Canterburyi Szent Anzelm levelezőpartnere.

III. Gottfried alsó-lotaringiai herceg leánya. II. Euszták boulogne-i gróffal kötött házasságából három fia született: Euszták, Bouillon Gottfried és Boulogne-i Balduin. Mindhárman részt vettek az első keresztes hadjáratban; utóbb Euszták Boulogne, Gottfried és Balduin pedig a hadjárat eredményeként megszülető Jeruzsálemi Királyság uralkodója lett.

Élete szerkesztés

Származása és apai öröksége szerkesztés

1040 körül, az ardennekbeli Bouillon várában[1] született III. Gottfried alsó-lotaringiai herceg (997 k. – 1069) és Doda (?) leányaként. Apai ágon a Karoling-házra vezette vissza családfáját.[2] Anyja nemesi származású, de dinasztikus hovatartozása nem tisztázott.[3] Elképzelhető, hogy II. Manassé retheli gróf és Doda nevű felesége leánya, akit anyja után neveztek el – ez esetben Doda jelentené az unokatestvéri kapcsolat alapját Ida fiai és Le Bourcq-i Balduin között, akiket a keresztes háborúk forrásai rokonoknak mondtak.[4] Alan V. Murray történész mindazonáltal felhívta a figyelmet arra, hogy a korabeli forrásokban használt consanguinei (’vérrokonok’) kifejezés a másod-unokatestvérinél távolabbi rokonságra utal.[4] Idának két testvére volt: Gottfried, apjuk örököse és utódja, valamint Wiltrudis, Albert calwi gróf felesége.[5] Doda halála után III. Gottfried újranősült, de második házasságából nem született fia.

Ida gazdag hozománnyal rendelkezett, erre enged következtetni az, hogy jelentős adományokkal járult hozzá a keresztes hadjárat finanszírozásához.[6] Férjhez menetelekor birtokai nem olvadtak egybe a Boulogne-uradalmakkal, hanem megőrizték különállásukat, hogy utóbb a Boulogne-örökség az egyik, az Ardennek-örökség pedig a másik fiukra szálljon.[7] Az, hogy nem Euszták fia, hanem az anyai ág örökösének tekintett Gottfried tanúskodott bizonyos okiratoknál, arra mutat, hogy Idának saját, a lotaringiai örökség részének tekintett birtokai voltak a Maas folyó nyugati partján, Maastricht környékén, illetve Genappe mellett. A Brabant tartománybeli Baisy település is az övé volt.[8] Ezeken kívül kiterjedt földekkel rendelkezett Angliában;[9] a Domesday Book szerint öt uradalmának (Kingweston, Bockhampton, Swanage, Winterbourne Monkton és Nutfield) közvetlen hűbérura a király volt.[10] Az angliai birtokokat egy Rainer nevű klerikus, később Lambert nevű káplánja segítségével igazgatta, akik személyesen utaztak a szigetországba, s egyúttal levelezőtársának, Canterburyi Anzelmnek a dolgairól is tájékoztatták Idát.[11]

Házassága és gyermekei szerkesztés

Az Alsó-Lotaringia és Boulogne közötti szövetség megpecsételéseként az 1050-es években feleségül ment II. Euszták boulogne-i grófhoz (1015 k. – 1088).[9][12] Egybekelésük dátuma bizonytalan, bár a szakirodalom hagyományosan 1057-re datálja.[13][1] A grófnak ez a második házassága volt: első feleségével, Godfigu vagy Goda angol hercegnővel, II. Ethelred angol király leányával 1035 után esküdhetett meg. Közvetlen bizonyíték nem utal arra, hogy lett volna gyermekük, de 1049-ben IX. Leó pápa vérrokonnal való házasodás miatt exkommunikálta Boulogne grófját,[14] és ismeretes, hogy II. Eusztáknak volt egy Gottfried nevű törvénytelen fia. Alan V. Murray történész elmélete szerint Gottfried anyja Godfigu volt, aki szülei házasságának felbontása miatt válhatott utólag törvénytelenné, és ezáltal alkalmatlanná Boulogne öröklésére.[15] Heather Tanner történész 1049-re teszi II. Euszták és Ida házasságkötését, a pápai kiközösítés így kettejük kapcsolatára vonatkozott volna.[16] Az 1049-es dátum ellen Alan Murray azzal érvel, hogy egyrészt nincsen dokumentálható, közeli vérrokonság II. Euszták és Ida között, továbbá nem valószínű sem az, hogy a kiközösítés után még hosszú évtizedekig házastársak maradhattak volna, sem pedig az, hogy a lotaringiai hercegnőt boldoggá avassák, ha egyszer vérfertőző házasságban élt.[17]

II. Eusztáknak és Idának három fia született:

  • Euszták (1050-es évek – 1125 körül), apja halála után Boulogne grófja, felesége Mária skót királyi hercegnő;
  • Gottfried (1060–1100), anyai nagybátyja halála után Alsó-Lotaringia hercege, az első keresztes hadjárat egyik fővezére, a „Szent Sír őrzője”;
  • Balduin (1060-as évek – 1118), a keresztes hadjárat résztvevője, Edessza grófja, Jeruzsálem királya.

Az apja után elnevezett elsőszülött fiú, Euszták volt Boulogne grófságának várományosa. A második fiúra, Gottfriedra Ida öröklési jogán keresztül szállt Lotaringia trónja: Ida bátyjának, IV. Gottfriednak nem maradt életben gyermeke, ezért halála előtt unokaöccsét nevezte meg örököseként. A „Gottfried” keresztnév úgynevezett Leitname volt az Ardennek-házban: nemzedékről nemzedékre ezt adták annak, aki a család fő vérvonalát vitte tovább.[18] A harmadik fiút, Balduint örökség híján egyházi pályára szánták, de 1080 körül világi hivatás mellett döntött, előnyös politikai házasságot kötött egy normann nagyúr leányával, és feltehetően őt tervezték megtenni gyermektelen Gottfried bátyja utódjának Lotaringia élén.[19]

Türoszi Vilmos, a 12. század második felében élő jeruzsálemi krónikás négy fivérről – Gottfried, Balduin, Euszták és Vilmos – számol be, és Gottfriedet mondja a legidősebbnek.[20] A testvérek fordított születési sorrendje ellentmond a korábbi, időben a Boulogne-fivérek életéhez közelebb keletkezett krónikáknak; a felcserélés talán a jeruzsálemi keresztes királyságban betöltött fontosságuk utólagos racionalizálását tükrözheti.[21] Vilmosról egyetlen más korabeli forrás sem tud,[20] de egy 14. századi kézirat, a Genealogia comitum Boloniensium II. Euszták és Ida négy fiát sorolja fel: Guillermum, Godefridum qui est nunc dux Lotharingie, Balduinum et Eustachium.[22] Vilmos semmiképpen sem lehetett Ida fia; Alan Murray magyarázata szerint a krónikások belezavarodtak a családi viszonyokba, s Vilmos vélhetően vagy II. Euszták és Godfigu második gyermeke, vagy II. Euszták törvénytelen Gottfried fiának a fia, tehát III. Euszták, Gottfried és Balduin unokaöccse volt.[22]

Orderic Vitalis 12. századi történetíró Kunó montaigui grófot(wd), aki úgyszintén részt vett a keresztesek vállalkozásában, Bouillon Gottfried sógorának nevezi.[23] Egyéb forrásokból tudott, hogy Kunó feleségét Idának hívták; ennek megfelelően egyes történészek II. Eusztáknak és Ida lotaringiai hercegnőnek négy gyermeket tulajdonítanak, köztük egy Ida nevű leánnyal.[24] A női leszármazott egyedül Orderic Vitalisnál található, egyéb egyidejű művekben nincs nyoma; és a Szent Hubert-apátság krónikája szerint Idának, Montaigui Kunó feleségének az apja egy bizonyos „Öreg” Lambert volt.[23]

A grófné vallásos, gondos neveltetést biztosított fiainak, akiket maga szoptatott. A 12. század második felében működő Radulfus de Diceto(wd) részletezte, a hercegnő miként népszerűsítette a férfiak és a nők körében egyaránt, hogy az akkoriban bevett gyakorlat, a dajka alkalmazása helyett az anya maga szoptassa csecsemőjét.[25][26]

Az egyház pártfogója szerkesztés

Az 1130-as években keletkezett életrajza szerint példás úrnő volt: bőkezűen alamizsnát adott a rászorulóknak, segítette az özvegyeket, az árvákat, a betegeket és az időseket, és különösen is figyelmes volt a szolgálókkal.[27]

Férje részt vett Hódító Vilmos normandiai herceggel Anglia normann meghódításában; minek köszönhetően a szigeti királyság egyik legnagyobb földesura lett. A hódítással Boulogne politikai és gazdasági jelentősége is megnövekedett, mivel egyike volt a Csatornán zajló kereskedelmet és forgalmat kiszolgáló két legfontosabb kontinentális kikötőnek.[9] Ida grófné fontos szerepet töltött be a családi birtokok igazgatásában, és az 1080-as évek elején Gottfried fia oldalán belefolyt Lotaringia kormányzásába is.[28] Fia lotaringiai uralmának megszilárdítása alatt a grófné Boulogne helyett Lotaringiában, Genappéban és Brüsszelben élt.[29] 1070-ben a grófi házaspár megerősítette tulajdonjában a lensi kollégiumot, emellett I. Euszták gróf és Matild felesége emlékére és saját lelki üdvükért bőkezű adományban is részesítették. Ugyancsak ajándékokat és adományokat juttattak a boulogne-i Notre Dame-templomnak.[30]

Az életéről szóló legendák szerint már gyermekként istenfélő, kegyes életet élt, ám megözvegyülése után még inkább a vallás és az egyház felé fordult, bár minden valószínűség szerint nem lett apáca.[31] Ő alapította a boulogne-i Szent Vulmár apátságot(wd) az ágostonrendi kanonokok számára,[32] továbbá a Les Attaques környéki La Capelle-i apátságot és a Le Wast-i monostort.[33] A samer-i Szent Vulmár-apátság(wd) neki köszönheti megreformálását és felújítását.[25][31] Az alapításoknak és későbbi támogatásuknak az anyagi hátterét részben a grófné angliai földjeinek jövedelme biztosította.[34] A normandiai Le Bec-i bencés apátságnak(wd) földet adományozott Boulogne-ban,[35] a Szent Vulmárnak 1102-ben az angliai Nutfield uradalmat adta át,[36] a La Capelle-inek pedig Merck környékén juttatott birtokokat, illetve utóbbiban helyezte el azokat a Mária-relikviákat, melyeket Euszták fia hozott haza neki a Szentföldről.[37] Az egyházon belüli kiterjedt kapcsolati körébe tartozott Beci Herluin(wd), a Le Bec-i apátság alapítója, Canterburyi Szent Anzelm, Clunyi Szent Hugó és a hispániai Ozmund astorgai püspök, aki máriás ereklyéket ajándékozott a grófnénak. Clunyi Szent Hugó a kérésére szerzeteseket küldött a clunyi apátságból az újonnan alapított Le Wast-i közösségbe, ezáltal biztosítva, hogy a közösség a clunyi reformok szellemét követi.[33] Az egyháznak juttatott adományok és a reformok támogatása nem kizárólagosan vallásos indíttatású volt: többek között ennek révén lehetett megőrizni az uralkodócsalád befolyását a kolostorok környékén lévő területeken és előmozdítani más jellegű reformokat.[38]

Az első keresztes hadjárat 1095-ös meghirdetésére válaszul mindhárom fia felvette a keresztet. Távollétében, 1096–1100 között III. Euszták az anyját, Idát tette meg Boulogne régenséül.[39] Régenssége alatt béke honolt az országban, a krónikák nem jegyeztek fel konfliktust. Az angliai és normandiai ügyektől vélhetően távol tartotta magát, bár nem zárható ki, hogy segítette Canterburyi Anzelmet, amikor 1097-ben II. Vilmos angol király száműzte őt a szigetországból.[40] A hadjárat megindulása előtt Ida és Bouillon Gottfried vagy eladták, vagy az egyháznak adományozták valamennyi lotaringiai birtokukat: Baisyt és Genappét például a nivelles-i apátság(wd) vette meg, előbbi templomát Ida a Szent Hubert-apátságnak(wd) adományozta.[41][8] Bouillon Gottfried csak úgy tudta volna előteremteni a palesztinai utazás és felszerelés költségeit, hogy elkobozza a bouilloni Szent Péter-perjelség vagyonát; anyja ezt megakadályozandó Boulogne-ból Bouillonba utazott, s rábeszélésére fia elállt a tervtől. Ezt követően Ida értékesítette brabanti és hesbaye-i allódiumait, ennek alapján valószínű, hogy a perjelség megóvása érdekében magára vállalta fia anyagi terheinek egy részét.[42] A fiaiért aggódó anya 1098-ban jelentékeny adományt juttatott a Szent Bertin-apátságnak(wd) „Jeruzsálembe elment fiainak, Gottfriednak és Balduinnak a megőrzéséért.”[43]

Barátsága Canterburyi Szent Anzelmmel utóbbi perjelsége alatt kezdődőtt, és a teológus-szerzetes életének mindhárom szakaszát végigkísérte.[44] Érdekes módon az Ida életéről szóló Vitában Canterburyi Anzelm neve nem fordul elő, Ida alakja viszont feltűnik Canterburyi Anzelm tanítványának, Eadmernek (wd) a mesteréről írott Vita Anselmijében és az Anglia történelméről írott Historia Novorumában is.[45]

Halála és emlékezete szerkesztés

Jövendölés Boulogne-i Ida fiainak sorsáról

E nagy fejedelmek anyja odaadó, Istennek tetsző, hívő életet élt. […] Egy alkalommal, mikor a fiúk az anyjuk körül játszottak, amint az a gyermekek szokása, egymással viaskodva és gyakran az anyjuk ölében keresve menedéket, betoppant az apjuk, a tiszteletre méltó Euszták gróf. Anyjuk köntösének leple alatt a gyermekek heves kéz- és lábmozdulatokkal keltek birokra egymással. A grófnak feltűnt a köpeny élénk hullámzása, és megkérdezte, mi mozgolódik alatta ennyire élénken. A felesége ezt válaszolta: »Három nagy fejedelem, az elsőből herceg lesz, a másodikból király, a harmadikból gróf.« E prófécia, az isteni kegyelem kiáradásának folytán, utóbb beteljesedett, és a későbbi események igazolták az anya jövendölését.

“
”
– Türoszi Vilmos: Historia rerum in partibus transmarinis gestarum[46]

1113. április 13-án hunyt el hosszú betegség után; a Le Wast-i monostor templomában temették el.[47][31] Sírját meghatározatlan időben, de még életrajza elkészülte előtt felnyitották: holtteste és ruházata állítólag nem indult bomlásnak, és a szentség jeleként tekintett kellemes illat áradt belőle.[48] Noha a középkorban alakja közismert volt a róla szóló keresztes legendák miatt, vallásos tisztelete nem terjedt el széles körben, főként Le Wast környékére koncentrálódik.[49] Ünnepe halála napjára, április 13-ára esik.[31]

Életrajzát 1130–35 között a Le Wast-i monostor egyik szerzetese írta meg Vita Beatae Ida comitissae viduae címmel.[47][2] A Vita három részre osztható: az első Ida gyermekkoráról, házasságkötéséről és anyaságáról, a második özvegységéről és elhunytáról, a harmadik pedig a halála után történő csodás eseményekről számol be.[50] Az életrajz összeállítója méltatja előkelő származását, családtagjai érdemeit, továbbá Ida iskolázottságát, alázatosságát és vallásos odaadását. Magasztalja konkrét, a fiai nevelésében, és átvitt értelemben, Boulogne népe iránt tanúsított anyai érdemeit, az egyház patronálását.[51] A neki tulajdonított csodákat is felsorolja: így például érintésével meggyógyított egy angol nyomorékot, egy vízkóros asszonyt és egy siketnéma leánygyermeket. Utóbbira Ida átfagyottan talált rá a capelle-i templomban, ezért beburkolta saját köntösébe, majd, mivel első gyógyulása után a leány visszahullott a bűnbe és a betegségbe, még kétszer meggyógyította. Ida grófné halála után a sírjánál imádkozók közül többen meggyógyultak, köztük tulajdon unokája, Matild boulogne-i grófnő is.[52]

A keresztes hadjárat krónikásai elismerően emlékeztek meg róla, gyakran az ő nevelésének és példájának tulajdonítva Bouillon Gottfried kegyességét.[53][54] Kortársaik úgy tartották, II. Euszták hadvezetői képességei és Ida grófné életszentsége elegyedtek három fiukban, különösen is Bouillon Gottfriedban, aki a gáláns lovag középkori archetípusává vált.[55] Caeni Ralf(wd) szerint „[Bouillon Gottfried] harciasságában az apjára, Isten felé való törekvésében az anyjára ütött.”[53] Nogent-i Guibert is úgy vélte, hogy a három fivér az édesanyjuknak köszönheti sikereit: „hiszünk abban, hogy fiainak jutalmai [Ida] figyelemre méltó, kitartó vallásos elköteleződöttségéből származtak. […] Ők hárman, az őszinteségben semmiben sem elfordulva anyjuktól, számos dicső harci tettel tűntek ki, de mindeközben nem voltak híján a szerénységnek. Amikor a vállalkozás kimenetelén és fiai sorsán elmélkedett, a remek asszony el szokta mesélni, hogy fiának, a hercegnek a szájából jóval a zarándoklat kezdete előtt egy jóslatot hallott.”[53] Az egyes változatok szerint Idának, más variánsok szerint Ida által mondott jövendölés fiai sorsáról kedvelt motívuma volt a keresztes legendáknak; többek között Türoszi Vilmos is beszámolt róla.[53][46] A Vita Ida gyermekkorából is elmesél egy látomást: a hercegnő álmában a nap aláereszkedett az égből, és egy pillanatra megpihent az ölében, amit úgy értelmeztek, hogy majdani gyermekei dicsőségre fognak szert tenni.[56]

A 14–15. század folyamán népszerű, de a 12–13. századból eredeztethető, Bouillon Gottfriednak egy hattyúlovag ős képében legendás származást tulajdonító elbeszélések és költemények – mint például a La Naissance du Chevalier au Cygne, a Le Chevalier au Cygne és a Les Enfances de Godefroi – II. Euszták grófot rendszerint mellőzik, a bölcsként, gyönyörűként és jó anyaként ábrázolt Ida grófnéra ellenben nagy hangsúlyt fektetnek; s a Les Enfances de Godefroi több jelenetben is megerősíti Ida jövőbelátó, prófétai képességeit.[57]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Holböck 2002  147. oldal
  2. ↑ a b Murray 2000  27. oldal
  3. ↑ Murray 2000  156. oldal
  4. ↑ a b Murray 2000  174. oldal
  5. ↑ Murray 2000  239. oldal
  6. ↑ Murray 2000  9. oldal
  7. ↑ Murray 2000  30. oldal
  8. ↑ a b Murray 2000  15–16. oldal
  9. ↑ a b c Murray 2000  29. oldal
  10. ↑ Tanner 2003  123. oldal és 211. lábjegyzet
  11. ↑ Tanner 2003  147–48. oldal, 78. lábjegyzet
  12. ↑ Tanner 2003  112–13. oldal
  13. ↑ Murray 2000  156. oldal
  14. ↑ Murray 2000  155–56. oldal
  15. ↑ Murray 2000  159–64. oldal
  16. ↑ Tanner 2003  86. oldal
  17. ↑ Murray 2000  157. oldal
  18. ↑ Murray 2000  6. oldal
  19. ↑ Murray 2000  31. és 35. oldal
  20. ↑ a b Türoszi 1943  387. oldal
  21. ↑ Murray 2000  158. oldal
  22. ↑ a b Murray 2000  164. oldal
  23. ↑ a b Murray 2000  190. oldal
  24. ↑   Lásd például Tanner 2003  136. oldal, 30. lábjegyzet
  25. ↑ a b Tanner 2003  258. oldal
  26. ↑ Nip 1995  214. oldal
  27. ↑ Nip 1995  210. oldal
  28. ↑ Tanner 2003  122–23. oldal
  29. ↑ Tanner 2003  131.oldal
  30. ↑ Tanner 2003  120–21. oldal
  31. ↑ a b c d Butler 1990  85. oldal
  32. ↑ Holböck 2002  147–48. oldal
  33. ↑ a b Tanner 2003  123–24. oldal
  34. ↑ Tanner 2003  166. oldal
  35. ↑ Tanner 2003  133. oldal
  36. ↑ Tanner 2003  147. oldal
  37. ↑ Tanner 2003  140–41. oldal
  38. ↑ Tanner 2003  140. oldal
  39. ↑ Tanner 2003  135. és 141. oldal
  40. ↑ Tanner 2003  138–39. oldal
  41. ↑ Murray 2000  32. és 209. oldal
  42. ↑ Murray 2000  39. oldal
  43. ↑ Riley-Smith, Jonathan: The First Crusade and the Idea of Crusading. London és New York: Continuum. 2003. 47. o. ISBN 0-8264-6726-1  
  44. ↑ Vaughn 2003  61. oldal
  45. ↑ Vaughn 2003  63. és 65. oldal
  46. ↑ a b Türoszi 1943  387–88. oldal
  47. ↑ a b Holböck 2002  148. oldal
  48. ↑ Nip 1995  212. oldal
  49. ↑ Nip 1995  91., 216. oldal
  50. ↑ Nip 1995  209. oldal
  51. ↑ Tanner 2003  261–63. oldal
  52. ↑ Tanner 2003  263. oldal; Nip 1995  210–11. és 214. oldal
  53. ↑ a b c d Hodgson, Natasha R: Women, Crusading and the Holy Land in Historical Narrative. Woodbridge: The Boydell Press. 2007. 174. o. = Warfare in history, 25. ISBN 9781843833321  
  54. ↑   Összefoglalásukhoz lásd Tanner 2003  270–75. oldal
  55. ↑ Tanner 2003  245. oldal
  56. ↑ Nip 1995  210. és 213. oldal
  57. ↑ Tanner 2003  282–83. oldal; Nip 1995  216–18. oldal

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Dickès, Jean-Pierre: Sainte Ide de Boulogne: Mère de Godefroy de Bouillon. Párizs: Editions de Paris. 2005. ISBN 978-2851621429  
Előző:
Godfigu angol hercegnő (?)
Boulogne grófnéja
1050-es évek – 1088		 
 Következő:
Mária skót hercegnő
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ida_lotaringiai_hercegnő&oldid=27076717”