Bartók Béla (mérnök)

(1910–1994) magyar közlekedésmérnök, geodéta, író
(Ifj. Bartók Béla szócikkből átirányítva)

Bartók Béla (Budapest, 1910. augusztus 22. – Budapest, 1994. június 17.) általános mérnök (ma geodéta mérnökként ismert szakterület), MÁV-főmérnök, geodéta, író, a Magyarországi Unitárius Egyház főgondnoka. Bartók Béla zeneszerző fia, Bartók Béla iskolaigazgató unokája. Féltestvére az apja második házasságából született Bartók Péter.

Ifj. Bartók Béla
(Béla Bartók)
Bartók Béla (középen) Szokolay Sándorral és Balázs Árpáddal (1982)
Bartók Béla (középen) Szokolay Sándorral és Balázs Árpáddal (1982)
Született1910. augusztus 22.[1]
Budapest
Elhunyt

Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSimay Judith (1907–2002), (h.1935-)
SzüleiBartók Béla
Ziegler Márta (1893–1967)
Foglalkozásageodéta mérnök
egyházi vezető
emlékiratíró
IskoláiTrefort utcai Mintagimnázium
Műegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (60/1-főút-9/12)
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Bartók Béla zeneszerző elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot Budapesten. 1914. július 25-én apja az unitárius vallásra tért át.[3] A gyermek a budapesti Trefort utcai Mintagimnáziumban végezte a középiskolát, majd a Műegyetemen szerzett diplomát. Ezt követően mint tanársegéd évente négy-öt héten keresztül dolgozott Nógrádverőcén mint külsős geodétaoktató és gyakorlatvezető.

A Magyar Államvasutaknál pályafenntartási mérnök volt, felsőrendű szintezési munkákkal bizták meg. 1938-ban a központi budapesti szolgálatra került, majd Erdély visszacsatolását követően hét hónapig dolgozott Zsibón a dés–zsibói második vágány építésénél. 1944-ben Szentendrére vonult be, utána Komáromba, 1944. december 16-án pedig a front közeledése miatt elhagyta az országot, 1945-ben tért vissza.

1953-ban került a MÁV Tervező Intézethez, ahol a geodéziai osztály vezetője lett. Ezzel egyidejűleg a Műegyetem Geodéziai Tanszékén gyakorlatvezetői feladatkört is ellátott. 1958-ban a Közlekedéstudományi Egyesület választmányi tagja, később a Geodéziai és Topográfiai Egyesület tagja lett.

Romániába utazott, mivel 1971. március 25-én Bukarestben édesapja születésének 90. évfordulója alkalmából emlékülést tartottak, melyet utána szülőfalujában, Nagyszentmiklóson koszorúzási ünnepség követett. Ezt megelőzően, még 1931-ben idősebb Bartók Béla nem volt hajlandó az 50. születésnapjára a szülőházán elhelyezett emléktábla felavatási ünnepségén részt venni, ugyanis csak román nyelven szerepelt rajta a felirat. 1940. után ugyan kétnyelvű táblát készítettek, de ezt 1948-ban eltávolították, és kizárólag román nyelvű tábla került fel helyette. Emiatt március 18-án Bukarestben Bartók Béla bejelentette tiltakozását, ezután amikor a helyszínre érkezett, ott már egy kétnyelvű tábla állt. A MÁV-nál 1971-ig dolgozott, műszaki főtanácsosi rangig emelkedett. Ez év őszén bejelentette, hogy nyugdíjazását kéri, melynek főbb okai a hivatalvezetőknek, személyzeti osztályoknak és pártszervezeteknek a Bartók által tett utazások miatti irigysége és rosszindulata volt.

1971. október 31-én megválasztották az Unitárius Egyház főgondnokává. 1971–1989 között összesen 38-szor utazott külföldre egyházi ügyekben. Mivel szembetűnően hasonlított édesapjára, róla mintázta az ezerforintos bankón szereplő Bartók-portrét az azt tervező Vagyóczky Károly grafikusművész, 1983-ban.[4]

Művei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  3. Áttérések, 57. lap, 3. tétel, 187/1916-os iktatószám.
  4. Bónis Ferenc: Emlék-képek ifjabb Bartók Béláról. Hitel, 2013. december 86. old.

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Dille, Denijs: Bartók Béla családfája. Bp., Balassi Kiadó, 1996.
  • Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
  • Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
  • Révai új lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–2008.
  • Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Szluka Emil, Schneider László. Bp., Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.