Wikipédia

Iharos Sándor

magyar hosszú- és középtávfutó

Iharos Sándor eredeti nevén: Izrael Sándor, (Budapest, 1930. március 10. – Budapest, 1996. január 24.) magyar közép- és hosszútávfutó, nyolcszoros világcsúcstartó, 31-szeres magyar bajnok, 40-szeres válogatott atléta. 1955-ben a világ legjobb sportolójának választották.

Iharos Sándor
Budapesten a róla elnevezett atlétika pályán az emlékére állított emlékmű
Budapesten a róla elnevezett atlétika pályán az emlékére állított emlékmű
SzületettIzrael Sándor
1930. március 10.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1996. január 24. (65 évesen)[1]
Budapest
BeceneveIhi
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • hosszútávfutó
  • középtávfutó
  • katonatiszt
Halál okaszívelégtelenség
Magassága170 cm
A Wikimédia Commons tartalmaz Iharos Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

Pályafutása során 12 világcsúcsot állított fel közép- és hosszútávon, ebből hetet 14 hónap leforgása alatt 1955-ben és 1956-ban, amikor 1500 métertől 10 000 méterig minden távon a világ legjobb eredményével rendelkezett. Összesen 31 magyar bajnoki címet nyert.[3] Szakemberek szerint minden idők legjobb magyar közép- és hosszútávfutója volt, akinek eredményességét a mai napig nem tudta atléta megközelíteni. Az 1950-es években „Iharos az volt a magyar atlétikában, mint a fociban Puskás. Külföldön ha mást nem, őt biztosan ismerték, mint „Az atlétát”, „A magyar atlétát”.”[4]

1955-ben a világ legismertebb sportújságírói a United Press amerikai hírügynökség szavazásán a világ legjobb sportolójának választották.[5] A Helms Athletic Alapítvány, amely minden évben kitüntette a világrészek legjobb sportolóit, 1955-ben Európából Iharos Sándort tartotta erre érdemesnek.[6]

Rózsavölgyi István és Tábori László mellett a legendás atlétikaedző, Iglói Mihály, – ismertebb nevén "Náczi bácsi" – legkiválóbb tanítványa, sőt, futótársai szerint egyben Iglói személyes kedvence is volt.[7]

Első világcsúcsát 1953-ban állította fel 4 × 1500 méteres váltóban és 1955-ben futotta első egyéni világcsúcsát. Tétversenyen azonban elkerülte a szerencse. Két Európa-bajnokság során hatodik helynél előrébb nem végzett és az 1956. évi nyári olimpiai játékokra, habár abszolút favoritként tartották számon több számban is, az október 23-án kitört forradalom miatt nem tudott kiutazni.

Iglói csapata olyannyira dominálta az olimpia előtti évben a férfi közép- és hosszútávú mezőnyt, hogy az amerikai Time Magazin „Öt Elvtárs”[8] című cikkében emlékezett meg a csapatról.

Az olimpiai felkészülés október 22-én szakadt félbe, amikor Iglói csapata bevonult a tatai edzőtáborba. Iharos azonban nem tartott a csapattal és október 31-én bejelentette, hogy nem utazik az olimpiára. Úgy nyilatkozott, hogy nincs megfelelő formában és nem vállalja a megmérettetést. Felajánlotta, hogy elkíséri a csapatot a Magyar Rádió riportereként, de végül nem utazott és hónapokra eltűnt. Végül 1957 tavaszán tért vissza Magyarországra és visszatért az atlétikához.

Az 1956-os kudarc azonban derékba törte karrierjét. Nemcsak az olimpiai siker maradt el, de edzője és mentora, Iglói sem tért haza Ausztráliából. Iharos rövid ideig megpróbált Rózsavölgyivel együtt készülni, de kapcsolatuk nem volt felhőtlen és Iharos kivált a csapatból. 1956 után korábbi formájához képest csak közepes eredményeket hozott és az 1960. évi nyári olimpiai játékokon 5000 méteren tizedik és 10 000 méteren tizenegyedik lett.

Pályafutását lényegében 1964-ben fejezte be, bár visszavonulását ekkor még nem jelentette be, és kisebb versenyeken még elindult, de a nemzetközi versenyektől már elköszönt, a válogatottságról lemondott.[9] 1964-ben felvételt nyert a Testnevelési Főiskola edzői szakára,[10] majd 1970-ig edzősködött, vezette a Központi Sportiskola atlétikai szakosztályát,[9] mielőtt eltávolodott az atlétikától.[11]

1996. január elején Rózsavölgyi István és Tábori László társaságában még elhelyezte tenyérlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán,[12] majd január 23-án este szívinfarktust kapott, és szívelégtelenség következtében elhunyt. A nekrológ szerint hosszabb ideje betegeskedett, többször ápolták kórházban is.[13] Temetésére február 7-én került sor a Fiumei úti temetőben. Az OTSH, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Atlétikai Szövetség és a Budapest Honvéd SE egyaránt saját halottjának tekintette.[14]

Világcsúcsai[15] szerkesztés

Táv Idő Dátum Hely
4×1500 méter váltó 15:29,2 1953. szeptember 23. Budapest
4×1500 méter váltó 15:21,2 1954. július 14. Budapest
3000 méter 7:55,6 1955. május 14. Budapest
2 mérföld 8:33,4 1955. május 30. London
1500 méter 3:40,8 1955. július 28. Helsinki
5000 méter 13:50,8 1955. szeptember 10. Budapest
4×1500 méter váltó 15:14,8 1955. szeptember 29. Budapest
5000 méter 13:40,6 1955. október 23. Budapest
3 mérföld 13:14,2 1955. október 23. Budapest
10000 méter 28:42,8 1956. július 15. Budapest
6 mérföld 27:43,8 1956. július 15. Budapest
4×1 mérföld váltó 16:25,2 1959. szeptember 29. Budapest

Egyéni csúcsai[16] szerkesztés

Táv Idő Dátum Hely
1500 méter 3:40,8 1955. július 28. Helsinki
2000 méter 5:09,8 1959. augusztus 30. Budapest
5000 méter 13:40,6 1955. október 23. Budapest
10000 méter 28:42,8 1956. július 15. Budapest

Díjai szerkesztés

Emlékezete szerkesztés

A Magyar Posta 2005 márciusában Iharos Sándor emlékbélyeget bocsátott ki „Iharos Sándor: 1955-ben a világ legjobb sportolója” felirattal.

Korábbi egyesülete, a Budapesti Honvéd Iharos után keresztelte el Tüzér utcai atlétikai stadionját,[18] és ugyanitt emlékműve is megtalálható, amelyet Várhelyi György egykori atléta, szobrászművész készített.[19] A sportegyesület évről évre megrendezi az Iharos emlékversenyt.

Budapest XVIII. kerületében emléktáblát állítottak tiszteletére.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 13.)
  3. ↑ Nemzeti Évfordulóink, 2005., 22. oldal. Kiadó: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Főszerkesztő: Estók János. Budapest, 2005.
  4. ↑ (1996. február 16.) „Iharos”. Ez a Hét 3 (7), 10. o.  
  5. ↑ (1955. december 18.) „Iharos Sándor a világ idei legjobb sportolója”. Népszava 83 (297), 8. o. (Hozzáférés: 2016. január 23.)  
  6. ↑ (1956. január 20.) „Iharos Sándor neve a Helms Athletic-alapítvány trófeáján”. Népszava 84 (17), 6. o. (Hozzáférés: 2016. január 23.)  
  7. ↑ Török Ferenc, Pergamen, 84. oldal. Kiadó: Nyik-ki Bt. Budapest 1999
  8. ↑ A Time magazine cikke. [2007. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 9.)
  9. ↑ a b (1965. február 14.) „Nem búcsúznak végleg a salaktól”. Népsport 21 (31), 5. o.  
  10. ↑ Pap Kornélia (1964. szeptember 3.). „Évnyitó Testnevelési Főiskolán”. Népsport 20 (174), 3. o.  
  11. ↑ Réti Anna (1970. június 12.). „Meddig vehet benzint Iharosnál?”. Magyar Ifjúság 14 (23), 24. o.  
  12. ↑ Bánhalmi János (fotó) (1996. január 8.). „Újabb három világhírű magyar sportoló kézlenyomata”. Népszabadság 54 (6), 16. o.  
  13. ↑ (1996. január 25.) „Elhunyt Iharos Sándor”. Népszabadság 54 (21), 24. o.  
  14. ↑ (1996. február 1.) „Iharos Sándortól”. Esti Hírlap 41 (27), 15. o.  
  15. ↑ Száz Év Atlétika, 405. oldal. Kiadó: Magyar Atlétika Szövetség, 1997.
  16. ↑ Iharos Sándor adatlapja az all-athletics.com-on. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
  17. ↑ http://www.opten.hu/opten/light/torvtar/szemelyi-resz-206321.html
  18. ↑ (1996. február 24.) „Iharos Memorial”. Nemzeti Sport 7 (54), 6. o.  
  19. ↑ (1996. június 5.) „Az atlétika titka”. Kurír 7 (152), 18. o.  

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Iharos Sándor témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Iharos_Sándor&oldid=26777483”