Ihsídidák
Az Ihsídidák egy iráni török származású egyiptomi emírdinasztia tagjai voltak a 10. században, 935 és 969 között. Uralmuk Egyiptomon túl Núbiára, a Levantére, a Hidzsázra és a Magreb keleti részére is kiterjedt. Az iszmáilita Fátimidák buktatták meg őket.
| Ihsídidák | |
| 935 – 969 | |
.PNG) | |
| Fővárosa | Fustat |
| Államvallás | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ihsídidák témájú médiaállományokat. | |
| Arab |
| إخشيديون |
| Tudományos átirat |
| Iẖšīdiyyūn |
| Fordítás |
| Iẖšīdidák |
Történetük
szerkesztésEgyiptomot 905-ben sikerült visszaszereznie az Abbászida kalifáknak a Túlúnidáktól. 935-ben nevezte ki ar-Rádí a ferganai Muhammad ibn Tugdzsot egyiptomi helytartónak, akit 939-ben a tartomány helyzetének rendezéséért megtisztelő perzsa ihsíd (herceg, fejedelem) címmel ruházott fel. Al-Ihsíd hamarosan elszakadt a Muhammad ibn Ráik befolyása alá került központi hatalomtól, és 946-ig tartó uralma során megszerezte Szíriát és Palesztinát, illetve csapatai bevonultak Mekkába és Medinába, megvetve ezzel a Hidzsáz későbbi egyiptomi függésének alapjait.
945-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: Bagdadban az iráni Buvajhidák lettek az urak, ugyanekkor Aleppót elszakították a moszuli Hamdánidák, akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával.
Még 923-ban vásárolta meg al-Ihsíd az Abu l-Miszk Káfúr nevű núbiai rabszolgát, aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy 946-ban, amikor Ibn Tugdzs meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, Abu l-Kászim Únúdzsúr (946–961), de még inkább Abu l-Haszan Ali (961–966) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében.
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr 966-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban 968-ban már el is hunyt. Mutanabbi, a híres arab költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida Abú l-Favászim Ahmad, Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: Dzsauhar asz-Szikilli, az Észak-Afrikát 909 óta uraló Fátimidák zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a Nílusig jutott. Az emír vezírjével kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi szunniták kevés ellenállást tanúsítottak a radikális síita hódítókkal szemben.
Dzsavhar 972-ig töltötte be az egyiptomi helytartói rangot, eközben megalapította Kairó (al-Káhira, a győzedelmes) városát Fusztát közelében, benne a világhírű Azhar-mecsettel.
Uralkodók
szerkesztés| Muhammad | 882. február 5. | 946. július 24. | 64 év | emír: 935 – 946 | 11 év | |
| Unúdzsúr | ? | 961 januárja | ? | emír: 946 – 961 | 15 év | Ibn Tugdzs fia. |
| Ali | ? | 966 januárja | ? | emír: 961 – 966 | 5 év | Ibn Tugdzs fia. |
| Káfúr | 905 körül | 968 áprilisa | kb. 63 év | emír: 966 – 968 | 2 év | Núbiai fekete rabszolga, eunuch. |
| Ahmad | 957 | 969 után | 12< év | emír: 968 – 969 | 1 év | Ali kiskorú fia. |
Irodalom
szerkesztés- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Hitti, Philip K.: History of the Arabs. New York, St. Martin's Press, 1970.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
