Főmenü megnyitása

Ilja Zaharovics Trauberg

orosz-szovjet filmrendező és forgatókönyvíró

Ilja Zaharovics Trauberg (oroszul: Илья Захарович Трауберг; Ogyessza, 1905. november 20.Berlin, 1948. december 18.) orosz szovjet filmrendező, forgatókönyvíró.

Ilja Zaharovics Trauberg
Született 1905. november 20.
Ogyessza
Elhunyt 1948. december 18. (43 évesen)
Berlin
Állampolgársága szovjet
Nemzetisége orosz
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Kitüntetései
  • Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata
  • Honvédő Háború Érdemrend II. fokozata

Leonyid Zaharovics Trauberg filmrendező öccse.

ÉleteSzerkesztés

Ogyesszai zsidó család harmadik fiaként született. Apjának, Zahar Davidovics Traubergnek kiadója volt, (később Leningrádban nyomdában is dolgozott).

A petrográdi egyetemen jogot tanult, majd leningrádi újságoknak, filmes kiadványoknak dolgozott. 1925–1926-ban a Művészettörténeti Főiskola hallgatója volt, filmmel foglalkozott. 1927-ben Szergej Eisenstein és Grigorij Alekszandrov Október című filmjük forgatásához meghívták rendezőasszisztensnek, majd a leningrádi filmstúdióban önállóan is rendezni kezdett.

Az ismert színháztörténész, Adrian Ivanovics Piotrovszkij tanítványa volt,[1] aki az 1920-as évek végén pártolt át a filmhez és a Lenfilm stúdió forgatókönyvi osztályának vezetőjeként dolgozott 1937-ig, amikor koholt vádak alapján letartóztatták és agyonlőtték.[2]

Ilja Trauberg 1938-ban Leningrádból a fővárosba, a Moszfilm Stúdióhoz került és ott ő is a forgatókönyvi osztály vezetője lett. Ezután jelentősebb filmet már nem készített, utolsó rövidfilmjét a közép-ázsiai Taskent stúdiójában rendezte (1942).

1943-ban elvégezte a Lenin nevét viselő katona-politikai akadémiát, majd a háború végéig a légierőnél szolgált. Leszerelése után, 1946-ban Berlinbe irányították, ahol a frissen alapított DEFA filmgyár (egyik?) vezetője lett. Itt halt meg 1948 végén; halálát az utólagos vizsgálat szerint szívinfarktus okozta, egy forrás azonban tudni véli, hogy megmérgezték.[3]

MunkáiSzerkesztés

A kék expressz (1929) cselekménye a Kínából Szovjetunióba haladó vonaton játszódik: a szegények kocsijában utazók megtámadják a luxuskocsiban utazó elnököt (akinek személye homályban marad), végül a Szovjetunióba átérve az expressz mintha föl, a nap felé robogna. „A szegénység és a gazdagság szférájának gyors átváltásaiból egész sor Eisenstein-szerű ügyes asszociációs montázs adódik.”[4]

Első hangosfilmje az akkoriban hivatalosan megfogalmazott úgynevezett „proletár-szolidaritás” jegyében készült: Németországban egy gyárban dolgozó, de a válság idején elbocsátott munkás véletlenül megsebesít egy rendőrt, majd – a börtönben a politikai foglyokkal megismerkedve – a sztrájkolók oldalára áll (Részetekre akad munka, 1932). Az Egyedi esetben a falujából egyetemre, tudományos pályára került fiatal hatására karrierista, „kártékony” társai belátják hibáikat és megjavulnak.

A Mongólia fia ismét keleten játszódik. „Az egész film tulajdonképpen egy ballada, melyet a hős énekel és játszik el… Sziven [Ceven], a mongol pásztor eltéved egy viharban és a japánok által megszállt Mandzsúriában találja magát, ahol felbosszantja és kijátssza a japánokat és a bábkormányt. Ez az egyszerű, majdnem naiv mese gondolatokkal és akciókkal van tele, igen érdekes kísérlet.”[5] A 19-es év a polgárháború idején az Asztrahány körüli harcokról szól és a vörösök hősiességét magasztalja.

FilmekSzerkesztés

Rendezői és/vagy forgatókönyvírói munkák:

  • 1927 – Merész tengerészek (Отважные мореплаватели) – (Rövidfilm, csak forgatókönyvíró)
  • 1927 – Leningrád ma (Ленинград сегодня) – (Valószínűleg dokumentumfilm; rendező)
  • 1927 – Október (Октябрь – (Rendezőasszisztens)
  • 1928 – Havas fiúk (Снежные ребята) – (Csak forgatókönyvíró)
  • 1928 – Viharos úton (Буйной дорогой) – (Rövidfilm; rendező)
  • 1929 – A kék expressz (Голубой экспресс) – (Forgatókönyvíró is)
  • 1932 – Részetekre akad munka (Для вас найдется работа) – (Forgatókönyvíró is, Joszif Pruttal együtt)
  • 1933 – Egyedi eset (Частный случай) – (Forgatókönyvíró is, Nyikolaj Csukovszkijjal együtt. Bemutató: 1934)
  • 1936 – Mongólia fia (Сын Монголии) – (Lenfilm)
  • 1938 – A 19-es év (Год девятнадцатый) – (Forgatókönyvíró is, Joszif Pruttal együtt. Lenfilm)
  • 1940 – Hangversenykeringő (Концерт-вальс) – (Zenés film, Mihail Dubszon rendezővel együtt. Moszfilm)
  • 1941 – Győzelemmel várunk titeket (Мы ждём вас с победой) – (Zenés rövidfilm, Alekszandr Medvegykin rendezővel együtt. Moszfilm)
  • 1942 – Háborús filmalbum, 11. sz. – Pókok (Боевой киносборник № 11 – Пауки) – (Rövidfilm, Alekszandr Macseret rendezővel együtt. Taskenti stúdió)

JegyzetekSzerkesztés

  1. M. Blejman: 20 rezsisszorszkih biografij (orosz nyelven). Russiancinema.ru, 1971. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)[halott link]
  2. Memorial Társaság: Zsertvi polityicseszkovo terrora v SZSZSZR (orosz nyelven). Memorial Társaság adatbázisa, 2007. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
  3. Darja Regykina (a tv-műsor alapján): Leonyid Trauberg: Segyevri sztarovo kino (orosz nyelven). Kultura orosz tv-csatorna portálja, 2007. január 17. [2012. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
  4. Ulrich Gregor – Enno Patalas. A film világtörténete. Budapest: Gondolat Kiadó, 126. o. (1966) 
  5. Jay Leyda. Régi és új, ford. Székely György, Budapest: Gondolat Kiadó, 323. o. (1967) 

ForrásokSzerkesztés