Főmenü megnyitása

Ilku Péter (Dorog, 1936. február 22.Esztergom, 2005. szeptember 22.) labdarúgó, Ifjúsági-, Utánpótlás- és B-válogatott, a Dorogi FC Örökös Tagja. A magyar ifjúsági válogatott csapatkapitánya. Dorogon Ilku II. néven szerepelt.

Ilku Péter
Ilku Péter az 1950-es években, a Dorogi Bányász játékosaként.
Ilku Péter az 1950-es években, a Dorogi Bányász játékosaként.
Személyes adatok
Születési dátum 1936. február 22.
Születési helyDorog, Magyarország
Halálozási dátum 2005. szeptember 22. (69 évesen)
Halálozási helyEsztergom, Magyarország
Állampolgárság magyar
Poszt csatár
Junior klubok
IdőszakKlub
19461954Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19541956Magyar 1957-2000 Dorogi Bányász61 0 (16)
19571960Spanyolország 1977 Atlético Madrid21 00 (6)
19601961Spanyolország 1977 CD Condal24 00 (7)
19611963Spanyolország 1977 Espanyol
19631964Spanyolország 1977 Cádiz03 00 (0)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilku Péter témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

Esztergályosnak tanult, a dorogi gépgyárban dolgozott 1952-től 1956-ig, majd Spanyolországban raktárosként egy papírgyárban. 1946 és 1956 között a Dorogi Bányász labdarúgócsapat tagja volt. 1954 és 1956 között 16-szoros ifjúsági válogatott, csapatkapitány, majd négyszeres utánpotlás válogatott. 1956 és 1993 között Spanyolországban élt. Játszott az Atlético Madrid (1957-1960), a CD Condal (1960-1961), az Espanyol (1961-1963), és a Cádiz (1963-1964) színeiben. Aktív labdarúgó pályafutását követően Andorrába hívták edzőnek. A hosszabb távú együttműködés reményében és érdemei elismeréseként felajánlották számára az andorrai állampolgárságot is. Azonban szíve mindig hazahúzta és az 1990-ben bekövetkezett politikai változások hatására 1993-ban hazatelepült. Spanyolországhoz is hű maradt, ahova gyakran tért vissza. Hazaérkezésétől fogva a dorogi csapat szinte minden mérkőzését megtekintette. Kapcsolatait igyekezett a dorogi klub javára fordítani. Nem kis mértékben köszönhető személyének, hogy a világhírű Barcelona és a dorogi klub között jó kapcsolat alakult ki. A dorogiakat több alkalommal is meghívták a "Barca" által szervezett tornákra. A híres spanyol egyesület centenáriumi ünnepségére is meghívást kapott, ahol számos, az erre alkalomra készült labdarúgóereklyékkel ajándékozták meg, amelyeket a Dorogi Sportmúzeumnak adományozott. Szintén közvetítő az argentin River Plate klubbal való kapcsolat kialakításában. 1993-tól az Esztergomban vásárolt házában lakott haláláig.[1][2]

Sikerei, díjaiSzerkesztés

  Dorogi Bányász

  • Kétszeres Vidék Legjobbja cím
  • A dorogi labdarúgásért végzett elévülhetetlen érdemeiért kitüntetés
  • A Dorogi FC Örökös Tagja cím

CsaládSzerkesztés

Hárman voltak testvérek. Bátyja, Ilku István a Dorogi Bányász válogatott legendás kapusa volt. Külföldre való távozását megelőzően csapattársak is voltak a dorogi csapatban. János nevű testvére szintén a Dorog labdarúgója volt. István fivére halála után néhány hónappal később váratlanul hunyt el.

ForrásokSzerkesztés

  1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  2. Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon p/122