Illésházy József
Illésházy József (?, 1700 – ?, 1766. február 8.) magyar főnemes, 1755-től 1759-ig tárnokmester, 1759-től haláláig országbíró.
Illésházy József | |
Született | 1700[1] nem ismert |
Elhunyt | 1766. február 8. (65-66 évesen)[1] nem ismert |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei |
|
Szülei | Balassa Erzsébet Illésházy Miklós |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége | a Magyar Királyság országbírája (1759. augusztus 21. – 1765) |
A Magyar Királyság tárnokmestere | |
Hivatali idő 1755. november 24. – 1759. augusztus 21. | |
Előd | Esterházy Ferenc |
Utód | Batthyány Ádám |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésIllésházy Miklós kancellár és Balassa Erzsébet fiaként született. 1724-ben lett Lipót és Trencsén vármegye örökös főispánja. 1730 és 1755 között étekfogómesteri tisztségben szolgált, majd 1755-től tárnokmester lett. Mária Terézia magyar királynő nevezte országbíróvá 1759-ben. Tisztségét 1765-ig töltötte be, amikor is lemondott a méltóságról. Már a következő év elején elhunyt.
Érdekesség, hogy pártfogolta a korai magyar iparfejlesztést azzal, hogy 1742-ben hozzájárult papírmanufaktúra alapításához Boboton és Szelecen (Trencsén vármegye).
Tagja volt a Szent István rendnek.
Két felesége volt: Csáky Franciska, majd a halála után Traun Petronella. 1 fiú- és 3 leánygyermeke született.
Források
szerkesztés- Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000, ISBN 963-547-085-1, 267. o.