Inezia subflava
Az Inezia subflava a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Inezia subflava | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Inezia subflava (Sclater & Salvin, 1873) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Inezia subflava témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Inezia subflava témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Philip Lutley Sclater és Osbert Salvin írták le 1873-ban, a Serpophaga nembe Serpophaga subflava néven.[3]
Alfajai
szerkesztés- Inezia subflava obscura Zimmer, 1939
- Inezia subflava subflava (P. L. Sclater & Salvin, 1873)[2]
Előfordulása
szerkesztésDél-Amerika északi részén, Bolívia, Brazília, Kolumbia és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi mocsári erdők és nedves cserjések, valamint folyók és patakok környéke, valamint másodlagos erdők. Nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 12 centiméter, testtömege 7-8 gramm.[5]
Életmódja
szerkesztésRovarokkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 23.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 23.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 23.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 23.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 23.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 23.)