Főmenü megnyitása

A kínai internetcenzúra napjaink egyik legszigorúbb és legkiterjedtebb tartalom-ellenőrzési rendszere az interneten. A rendszer alapját a kínai kormányzat által szabott törvények képzik,[1] az ellenőrzés kiterjed Kína szárazföldi területein a kormányzati tulajdonú internetszolgáltatókon átfolyó adatok általános tartalom szerinti szűrésére, de egyes személyek internetelérésének szabályozására is.[2][3]

A tartalomszűrés fő technikai eleme a gyakran Kínai kormányzat „Arany Pajzs” projektjének részét képező, Kínai nagy tűzfalnak nevezett rendszer, melyet Kína 1980-as évekbeli internetre lépése után nem sokkal üzembe állítottak.[3]

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Az internetes tartalmak szűrése Kína internetes kapcsolatainak 1980-as évekbeli kialakítása után nem sokkal lekezdődtek. A tűzfal felállítása mögötti ideológiát egyesek Teng Hsziao-ping, Kína egykori legfőbb vezetője kedvelt mondására vezetik vissza, miszerint „ha szellőztetésre ablakot nyitsz, legyek is beszállhatnak”. A szocialista piacgazdaság építését célul kitűző pártállam a liberális piaci folyamatok ellenére biztosítani akarta a külső hatások szűrését, hogy az államszervezet ideológiai egységét fenntartsa.[4]

Kína 1994-ben kapcsolódott a világhálóhoz, mely egyhamar a piaci résztvevők legfőbb kommunikációs formájává vált. A felhasználók körének bővülése magával vonta a szabályozás iránti kormányzati igényt, melynek első jogi formáját a Közbiztonsági Minisztérium 1997-es törvénye képviselte.

A Kínai Központi Televízió szerint a Kínai nagy tűzfal bevezető munkájának költsége 800 millió amerikai dollárba került.[5]

Jogi háttereSzerkesztés

Fehér könyvSzerkesztés

A kormánynak az internet témájában 2010 júniusában kiadott fehér könyve[6] az internetet az emberi tudás kikristályosodásaként említi, emellett teljes internetes szólásszabadságot, illetve a szólásszabadság törvényes védelmét említi.[7] A kínai kormányzati hozzáállást bírálók azonban rámutatnak, hogy a gyakorlatban nem valósul meg ez a szólásszabadság, a blogbejegyzéseket, a hozzászólásokat, a fórumbejegyzéseket cenzúrázzák, eközben megbízott kormányzati hozzászólók segítik elő a kormányzat számára kedvező vélemények túlsúlyba kerülését.[8] A fehér könyv 18 olyan szabályt, rendelkezést és törvényt nevesít, melyek az interneten elérhető tartalmakat és az internettel kapcsolatos visszaéléseket szabályozza. A cenzúra jogi alapját a Kínai kormányzat arra hivatkozva teremti meg, hogy az internet működésének törvényes működését határain belül csak ezen eszközzel biztosíthatja.[7]

Az 1997-es hálózatbiztonsági törvénySzerkesztés

A kínai Közbiztonsági Minisztérium 1997 december 11-én kelt a „Számítógépes hálózatok és internet biztonságáról, védelméről és üzemeltetéséről” szóló törvényének 5. szakasza részletesen ismerteti az internettel összefüggésbe hozható „káros tartalmakat”, illetve „káros tevékenységeket”.[9]

A törvény értelmében az interneten tevékenységet végző szervezetek vagy természetes személyek nem hozhatnak létre, nem sokszorosíthatnak, nem állíthatnak helyre, vagy közölhetnek az alábbi kategóriákba sorolható tartalmakat:[10]

  • amely tartalmak az alkotmány, a törvények rendelkezéseivel, illetve a rendeletekkel szembeni ellenállásra, vagy ezek megszegésére hívnak fel;
  • amelyek a kormányzat, vagy a szocialista rendszer leváltására hívnak fel;
  • amelyek az ország egységét megkérdőjelezik, vagy az ország felosztására hívnak fel;
  • amelyek célja gyűlöletkeltés vagy hátrányos megkülönböztetés a nemzetiségek között;
  • amelyek a társadalmi rend ellen irányulnak álhírek és féligazságok terjesztésével;
  • amelyek babonákat, szexualitást, szerencsejátékokat, erőszakot, vagy gyilkolást propagálnak;
  • amelyek terrorcselekményekre hívnak fel, vagy bűnelkövetésre ösztönöznek, nyíltan rágalmaznak;
  • amelyek kárt tehetnek az állami szervek jó hírnevében;
  • vagy bármely más módon állnak ellentétben az alkotmánnyal, a törvényekkel, vagy a jogszabályokkal.

A 2000-es tanácshatározatSzerkesztés

A Kínai Népköztársaság Államtanácsa 2000 szeptemberében kelt 292. határozata közölte elsőízben az internetszolgáltatók számára szabott tartalmi szűrésre vonatkozó szabályokat. A határozat előírja, hogy a Kínában található tartalomszolgáltatók csak különleges engedéllyel tehetnek közzé híreket nyugati híroldalak cikkeiből, ez a tevékenység a határozat értelmében egyéni jogosultsághoz kötött. A jogosultsággal nem rendelkező tartalomszolgáltatók csak olyan híreket oszthatnak meg, melyeket korábban már közzétette egy jogosult tartalomszolgáltató. A jogosultságot a Tanács Információs Irodája adhatja.

A határozat arra is kitér, hogy a tartalomszolgáltatók felelősek a szolgáltatásukon keresztül terjesztett összes információ jogszerűségéért, emellett a tartalomszolgáltatók adataihoz korlátlan hozzáférést biztosít a kormányzati szerveknek.[11]

Szűrt tartalmakSzerkesztés

A tiltások weblapokat is érintettek, bár ennek végrehajtása esetleges volt: azonos weblap esetleg más városból továbbra is elérhető maradt, illetve egyes korlátozásokat hosszabb-rövidebb időre fel is függesztettek. A New York Times blokkolását egy alkalommal például akkor oldották fel, amikor Csiang Cemin, a Kínai Kommunista Párt főtitkára a tiltásról értesülve az ügynek maga járt utána. A 2001-es sanghaji APEC-csúcs idején több, jellemzően tiltott nyugati híroldal, mint a CNN, NBC, és a Washington Post blokkolását feloldották. Ezen oldalak azóta is elérhetőek a szárazföldi Kínából. A New York Times tiltását azonban visszaállították, és azóta is fenntartják, hogy a lap 2008 decemberében a kínai elnök pénzügyeiről írt. Egyes nyugati híroldalak tiltását a 2008-as Pekingi Olimpia ideje alatt is feloldották.[12]

2009 júliusa és 2010 májusa között 312 napig néhány helyi és kormányzati oldalt leszámítva a teljes internetet elérhetetlenné tették a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen.[13][14]

MegvalósításaSzerkesztés

 
Az internetes tartalomszűrés megvalósításának sémája

Technikai háttereSzerkesztés

A tartalomszűrés fő eszköze a Kínai nagy tűzfalnak nevezett rendszer, mely a hálózati eszközök széles skáláját alkalmazza, ezek közül kiemelendők az alábbi eljárások:

  • IP-cím alapján történő közvetlen szűrés;
  • mélyreható adatcsomag-elemzéssel (deep packet inspection, DPI) kulcsszavak alapján detektálnak és szűrnek ki egyes érzékeny témakörökben küldött, titkosítatlan adatokat;
  • DNS-eltérítéssel elérik, hogy egyes internetcímek feloldása nem történik meg, vagy a DNS helytelen IP-címre irányít;
  • URL-szűréssel az URL-ben egyes, érzékeny témákra utaló kulcsszavak fellelése esetén megtagadható a kérés továbbítása;
  • egyes biztonsági tanúsítványok esetén kormányzati hátsó kaput nyitottak, így az érintett operációs rendszerek és böngészők esetén közbenső szereplő is közbeavatkozhat, a közbeékelődéses támadás során pedig megtagadhatja az érzékeny témákkal kapcsolatos tartalmak kiszolgálását;
  • a fenti módszerek következtében blokkolt TCP-csomagok esetén az érintett kiszolgálótól érkező további csomagok is alaphelyzetbe állhatnak egy meghatározott ideig;
  • a tartalomszűrés kikerülésére alkalmazott VPN-szerverekkel folytatott titkosított kapcsolatok közvetlen monitorozása nem lehetséges, de a kommunikációs csatornák jellegzetességei tanuló algoritmusokkal bizonyos hatékonysággal felfedezhetők, és blokkolhatók.

Jogi foganatosításaSzerkesztés

1997 decemberében lépett hatályba a kínai Közbiztonsági Minisztérium törvénycsomagja, amely büntethetővé tette a kormányzati szervek rágalmazására irányuló, a nemzet egysége elleni elkövetett, vagy államtitkokat kiszivárogtató cselekményeket. A büntetés elérhette akár a 15 000 jüant (kb. 600 000 forintot) is.[15]

Külföldi kapcsolataiSzerkesztés

2005-ben több mint 200 olyan útválasztót vásárolt az amerikai Cisco Systemstől, és helyezett üzembe hálózatán a kínai állam, mely a korábbinál magasabb fokú cenzúrát tette lehetővé.[16][17] 2006 februárjában pedig a Google tett tiltólistára a szárazföldi kínában elérhető keresőjében olyan oldalakat, melyek a kínai cenzúrának nem felelt meg, hogy cserébe rendszereket építhessen ki az országban.[18] Ezen a gyakorlaton azonban változtattak, amikor 2010-ben a kínai kormányzatnak információt gyűjtő, és hátsó kapukat nyitó kémet lepleztek le a cégen belül.[19][20]

Egyéb elemeiSzerkesztés

A kínai internetes felületeken a tartalomszűrés a megfigyelés szubjektív érzetén keresztül hatással van a véleménynyilvánítási szokásokra. Ez azt jelenti, hogy mivel a tartalomszolgáltatók, és a közösségi média hozzászólói tisztában vannak a cenzúra jelenlétével és a szankciók lehetőségével, ezért öncenzúrát alkalmaznak, véleményüket mérsékelten fejtik ki.[21]

HatásaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Chinese Laws and Regulations Regarding Internet. Chinaeclaw.com. [2012. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 1.)
  2. II. How Censorship Works in China: A Brief Overview. Human Rights Watch. (Hozzáférés: 2006. augusztus 30.)
  3. a b CNN, Kristie Lu Stout,. „China's Great Firewall and Internet censorship - CNN”, CNN (Hozzáférés ideje: 2018. november 12.) 
  4. R. MacKinnon "Flatter world and thicker walls? Blogs, censorship and civic discourse in China" Public Choice (2008) 134: p. 31–46, Springer
  5. 金盾工程前期耗8亿美元 建全国性监视系统, epochtimes.com
  6. 容贤东: Full Text: White paper on the Internet in China[1- Chinadaily.com.cn]. www.chinadaily.com.cn. (Hozzáférés: 2018. november 12.)
  7. a b » Reading into China’s White Paper on the Internet Dance to the Revolution (amerikai angol nyelven). blogs.harvard.edu. (Hozzáférés: 2018. november 12.)
  8. Dong Le. „'Two million' monitor web in China”, BBC News, 2013. október 4. (Hozzáférés ideje: 2018. november 12.) (angol nyelvű) 
  9. Guan, S. (1995). Intercultural communication (in Chinese). Beijing: Beijing University Press.
  10. Abbott, Jason P. The Political Economy of the Internet in Asia and the Pacific Digital Divides, Economic Competitiveness, and Security Challenges. New York: Praeger, 2004.
  11. CECC: Freedom of Expression – Laws and Regulations. [2008. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 2.)
  12. Bradsher, Keith. „China Blocks Access to The Times's Web Site”, The New York Times, 2008. december 20. (Hozzáférés ideje: 2010. március 31.) 
  13. Xinjiang, China Internet Restored After 10 Months of Being Cut”, Xinjiang: Far West China, 2010. május 14. (Hozzáférés ideje: 2018. november 20.) (en-US nyelvű) 
  14. China restores Xinjiang internet”, 2010. május 14. (Hozzáférés ideje: 2018. november 20.) (en-GB nyelvű) 
  15. Harwit, Eric. "China's Telecommunications Revolution." New York: Oxford University Press, 2008.
  16. China cracks down on web use, with Western help. CTV, 2005. július 9.
  17. Cisco aided Chinese Internet censorship, lawsuit says. Thomson Reuters, 2011. június 3. [2011. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  18. Google Under the Gun”, TIME, 2006. február 5.. [2014. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2017. május 25.) 
  19. Google investigates China staff over cyber attack”, The Guardian, 2010. január 18. (Hozzáférés ideje: 2017. január 23.) 
  20. Google row: China's army of censors battles to defeat the internet”, The Guardian, 2010. március 23. (Hozzáférés ideje: 2017. január 23.) 
  21. China's Eye on the Internet (angol nyelven). UC Davis, 2007. szeptember 11.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Internet censorship in China című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

Újságcikkek, ismeretterjesztőkSzerkesztés

Könyvek, szakmai leírásokSzerkesztés