Főmenü megnyitása
Irídium(IV)-oxid
Rutile-unit-cell-3D-balls.png
Más nevek Irídium-dioxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12030-49-8
PubChem 82821
ChemSpider 10605808
SMILES
[Ir+4].[O-2].[O-2]
InChI
1/Ir.2O/q+4;2*-2
StdInChIKey NSTASKGZCMXIET-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet IrO2
Moláris tömeg 224,22 g/mol
Megjelenés fekete, szilárd
Sűrűség 11,66 g/cm³[1]
Olvadáspont 1100 °C (bomlik)
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet Rutil (tetragonális)
Koordinációs
geometria
Oktaéderes (Ir); Trigonális (O)
Veszélyek
EU Index nincs listázva
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation irídium(IV)-fluorid, irídium-diszulfid
Azonos anion ródium-dioxid, ozmium-dioxid, platina-dioxid
Rokon vegyületek irídium(III)-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az irídium(IV)-oxid egy vegyület. Képlete IrO2. Az egyetlen jól jellemzett irídium-oxid. Kristálya rutil szerkezetű. Benne az irídium koordinációs száma hat, az oxigéné három.[2] 1200 °C-on irídium-trioxiddá alakul.

ElőállításaSzerkesztés

Irídium égésekor irídium(IV)-oxid keletkezik. Mivel az irídium rendkívül inert, ezért magas hőmérséklet és tiszta oxigén szükséges az előállításához:

 

Irídium(III)-klorid oxidációja során is keletkezhet 600 °C-on.[3]

TulajdonságaiSzerkesztés

Fekete színű, a hidrátja kék-fekete. Tetragonális kristályrendszerben kristályosodik, tércsoport P42/mnm, rácsállandók: a = 449,83 pm és c = 354,4 pm, elemi cellája két atomot tartalmaz. Kristálya rutil szerkezetű.[4]

1200 °C-on irídium-trioxiddá alakul, ami csak gáz fázisban stabil:[5]

 

FelhasználásaSzerkesztés

Használják a gyógyászatban, és elektrokróm anyagok vagy fém elektródák bevonására. Használják mikroelektródákban az elektrofiziológiai kutatásban.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Sablon:Alfa.
  2. Sablon:Greenwood&Earnshaw
  3. Sablon:BibISBN
  4. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 496 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  5. Sablon:Holleman-Wiberg
  6. Cogan, Stuart F. (2008. augusztus 1.). „Neural Stimulation and Recording Electrodes”. Annual Review of Biomedical Engineering 10 (1), 275–309. o. DOI:10.1146/annurev.bioeng.10.061807.160518.  

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iridium(IV) oxide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iridium(IV) oxide című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.