Irk Károly (Csernátfalu, 1882. augusztus 28.Budapest, 1924. július 1.) vegyészmérnök, biokémikus. Az első magyarországi gyógynövénykutató intézet alapítója, Irk Albert (1884–1952) jogász, kriminológus bátyja.

Irk Károly
Született1882. augusztus 28.
Csernátfalu
Elhunyt1924. július 1. (41 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásavegyészmérnök,
biokémikus
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (27/1-2-20)[1]
SablonWikidataSegítség

Felsőfokú tanulmányait előbb a kolozsvári, majd a budapesti tudományegyetem kémia szakán folytatta, bölcsészdoktori oklevelét végül 1905-ben szerezte meg Budapesten. 1907-től a kolozsvári Gazdasági Akadémián oktatott tanársegédként. 1908-ban az intézmény szervezeti keretén belül megalapította az ország első gyógynövény-kísérleti állomását. 1914-ben állami ösztöndíjjal németországi tanulmányutat tett, amelynek során a német gyógynövény- és illóolajiparról szerzett közelebbi ismereteket. 1915-től a földművelésügyi minisztérium kísérleti osztályának munkatársaként dolgozott, ezzel párhuzamosan korai haláláig az 1918-ban megalakult fővárosi Gyógynövénykutató Intézet tudományos-szakmai munkáját irányította igazgatóként.

Síremlékét 2010 tavaszára emeltette a Fiumei Úti Sírkertben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság.[2][3]

Munkássága

szerkesztés

Munkásságával megvetette a magyarországi gyógynövényipar alapjait. Kutatásaiban és írásaiban növényi biokémiával, gyógynövényipari kémiai eljárásokkal és a gyógynövénytermelés gazdasági hasznával foglalkozott.

Főbb művei

szerkesztés
  • A gázok abszorpció-koefficienseinek a hőmérséklettel való változása sóoldatokban, Budapest, 1905.
  • A magyar borsosmenta olaj mentholtartalmáról, Budapest, 1910 (Baintner Ferenccel).
  • Adatok a bivaltejek vizsgálatához, Budapest, 1910 (Baintner Ferenccel).

További információk

szerkesztés