Iszkussztvo Kino

Az Iszkussztvo Kino (orosz nyelven: Искусство кино, jelentése 'filmművészet') a Szovjetunió és Oroszország legrégebbi, 1931-ben alapított, évtizedekig legbefolyásosabb filmművészeti folyóirata. Alapítása óta Moszkvában jelenik meg.

Iszkussztvo Kino
Adatok
Tematika	filmművészet
Ország	Szovjetunió, Oroszország
Alapítva	1931
Kiadó	State Committee for Cinematography Association of Filmmakers of the USSR önkéntes társulás
Főszerkesztő	Anton Vlagyimirovics Dolin
Nyelv	orosz
Szakterület	művészettörténet
Székhely	Moszkva
OCLC	3321631
ISSN	0130-6405
Az Iszkussztvo Kino weboldala

Általános ismertetése

A folyóirat folyamatosan nyomon követi a szovjet és az orosz filmművészetet a hangosfilm kezdetetétől a kortárs filmkészítésig. Kritikáiban és tanulmányaiban értékeli a születő fontosabb filmeket, interjúiban, beszélgetéseiben és portré-cikkeiben bemutatja az orosz és a külföldi film alkotóit. Cikkeket közölt és közöl a filmtörténet folyamatairól, a film elméletének és esztétikájának kérdéseiről, áttekintést nyújt a filmművészet jelentős mestereinek munkáiról, a filmvilág eseményeiről és a filmfesztiválokról, stb. Szerzői között felkészült szakértők, filmkritikusok és filmtörténészek mellett számos ismert filmművész is van. A szovjet időszakban több-tízezres példányszáma napjainkra kb. a tizedére esett vissza.

Története

Az Iszkussztvo Kino 1931. január óta jelenik meg Moszkvában. A világháború idején, 1941. júliustól 1945. szeptemberig kiadása szünetelt. 1936-tól 1941-ig havonta, 1945–1947 között rendszertelenül, 1948–1951 között kéthavonta jelent meg, majd 1952-től folytatódott a havonkénti megjelenés.

1936-tól a Szovjet Művészetügyi Össz-szövetségi Bizottság Film- és Fotóipari Főigazgatósága alá tartozott, a világháború után a Filmművészeti Minisztérium orgánuma lett. Az 1980-as években a Szovjetunió Filmművészeti Állami Bizottságának és a Szovjetunió Filmművész Szövetségének havonta megjelenő folyóirata volt. 1993-ban függetlenedett, a szerkesztői közösségé lett a lap.

A szovjet korszakban a legfontosabb filmes kiadvány volt. Első évtizedében helyt adott többek között az akkori vezető filmrendezők és filmesztéták – Alekszandr Dovzsenko, Szergej Eisenstein, Grigorij Kozincev, Vszevolod Pudovkin, Balázs Béla, Viktor Sklovszkij – műveinek és cikkeinek. A főszerkesztő személye az 1950-es évekig 3-4 évente változott. A világháborút követő évtizedben a kiadvány szorosan az ideológiailag „helyes irányt” és a szocialista realizmus kizárólagosságát képviselte, részt vett az ún. „kozmopolitizmus” elleni harcban.

A hruscsovi ún. „olvadás” idején a folyóirat irányvonala lassan megváltozott, miután 1956-ban Ljudmila Pogozseva lett a főszerkesztő (helyettese Ja. L. Varsavszkij filmkritikus). A kiadvány elismerően értékelt olyan alkotásokat is (pl. Marlen Hucijev filmjeit), amelyek nem feleltek meg a hivatalos irányvonalnak. Elemző szándékú cikkei különböztek a párt iránymutatását ismételgető patetikus hangú írásoktól. 1967-ben a folyóirat havi 30–35 ezer példányban jelent meg, szerkesztőbizottságában olyan ismert rendezők is voltak mint Grigorij Kozincev, Lev Kulidzsanov, Ivan Pirjev, Szergej Jutkevics.

Ismeretes, hogy az ún. "olvadás" irányvonalára a végső csapást a szovjet vezetésnek az ún. prágai tavasz (1968) eseményeire adott válasza mérte. 1969-ben Pogozsevát fölmentették. A továbbiakban a lap az ún. „pangás” éveinek hivatalos irányvonalához igazodott, de így is a filmszakma és az értelmiségi mozinézők mértékadó folyóirata maradt. Példányszáma az 1980-as években elérte az ötvenezret.

21. század

A folyóirat cégek támogatásából, pályázati pénzekből tartja fenn magát, a 2000-es években online változatot is indított. A 2010-es években válságos helyzetbe került, de független kiadvány maradt. 2017 tavaszán meghalt D. B. Dondurej főszerkesztő, aki 24 éven át irányította a lapot; ősszel pedig helyettese és 1992-től a külföldi filmek rovatának vezetője, Ny. A. Zarhi is (Alekszandr Zarhi forgatókönyvíró lánya).

Anton Dolin újságíró, rádiós műsorvezető, filmkritikus lett a főszerkesztő, aki sikeres adománygyűjtő kampányt indított. 2018-tól a folyóirat csak kéthavonta, de új formátumban és megnövelt oldalszámon jelenik meg, példányszáma 2019-ben 3000-re nőtt. Minden számban körülbelül 50 hosszabb szöveget tesznek közzé: a legnagyobb fesztiválok szemléjét, interjúkat a világ vezető filmeseivel, filmirányzatok elemzését, forgatókönyveket és sok mást. 2018–2020 között reklámfelületeket kezdett értékesíteni, fizetős vetítéseket és filmkészítési tanfolyamokat szervezett, saját filmdíjat készült alapítani. A szerkesztőség 2018-ban videocsatornát nyitott a YouTube-on és más közösségi hálózatokat is igénybe vesz a fiatalabb korosztályok elérésére.

A lap 2021-ben ünnepi kiadvánnyal és új terveinek ismertetésével ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját.

Főszerkesztők

• Ivan Pirjev (1945–1946)
• Nyikolaj Lebegyev (1947–1949)
• Dmitrij Jerjomin (1949–1951)
• Vitalij Zsdan (1951–1956)
• Ljudmila Pogozseva (1956–1969)
• Jevgenyij Szurkov (1969–1982)
• Armen Medvegyev (1982–1984)
• Jurij Cserepanov (1984–1986)
• Konsztantyin Scserbakov (1987–1992)
• Danyiil Dondurej (1993–2017)
• Anton Dolin (2017–)

Források

• «Искусство кино» (Кино: Энциклопедический словарь, 1987. Hozzáférés: 2021-09-28)
• Iskusstvo kino Digital Archive (East View, hozzáférés: 2021-09-30)
• Советский кинематограф в зеркале журнала (kino-teatr.ru, 2017-02-17. Hozzáférés: 2021-10-01)
• «Журналы о кино в условиях современного рынка (на примере “Искусство кино” и “Сеанс”)» (Магистерская диссертация, П. О. Поморцев, Екатеринбург, 2020. Hozzáférés: 2021-10-02)
• Трансформация жанра кинорецензии в современных сетевых СМИ (Выпускная квалификационная работа. М. Р. Шабаев, Санкт-Петербург, 2016. Hozzáférés: 2021-10-02)

További információk

• Ковалов О.: История журнала «Искусство кино». In: Новейшая история отечественного кино: 1986—2000. Часть 2. Кино и контекст. СПб.: «Сеанс», 2002. — Т. IV. 1986–1988., 313–319.