Iván Sisman bolgár cár

Bulgária uralkodója

Iván Sisman (13511395. június 3.) az utolsó bolgár cár 1371-től haláláig.

Iván Sisman

Bolgár cár
Uralkodási ideje
1371. február 17. 1395. június 3.
Elődje Iván Sándor
Utódja Iván Szracimir
Életrajzi adatok
Uralkodóház Sratsimir dynasty
Született 1351
Veliko Tarnovo
Elhunyt 1395. június 3.
Nikápoly
NyughelyeNikápoly
Édesapja Iván Sándor
Édesanyja Sára-Theodóra
Testvére(i)
  • Kera Tamara
  • Keratsa of Bulgaria
  • Desislava of Bulgaria
  • Michael Asen IV of Bulgaria
  • Ivan Asen V of Bulgaria
  • Ivan Asen IV of Bulgaria
  • Iván Szracimir bolgár cár
Házastársa
  • Dragana of Serbia
  • Kira Maria
Gyermekei
  • Alexander
  • Joseph II of Constantinople
  • Fruzsin bolgár királyi herceg
Iván Sisman aláírása
Iván Sisman aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Iván Sisman témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Iván Sándor cár és egy Theodora nevű zsidó nő fiaként született.[1] Már uralkodása első éveiben birodalma ténylegesen a törököktől függővé vált[1] és a cár kénytelen volt nővérét, Thamart, I. Murád szultánnak feleségül adni.[1] Néhány évig nagy nehezen sikerült fenntartania országa színleges függetlenségét,[1] de a vesztes rigómezei csata (1389) után az új szultán, I. Bazajid megtámadta Bulgáriát,[1] 1393-ban Tarnovo fővárost elfoglalta,[1][2] majd a Duna menti Nikápoly ellen indult ahová a cár bezárkózott.[3] A szultán Nikápoly elfoglalása után Iván Sismant megölette,[3] a bolgár birodalmat pedig felszámolta.[1]

A szerencsétlen cár fia, Sándor, hogy csak életét megmentse, áttért az iszlám vallásra[1] és a szultántól Ázsiában hivatalt kapott.[1] Az eseményekről így tudósít a krónika:

[Bajazid] Hatalmába kerítette Sisman bolgár cárt is és megölette a 6903. (1395) évben, június havának 3. napján; megszállta a bolgár földet is és beiktatta ott kormányzóit az egész bolgár földre kiterjedően.
– egy névtelen bolgár évkönyv[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). János Scarpmisman, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  2. A bolgárok három hónapig, anékül, hogy engedtek volna a török főparancsnok fenyegetéseinek és ígéreteinek, visszaverték az ellenség rohamát. Ekkor azonban óriási éhínség ütött ki a várfalak mögött. Segítség sehonnan sem érkezett. Így a város 1395. július 17-én török kézre került. (Bulgária története, 49. oldal)
  3. a b Dimităr Koszev – Hriszto Hrisztov – Dimitâr Angelov: Bulgária történelme (eredeti: КРАТКА ИСТОРИЯ НА БЪЛГАРИЯ, Szófia, 1966), Gondolat, Budapest, 1971, fordította: Bödey József, 49. oldal
  4. Sz. Jónás Ilona: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (Európa és Közel-Kelet IV-XV. század) (magyar nyelven). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 1999)

Források szerkesztés

Lásd még szerkesztés


Előző uralkodó:
Iván Sándor
Bulgária cárja
13711395
 
Következő uralkodó:
II. Konstantin