Izland alkotmánya
Az Izlandi Köztársaság alkotmánya (izlandiul: Stjórnarskrá lýðveldisins Íslands) Izland legfelsőbb szintű törvénye, amely 1944. június 17-én, az Alþingi XXXIII/1944. számú határozatával lépett hatályba. Bevezetése óta hét alkalommal módosították.
Hét fejezete 81 cikkelyt tartalmaz.
Története
szerkesztésA 19. században erősödött a függetlenségi mozgalom. 1849-ben Dánia királya a követeléseknek eleget téve létrehozta Dánia (és ezzel Izland) alkotmányát, amellyel az abszolút monarchia helyét az alkotmányos monarchia vette át, ahol a hatalom a nép által választott parlament kezében van.
A módosítást az izlandiak elítélték, mivel függetlenségük valójában csökkent: 1849 előtt maguk dönthettek belügyeikről, azonban az új alkotmánnyal a döntési lehetőség a dán parlament kezébe került. Az 1851-es nemzetgyűlés elutasította az önálló izlandi kormány felállítását, mivel úgy gondolták, ezzel Dánia Schleswig és Holstein feletti befolyása csökkenne. Miután a két tartományt Poroszország annektálta, hatályba lépett az Izland jogait leíró jogszabály. IX. Keresztély hatalomba lépésével Izlandnak saját alkotmánya lett, ami a mai alaptörvény alapját is képezi.[1]
1918-ban Izland önálló állam lett, ezért 1920-ban módosították az alkotmányt. 1944 elején népszavazást tartottak, ahol 98%-os részvétel mellett a szavazók 97%-a támogatta a Dániától való elszakadást, 95%-a pedig az az új alkotmány elfogadását. A parlament 1944. június 17-én kikiáltotta a köztársaságot és kihirdette az új alaptörvényt.
Az alkotmányt hétszer módosították: 1991-ben a parlament kettő helyett egykamarás lett, 1995-ben pedig felülvizsgálták az emberi jogokkal kapcsolatos bekezdéseket; a többi változtatás a választókerületi határokat és a szavazati jogot érintette.
Fejezetei
szerkesztésI. fejezet
szerkesztésAz első fejezet első cikkelye definiálja, hogy Izland köztársaság, a második pedig a hatalmi ágakat írja le. A törvényhozó hatalom a parlament, a végrehajtó hatalom pedig az elnök kezében van.
II. fejezet
szerkesztésA második fejezet az elnök megválasztásának módjával és jogköreivel, valamint a minisztériumok hatáskörével foglalkozik. Az elnök tárgyalásokat folytathat más országokkal, kegyelmet adhat elítélteknek, feloszlathatja az országgyűlést, rendeleteket hozhat és tisztviselőket nevezhet ki; a törvényhozás a miniszterek feladata. A 26-os cikkely szerint a törvények kihirdetéséhez az ő engedélye kell; ha nem ratifikálja, akkor szavazást kell tartani, azonban ezt nem mindig tartják be: 2004-ben Ólafur Ragnar Grímsson nem ratifikálta a médiatörvényt, a parlament pedig szavazás nélkül visszavonta a javaslatot. 2009-ben szintén visszautasította egy jogszabálytervezet ratifikációját, azonban akkor szavazást tartottak.
III. fejezet
szerkesztésA harmadik fejezet a választókerületi struktúrával és a szavazati joggal foglalkozik. Az 1999-es alkotmánymódosítás megszüntette a választókerületek földrajzi alapú felosztását. A határok és a képviselői létszám változtatása a parlament kétharmados jóváhagyásával lehetséges.
IV. fejezet
szerkesztésA negyedik fejezet a parlament feladatköreit írja le. A 35-ös cikkely első bekezdésének értelmében az ülések időpontja (jelenleg október első munkanapja) egyszerű többséggel módosítható. A törvények elfogadását három, alapesetben nyilvános vitaülés kell, hogy megelőzze. A költségvetési módosításokhoz a parlament hozzájárulása szükséges.
A fejezet kimondja, hogy a képviselők saját meggyőződésük szerint kell cselekedjenek. Mentelmi jog csak a parlament hozzájárulásával vonható meg (kivéve bűncselekmény esetén). A képviselők ellen a parlamentben tett kijelentéseikért nem indítható rágalmazási vagy becsületsértési per.
V. fejezet
szerkesztésAz ötödik fejezet az igazságszolgáltatással foglalkozik. Kimondja, hogy a bírákat csak a törvény által lehet kinevezni. A bírók akaratuk ellenére csak szervezeti változások esetén távolíthatóak el hivatalukból. A hatvanötödik életévüket betöltött személy felmenthető, azonban a Legfelsőbb Bíróság bírói teljes végkielégítést kapnak.
VI. fejezet
szerkesztésA hatodik fejezet deklarálja, hogy Izland elsődleges vallása a kereszténység, amelyet törvényileg védeni kell. Bárki létrehozhat vallási felekezetet, vagy csatlakozhat ilyenhez, azonban a vallás nevében nem követhető el a törvények vagy a közerkölcs elleni cselekedet. Az ateistáknak az egyházadó rájuk eső részével az Izlandi Egyetemet kell támogatniuk.
VII. fejezet
szerkesztésA hetedik fejezet az emberi jogokkal, az adózással és az alkotmánymódosítások rendjével foglalkozik. Deklarálja, hogy a jog előtt mindenki egyenlő nemre, vallásra, származásra, bőrszínre, pénzügyi helyzetre és bármi hasonló állapotra való tekintet nélkül; továbbá kimondja, hogy a kényszermunka és a halálbüntetés senki ellen nem alkalmazható. A szólás- és sajtószabadság értelmében bárki szabadon, cenzúra nélkül kifejezheti magát, azonban bíróság előtt felelősségre vonható. A szólásszabadság a társadalom és a közbiztonság érdekében ideiglenesen korlátozható. Az adózásról szóló fejezet csak szabványos alkotmánymódosítással változtatható meg.
A 79-es cikkely leírja, hogy az alkotmány megváltoztatásához a parlament összehívására van szükség; ha az országgyűlés elfogadja a javaslatot, akkor az elnöknek ratifikálnia kell azt. A 81-es cikkely szerint a módosítások a szavazásokon elért egyszerű többséggel életbe lépnek, azonban ez a korábbi, 1944-es alaptörvény maradványa.
Az alkotmánymódosítás szabályai
szerkesztésMivel az alkotmány az ország legfelsőbb szintű törvénye, megváltoztatását szigorúbb feltételekhez kötik; a 79-es cikkely értelmében két vitaülésre és az elnök ratifikációjára is szükség van.
Bizonyos passzusok egyszerű többséggel is megváltoztathatók, például a parlamenti ülések dátumát deklaráló 35-ös, vagy a vallással foglalkozó 62-es cikkely (utóbbi a 79-es pont szerint csak titkos szavazással módosítható).
A 2010–2013-as alkotmányreform
szerkesztésA 2008–2011-es gazdasági világválságot követő demonstrációk idején a Kalózpárt javasolta az alkotmány közösségi alapú átdolgozását.[2] A 2012-es népszavazáson a javaslat 64,2%-os támogatottságot szerzett,[3] azonban végül nem valósult meg.[4][5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Thorvaldur Gylfason: The Anatomy of Constitution Making: From Denmark in 1849 to Iceland in 2017. In Redrafting Constitutions in Democratic Regimes: Theoretical and Comparative Perspectives. (angolul) Szerk. Gabriel L. Negretto. Cambridge: Cambridge University Press. 2020. ISBN 978-1-108-88528-7 OCLC
- ↑ Meet Birgitta Jónsdóttir: The Ex-WikiLeaks Volunteer Who Has Helped the Pirate Party Reshape Iceland (angol nyelven). Democracy Now, 2016. november 1. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
- ↑ Niðurstaða talningar við þjóðaratkvæðagreiðsluna (izlandi nyelven). Landskjörstjórn, 2012. október 23. [2018. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
- ↑ Why the making of a crowd-sourced Constitution in Iceland failed (angol nyelven). Constitutional-change.com, 2014. február 26. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
- ↑ Ez a szakasz részben vagy egészben a Constitution of Iceland című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stjórnarskrá lýðveldisins Íslands című izlandi Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Izland alkotmánya témában.
- Az alkotmány szövege (izlandiul)
- Az alkotmány angol nyelvű fordítása (angolul)