Főmenü megnyitása

Nevét a spanyol pietra de ijada (=lágyékkő) kifejezésből kapta, amulett volt a vesebántalmak ellen. Kínában 玉 néven már régóta ismert volt, de ez az elnevezés az ismeretlenség homályába került.

Jáde
Megmunkálatlan jádekő
Megmunkálatlan jádekő
Általános adatok
Kristályrendszermonoklin
Azonosítás
Szín zöldesfehér, zöld, sárgás, szürke
Porszín fehér
Fény 1,600-1,627
Átlátszóság áttetsző, átlátszatlan
Keménység 6-7
Hasadás tökéletlen
Törés szilánkos rideg
A Wikimédia Commons tartalmaz Jáde témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

KínábanSzerkesztés

A jáde a kínai iparművészetben fontos szerepet játszó, régóta megbecsült féldrágakő. Két különböző követ jelöl: az egyik a nefrit, a másik a jadeit. Mindkét ásvány több színben fordul elő, s nehéz megkülönböztetni őket.

A nefrit színe általában zöld, de van szürkés, vastartalma esetén barnás vagy vöröses színű változata is. A nefrit nagy tömegekben fordul elő, 1763-ban például Csien-lung császár 39 táblát hozatott 2650 kg súlyban. A legtöbb Kelet-Türkmenisztánból került Kínába. Faragására legszívesebben a folyók medrében talált köveket használtak. A legkeresettebb jadeit a fehér árnyalatú, zöld foltos volt. A jadeitet Burmából importálták a kínaiak.

Konfuciusz a jádét az erény szimbólumának tartotta. A legősibb áldozati edényeket és kultikus tárgyakat is ebből készítették, a szertartások bemutatásánál a császár ékszerei is megfelelő színű jádéból voltak. A Csou-dinasztia alatt készült Szertartások feljegyzései a követ a világ legértékesebb tárgyának tartja, ebben a korban kezdték el használni a dísztárgyak és ékszerek díszítéséhez. Külön hivatal volt a császári udvarban a jáde tárgyak őrzésére. 1176-ban, a Szung-dinasztia korában 100 kötetben 700 ábrával elkészítették a császári kincstár jádéból készült drágaságainak katalógusát. A 8. századtól főként ékszerek és dísztárgyak készültek belőle. A jádefaragás technikája megőrizte az ősi módszereit, ma a pekingi művészek ugyanazokkal a technikákkal készítik a dísztárgyakat, mint a 3000 évvel ezelőtt élő mesterek.

A kínai jádeSzerkesztés

Az időszámítás előtti 6000-2000 közti időszakban a kínaiak már jádefaragványokat készítettek. Ezek fő jellegzetessége a dekorativitás volt. Minden műfajban megtalálható a kínai nemzet sajátos díszítőeleme. Kínában a jádefaragás több mint 4000 éves múltra tekint vissza.

Az anyagok természetes színével és alakjával összhangban lévő dísztárgyakat alkotnak a különböző drágakövekből. A technikai eljárások között a vésés, a csiszolás, a köszörülés és a fúrás szerepel. A jádefaragásnak két fajtája van, attól függően, hogy dísz vagy használati tárgyat készítenek belőle. A dísztárgyak között szerepelnek olyanok, amelyek emberi és állati alakokat, mindennapi tárgyakat, eszközöket, virágokat, növényeket örökítenek meg.

A használati tárgyak között gyűrűk, pecsétek, ékszerek szerepelnek. A pekingi Tiltott Városban, azaz a császári palotában őrzik a világ legnagyobb jádedarabját. Hosszúsága több mint 2 méter, tömege meghaladja az 5000 kilogrammot. A 18. században a faragóművészeknek 6 évi munkájába telt, mire elkészítették. A kő azt ábrázolja, hogy az emberek hogyan győzték le az árvizek pusztításait Nagy , az i. e. 22-21. században uralkodott, a legendás Hszia-dinasztia első uralkodójának vezetésével. A jádén egy mozaikkép látható, amelyen a hegycsúcsok egymást fedik, fák borítják a hegyeket, a vízesések magasról zúdulnak le. Nagy vezetésével az emberek a meredek hegyoldalon egy árvízelvezető csatornát építettek. A kép szemléletesen ábrázolja a megfeszített munkát, ami jól tükrözi a kínai jádefaragás magas színvonalát.

„A jáde épségben visszatér”Szerkesztés

A Hadakozó fejedelemségek korában a jáde valamilyen oknál fogva a Csao államba került. A Csao királyság akkor kulturálisan és gazdaságilag egyaránt fejlettebb volt a többi államnál. Katonai szempontból azonban a gyengébbek közé tartozott, az erős katonai hatalom, a szomszédos Csin állam állandó fenyegetést jelentett számára. A Csin király megtudta, hogy Ho mester világhírű jádéja a Csao király kincstárában van és tizenöt várat ajánlott fel cserébe érte. A Csao király nem merte erős szomszédja ajánlatát visszautasítani, de tartott tőle, hogy ez a csere valójában csapda, vagy valamilyen csel. A szorult helyzetben lévő uralkodónak Li Hszien-zsu, az egyik főnemes felajánlotta, hogy a jádéval Csin királyhoz utazik és csak abban az esetben, hagyja ott a jádét, ha a Csin király valóban átengedi a felajánlott tizenöt várat a Csao királyságnak. Ha nem lesz csere, épségben visszahozza a jádét.

Miután megérkezett Csin király udvarába, Lin megmutatta a jádét a királynak, aki megfeledkezett mindenről, csak gyönyörködött a jádéban és egy szóval sem említette a felajánlott tizenöt várat. Ekkor Li Hszien-zsu a királyhoz lépett és azt mondta: „Van azonban egy kis hiba a jádén, megmutatom felségednek!" A király hitt neki és odaadta a jádét. Ekkor Lin néhány lépéssel egy kőoszlophoz ugrott és azt mondta a királynak „Tizenöt várat ígért felséged az uralkodómnak. Most megtarthatja a szavát. Szíveskedjék kiadni a parancsot, s miután a Csao katonák megszállták a tizenöt várat, felségedé a jáde. Ha erőszakkal próbálja kivenni kezemből, akkor jádéstul nekirohanok az oszlopnak, így megsemmisül a jádé és jómagam is. Várak nélkül nincs csere." Csin királya sajnálta a tizenöt várat, így aztán nem volt más választása, hazaengedte Lint, aki még aznap elutazott a jádéval a Csin királyságból.

Ez is valós történelmi esemény, és így lett belőle közmondás: Ha valaki Kínában épségben visszaadja a kölcsönkért értékes tárgyat a tulajdonosának, rendszerint ezt mondja hozzá: „Köszönöm szépen, a drága jáde épségben visszatért.”

Külső hivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés