József (Jákob fia)
József héberül: יוֹסֵף ) bibliai szereplő, Jákob és Ráhel idősebbik fia.
| József | |
 | |
| Született | i. e. 1562 |
| Szülei | Ráhel Jákob |
| Felesége | Aszenáth |
| Közös utód | Manassze, Efraim |
| Elhunyt |
i. e. 1452 (109-110 évesen)[1] Egyiptom |
 A Wikimédia Commons tartalmaz József témájú médiaállományokat. | |
Az ószövetségi történet szerint mivel ő volt apja kedvenc fia, féltestvérei irigységből eladták rabszolgának. József álmokat látott, amikben a testvérei leborultak előtte. Egyiptomba került, ahol a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának Potifárnak a szolgája lett. Jó viszonyba került gazdájával. Gazdájának felesége megpróbálta elcsábítani, majd mikor József ellenállt neki, a feleség megvádolta, hogy József megpróbálta megerőszakolni. Potifár a börtönbe vetette Józsefet. Ez a motívum egy, a korabeli világban rendkívül elterjedt mítosz, az Asertu és Baál (hettita Aszerdusz és a Viharisten, ugariti Atirat és Baál, föníciai Asera és Baál). Az istennő neve összevethető József feleségének nevével, Aszenáthhal.
József börtönbe került, ahol megfejtette két rab álmát: az egyikre kivégzés várt, a másikat szabadon bocsátották. Az egyik a fáraó pékmestere, a másik a fáraó főpohárnoka volt. Mikor ez bekövetkezett, József arra kérte a főpohárnokot, hogy ne felejtse el megemlíteni ezt a fáraónak. A pohárnoknak mégis kiment a fejéből és csak két év múlva emlékezett vissza, mikor a fáraónak különös álmai voltak. A pohárnok javaslatára a fáraó hívta Józsefet, hogy fejtse meg álmát, amely így hangzott: a Nílusból hét szép, jól táplált tehén lépett elő és legelészet az ártéren. Majd felbukkant hét satnya, ronda tehén, akik elnyelték a kövéreket, de éppoly hitvány jószágok maradtak. A másik álomban a fáraó hét bőtermő kalászt látott, amit viszont elnyelt hét aszott kalász, de azok is éppoly hitványak maradtak. József elmagyarázta, hogy a két álom ugyanazt takarja és a jövendőt mondja a fáraónak: a hét hízott tehén és hét bő kalász hét bő esztendő, míg a hét girhes tehén és hét satnya kalász hét szűk esztendő Egyiptom földjén. Nem szabad hát fecsérelni a javakkal, hanem raktározni, hogy legyen elég az ínség idejére. A fáraó és főemberei elcsodálkoztak a megfejtésen és megtetszett nekik József okossága, s megnyerő megjelenése, ezért a fáraó országa helytartójává tette, s átadta pecsétgyűrűjét és aranyláncát. Majd megparancsolta az embereknek, hogy fogadjanak szót Józsefnek.
Így Egyiptom tudott élelmet raktározni József vezetése által, és mikor az egész térségben bekövetkezett az éhínség, József apja és testvérei is a családjaikkal együtt bevándoroltak, hogy ne haljanak éhen. Jákob leszármazottaiból - a Biblia alapján - később rabszolgák lettek és Mózes vezetésével hagyták el végül az országot.
A fáraó Józsefnek a héber neve helyett a Czafenát-Pahneákh egyiptomi nevet adományozta aminek jelentése: élők eledele, élet kenyere, kenyérosztó. Felesége Aszenáth volt,[2] Ré héliopoliszi főpapjának a lánya; két fiuk, Efraim és Manassze két zsidó törzs ősatyja lett. József története szerepel a Koránban is.
József 30 évesen került nagy hatalomra Egyiptomban[3] és 110 éves koráig élt[4] valószínűleg Kr. e. 1750 - 1600 között.[5] Halála után a testét bebalzsamozták, amelyet később a zsidók, Egyiptomból való kivonulásuk idején magukkal vittek[6] és végül a kánaáni Szikem közelében temették el.[7]
Kapcsolódó cikkekSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó
- The Wall Chart of World History, Bracken Books Kiadó, 1989.
