A József telefonközpont (József főközpont) nagy méretű, eredetileg távközlési rendeltetésű ipari épület Budapest VIII. kerületében. Jelenleg szállodák üzemelnek benne.

József központ
József főközpont
József Távbeszélő Üzem
A József központ a Horváth Mihály tér felől nézve
A József központ a Horváth Mihály tér felől nézve
TelepülésBudapest VIII. kerülete
Cím1082 Budapest, Horváth Mihály tér 17-19.
Építési adatok
Építés éve19101917
Rekonstrukciók évei1945
19501967
2010-es évek2020
Építési stíluseklektika
Védettségműemlék
TervezőRay Rezső Vilmos
Építész(ek)Ray Rezső Vilmos
Hasznosítása
Felhasználási terület
Elhelyezkedése
József központ (Budapest)
József központ
József központ
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 24″, k. h. 19° 04′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 24″, k. h. 19° 04′ 28″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz József központ témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

A József Központ megépítésére azért volt szükség, mert a Teréz központ (I. központ, ma Merkúr-palota) telefonvonal-előfizetőinek száma elérte a 21 000-et. Az új telefonközpontot 1910 és 1917 között építették a Horváth Mihály téren, tervezője a korszak neves építésze, Ray Rezső Vilmos volt. A 15 000 helyi előfizető és 480 helyközi áramkör számára készült[1] épület esetében valósult meg az első jelentős állami vasbeton építkezés Magyarországon.[2] A Magyar Építőművészet folyóirat 1917/10-12. száma részletesen beszámolt az építkezés menetéről, az Építő Ipar 1918/6-8. száma pedig műszaki kialakításáról.[1]

1917. július 15-én helyezték üzembe, teljesen 1919. július 15-ére készült el, amikor már a nemzetközi központ is itt működött. A kézi kapcsolás automatizálásával 1921-től foglalkoztak. 1928-ban kapcsolták a budapesti hálózatba. Az 1932-re elkészült alközpontokkal az egész fővárosi hálózat automatizálttá vált.

1945-ben a távozóban lévő német katonák felrobbantották a géptermet. A háború után – nagyrészt a dolgozók segítségével – részlegesen helyreállították, még abban az évben kézi kapcsolással 900 előfizetőt csatlakoztattak. 1946-ban hoztak át a Teréz központból egy 5000-es kapacitású automata központot az épületbe, ami 1949-ig működött.

1950 és 1967 között hatszor bővítették – egy-egy alkalommal 4000-rel – a bekapcsolható állomások számát, végül 32 000-re nőtt a kapacitás. Négy kerületben (VIII., IX., X., XXI.) 18,36 km²-nyi területet látott el. Mellékközpontok létesítésével (Kispest, Kőbánya, Pesterzsébet, Pestlőrinc) 9600-zal csökkent az ide kapcsolt előfizetők száma. 1982-ben kezdték telepíteni a Belváros központhoz vezető 2205 méteres, 1984-ben a Ferenc központ irányába az 5862 méteres „átkérő kábelt” (ODÁR I. és II. rendszer).

A központ 82 éven át működött: 1999. január 13-án szűnt meg a működése. Ezt követően alkalmilag filmforgatásra adták bérbe.[1] 2007-ben az akkori tulajdonos, a Matáv Rt. egyiptomi befektetőknek értékesítette, akik luxusszállodává akarták alakítani. Ez nem valósult meg, és az épület a spanyol hátterű MHC Kft. tulajdonába került. Végül hosszadalmas felújítási munkálatok után 2020 őszén ötcsillagos szállodák nyíltak meg benne Kozmo Luxury Hotel, Úttörő Luxury Suites, és Celine Residence Luxury Living néven.[3]

Képtár szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/jozsefvarosi-telefonkozpont-budapest
  2. Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. Ray Rezső Vilmos
  3. https://jozsefvaros.hu/hir/75369/otcsillagos-telefonkozpont

Források szerkesztés

Egyéb irodalom szerkesztés

  • (szerk.) Kollin Ferenc: Budapesti üdvözlet, Helikon Kiadó, Budapest, 1983, ISBN 963-207-595-1
  • (szerk.) Bakos János – Kiss Antalné – Kovács Gergelyné: Postaépítészet Magyarországon, Távközlési Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7588-07-8