Józsué (Biblia)
Józsué, egyéb átírásokban Józsue, Józsua, Jósua (héber יְהוֹשֻׁעַ Yĕhôshúʿa; arámi: ܝܫܘܥ Isho, arab: يوشع بن نون Yashuaʿ ibn Nūn) ószövetségi személy, az ókori zsidók vezetője a honfoglalásuk idején. A róla elnevezett Józsué könyve Kánaán meghódításának kezdetétől a Józsué haláláig terjedő időszakot meséli el.
Józsué | |
![]() | |
Született |
kb. Kr. e. 13. század Egyiptom |
Józsué Egyiptomban születik meg, Nun fiaként, Efráim törzsében. Az Egyiptomból való kivonulás és a vándorlás alatt Mózes "jobbkeze", és katonai vezetőként is jeleskedik. Akkor van először említve a neve, amikor Mózes az amálekitákkal elleni harcba küldi.[1] A sinai törvénykezés idején a próféta segítője[2] valamint egyike annak a tizenkét embernek, akiket Mózes Kánaán felderítésére küld. A leírás alapján csak neki és Kálebnek volt elegendő hite és bátorsága ahhoz, hogy a továbbhaladást javasolja[3] így a négy évtizedig tartó pusztai vándorlást is csak ők élik túl.
Józsuét hamar kiválasztotta Isten Mózes utódjának és ezt a próféta halálának közeledtével ki is nyilatkoztatta.[4] Mózes halála után az ő vezetésével kel át a nép a Jordánon, veszi be Jerikót, Ai-t és veti meg a lábát a kánaániták területén.
110 éves korában hal meg[5] és Timnath Szerachban temetik el. A Szentírás azonos nevű könyve jóval későbbi időkből származik és sok változtatásnak volt alávetve.[6]

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- Scolar: Kézikönyv a Bibliához, 2014