Józsué (Biblia)

	Józsué
Született	kb. Kr. e. 13. század; Egyiptom

Józsué, egyéb átírásokban Józsue, Józsua, Jósua (héber יְהוֹשֻׁעַ Yĕhôshúʿa; arámi: ܝܫܘܥ Isho, arab: يوشع بن نون Yashuaʿ ibn Nūn) ószövetségi személy, az ókori zsidók vezetője a honfoglalásuk idején. A róla elnevezett Józsué könyve Kánaán meghódításának kezdetétől a Józsué haláláig terjedő időszakot meséli el.

Józsué Egyiptomban születik meg, Nun fiaként, Efráim törzsében. Az Egyiptomból való kivonulás és a vándorlás alatt Mózes "jobbkeze", és katonai vezetőként is jeleskedik. Akkor van először említve a neve, amikor Mózes az amálekitákkal elleni harcba küldi.^[1] A sinai törvénykezés idején a próféta segítője^[2] valamint egyike annak a tizenkét embernek, akiket Mózes Kánaán felderítésére küld. A leírás alapján csak neki és Kálebnek volt elegendő hite és bátorsága ahhoz, hogy a továbbhaladást javasolja^[3] így a négy évtizedig tartó pusztai vándorlást is csak ők élik túl.

Józsuét hamar kiválasztotta Isten Mózes utódjának és ezt a próféta halálának közeledtével ki is nyilatkoztatta.^[4] Mózes halála után az ő vezetésével kel át a nép a Jordánon, veszi be Jerikót, Ai-t és veti meg a lábát a kánaániták területén.

Bővebben: Az izraelita honfoglalás

110 éves korában hal meg^[5] és Timnath Szerachban temetik el. A Szentírás azonos nevű könyve jóval későbbi időkből származik és sok változtatásnak volt alávetve.^[6]