Főmenü megnyitása

Jacques Babinet

francia matematikus, fizikus, csillagász

Jacques Babinet (Lusignan, 1794. március 5.Párizs, 1872. október 21.) francia matematikus, fizikus, csillagász.

Jacques Babinet
Jacques Babinet.jpg
Született 1794. március 5.[1][2][3][4]
Lusignan
Elhunyt 1872. október 21. (78 évesen)[1][3][4]
Párizs[5]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái École polytechnique
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Babinet témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

1812-ben kezdte meg tanulmányait az École polytechnique-en Párizsban. Matematikát tanított Fontenay-le-Comte-ban, majd fizikát Poitiers-ben, a Collège royalban. A Természettudományi Múzeum igazgatójának lányát vette feleségül, és apósán keresztül a korszak olyan kiemelkedő fizikusaival került kapcsolatba, mint Augustin-Jean Fresnel, André-Marie Ampère és François Arago.

1822-ben jelent meg az Exposé des nouvelles découvertes sur l'électricité et le magnétisme című, Ampère-rel közösen írt tanulmánya. 1824-ben Horace-Bénédict de Saussure higrométerét mikroszkóppal és mikrométerrel szerelte fel, és így pontosabbá váltak a méréseredmények.

1827-ben átdolgozta Joseph von Fraunhofer optikai fizikusnak azt a tanulmányát, amelynek témája a fény diffrakciója az optikai rácson. Munkájában megmutatta, hogy az interferencia csíkok vizsgálatával a fény hosszúsága nagyon pontosan bemérhető. A Collège de France-on Ampère helyét vette át, és a Sorbonne-on is tanított.

1830-ban a Természettudományi Akadémia kitüntetésben részesítette, mert tökéletesítette Robert Boyle légpumpáját.

1831-től az École polytechnique záróvizsga bizottságának lett tagja.

1839-ben új típusú, kollimátorral felszerelt goniométert hozott létre. A hordozható és beállítható mérőeszköz alkalmas volt a kristályok torziós szögeinek, valamint a fénytörés törésmutatójának mérésére. Ezt a goniométert használta 1860 körül Kirchhoff és Bunsen a lángba tartott testek spektroszkopikus elemzésére.[6]

1840-ben felvették a Természettudományi Akadémia tagjai közé. 1841-től a Bureau des longitudes könyvátorsa, majd a párizsi obszervatórium csillagásza volt.

Jelentősebb publikációiSzerkesztés

  • Recherches sur les couleurs des réseaux découverts par Frauenhofer (1829)
  • Mémoire sur la double réfraction circulaire (1837).
  • Mémoire sur le cercle parhélique, sur les couronnes, sur l'arc-en-ciel et les arcs secondaires (1837)
  • Mémoire sur les caractères optiques des minéraux (1839)
  • Mémoire sur la perte d'un demi-intervalle d'interférence qui a lieu dans la réflexion à la surface d'un milieu réfringent (1839)
  • Résumés de la Physique des corps impondérables et pondérables (1825)
  • Mémoire sur la détermination de la masse de la planète Mercure (1825)
  • Mémoire sur la détermination du magnétisme terrestre (1829)
  • Théorie des courants de la mer (1842 et 1849)
  • Sur les rapports de la température avec le développement des planètes (1851)
  • Sur la pluie et les inondations (1855 )
  • Calculs appliqués aux Sciences d'observation (1837)
  • Nouveau cours de Géographie physique et politique (1852)
  • De la Télégraphie électrique (1861)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Léonore database (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 100308, Jacques Babinet
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. Riad Haidar: Jacques Babinet (francia nyelven). photonic.com. (Hozzáférés: 2017. május 12.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés