Augustin-Jean Fresnel

francia fizikus

Augustin-Jean Fresnel (Broglie, 1788. május 10.Ville-d’Avray, 1827. július 14.) francia fizikus, a Francia Természettudományi Akadémia tagja. Egyike azon 72 tudósnak, akiknek neve szerepel az Eiffel-torony oldalán.

Augustin-Jean Fresnel
Augustin Fresnel.jpg
Életrajzi adatok
Született1788. május 10.
Broglie
Elhunyt1827. július 14. (39 évesen)
Ville-d’Avray
Sírhely Père-Lachaise temető
Ismeretes mint fizikus, építőmérnök, mérnök
Állampolgárság francia
SzüleiAugustine Mérimée
Iskolái
Szakmai kitüntetések
A Wikimédia Commons tartalmaz Augustin-Jean Fresnel témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Bernay mellett született, Normandiában. Mérnöki tanulmányait az École des ponts et chaussées-ban végezte. 9 évig foglalkozott apró mérnöki munkálatokkal. 1815-ben a visszatérő Napóleon ellen induló sereghez csatlakozott, mivel az elűzött Bourbonok híve volt. Ezért Napóleon visszatérte után az állami szolgálatból elbocsátották és felügyelet alá helyezték Nyons-ban. Fresnel első tudományos munkája 1814-ből való, amelyben az állócsillagok évenkénti aberrációjáról szóló magyarázat javításával foglalkozik. Magányában, Nyons-ban, eleinte filozófiai, majd pedig hidraulikus és műszaki kémiai problémákkal foglalkozott; de már 1814-ben felébredt benne a fénytan iránti érdeklődés. 1815–26 között számos híres felfedezést tett az optika terén (pl. a Fresnel-lencse). Azonban ezen időben is nagyon el volt foglalva a legkülönbözőbb hivatali teendőkkel. Mivel nagyobb jövedelemre volt szüksége, hogy a kutatásaihoz elkerülhetetlenül szükséges drága eszközöket megszerezhesse, magára vállalta az École polytechnique-en egy sok teherrel járó állást (examinator), ami gyenge egészségére nagyon rossz hatással volt; sőt ez a hivatal volt az, amely egészségét teljesen tönkretette. Tudományos kutatásait abbahagyta, minden idejét a francia világítótorony-bizottságban épp akkor elnyert titkári állásával járó számos teendőinek elvégzésére fordította. Nyolc nappal a halála előtt vitte el neki François Arago a Rumford-érmet, amelyet a Royal Societytől kapott. A Francia Természettudományi Akadémia Fresnelt 1823-ban, a Royal Society pedig 1825-ben választotta tagjává. Hivatalában az „Ingenieur en-Chef des Ponts-et-Chaussées” fokot érte el.

MunkásságaSzerkesztés

 
Az Œuvres complètes, 1866

Bár Fresnel csak nagyon rövid ideig élt és csak kevés időt szentelhetett tudományos kutatásainak, mégis sok és világhírű felfedezést tett. Leginkább az optika terén munkálkodott, a Huygens-féle fényelmélet lelkes híve volt és legelőször mutatta ki, hogy az összes fényjelenség magyarázható az elmélettel, még azok is, melyeket Newton elméletével nem lehetett megmagyarázni (ilyen pl. a fény interferenciája). A fény diffrakciójára vonatkozó pályanyertes munkájában kimutatta, hogy a fényinterferencia jelenség intenzitása az általa kidolgozott matematikai elemzéssel (Fresnel-integrál) kiszámítható, ezzel is igazolva Huygens elméletét a fény hullámtermészetére vonatkozóan. Fresnel sokat foglalkozott a polarizált fény interferenciájának kérdésével is. Mémoire sur l’influence de la polarisation dans l'action que le rayons lumineaux exercent les uns sur les autres című munkájában sikerült a reflexió által való polarizáció és a kristályokban fellépő kettőstörés jelensége között a rokonságot kimutatni. Fresnel munkálatai véghezvitele érdekében felvette a kapcsolatot Aragóval; közös munkájuk az új fényelmélet fejlődésére nagy hatással volt. Azáltal, hogy az ismert Fresnel-féle tükörkísérletnél ugyanazon, vagy ellenkező értelemben polarizált fényt alkalmaztak, sikerült bebizonyítaniuk, hogy két polarizált fénysugár, melynek polarizáló síkja egymással párhuzamos, úgy interferál, mint a közönséges fény és két polarizált fénysugár, melynek polarizáló síkja egymásra merőleges, egymással nem interferál, hanem tetszőleges fáziskülönbségnél mindig ugyanazt a fényintenzitást adja. Ebből Fresnel azt a következtetést vonta le, hogy az egymáshoz ellentétes értelemben polarizált fénysugarakban a rezgések egymásra és a sugarak irányára merőlegesek. Ezen keresztrezgések feltételezését azonban nemcsak a többi akkor élő tudós nem akarta elfogadni, hanem még Arago sem, ezért Fresnel a keresztrezgések elméletét kezdetben nem hozta nyilvánosságra, csak később, 1821-ben publikálta azt. Kutatta annak okát is, hogy bizonyos kristályos testek miért törik meg a fénysugarat két nyalábra, amelyek közül csak az egyik szöge felel meg a Descartes-féle törési törvénynek. Ezenkívül Fresnel a rezgések közegének, az „éter” természetét is vizsgálta. Kimutatta, hogy a fényhullámok a terjedési irányra merőlegesen rezegnek. Ez viszont nagy rugalmasságot követel meg e rejtélyes közegtől.[1]

Munkáit három kötetben a francia kormány adta ki 1866–1870 között.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Leonard Mlodinov: Eukleidész ablaka, Akkord Kiadó, Budapest, 2003

ForrásokSzerkesztés