Főmenü megnyitása

Jacsó István

magyar edző, sportvezető és jogász

Jacsó István (Debrecen, 1913. december 17.Budapest, 1985. december 6.[1]) magyar edző,[2] sportvezető és jogász. Ő volt a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) egyetlen tagja 1984-ben, aki nem szavazta meg az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottját.[1][m 1] 1985-től már nem került be a döntéshozásba.[5]

Jacsó István
Született 1913. december 17.
Debrecen
Elhunyt 1985. december 6. (71 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása edző, sportvezető, jogász
Tisztség bíró
Kitüntetései Kiváló Ügyvédi Munkáért ezüstérem 1977
Sírhely Új köztemető, Budapest

A Rákoskeresztúri új köztemetőben, a 32/1-5-25 parcellában nyugszik.[6]

Ellenállásának körülményeiSzerkesztés

A Los Angeles-i szovjet bojkott egyértelműen visszavágás volt az 1980-as moszkvai játékok amerikai bojkottjáért.[7] Hiába rendelkezett jó kapcsolatokkal a Szovjetunióban Juan Antonio Samaranch NOB-elnök és volt moszkvai nagykövet, ebben az esetben csődöt mondott a sportdiplomáciája.[8] A hivatalos indoklásban csak az szerepelt, hogy veszélyben volt a sportolók biztonsága, és erről győzködték Buda Istvánt, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal (OTSH) és a MOB elnökét, amikor 1984 áprilisában kétszer is Moszkvába rendelték.[9] Május 8-án a Szovjetunió Kommunista Pártja (SzKP) közölte a szocialista országok vezetőivel, hogy a szovjet sportolók nem vesznek részt az olimpián, és május 14-én az MSZMP Politikai Bizottsága ajánlotta, hogy „a kialakult körülményeket figyelembe véve” a MOB is döntsön a magyar sportolók távolmaradása mellett.[10][m 2] Az akkori magyar sajtó csak a „kialakult körülmények” miatti döntést közölte..[11] A Népsport - mint szaklap - tárgyilagosan és szakszerűen tudósította végig az olimpia eseményeit. Távol tartotta magát az összehasonlításoktól, hogy pl. a magyar versenyző mit ért volna el Los Angelesben. A szerkesztőség két tagja (Varga József főszerkesztő és Gyárfás Tamás főmunkatárs) még annak a könyvnek az elkészítésében is részt vett, amely emléket állított az olimpiának, amiért mindketten pártbüntetésben részesültek.

Jacsó István ilyen körülmények között kockára tette edzői pályáját és egzisztenciáját,[2] de végül is retorzió nélkül megúszta[12] és haláláig, 1985. december 6-áig jogászként dolgozott.[1] Ellenállásának még örült is a pártvezetés, volt bizonyíték rá, hogy Magyarországon demokrácia van és ilyet is meg lehet tenni.[9]

MunkásságaSzerkesztés

Jacsó István már 1944-ben is kiállt az üldözöttek mellett,[2] 1956-ban pedig védőügyvédként dolgozott.[1] Jacsó István a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagjaként[9] tagja volt a MOB-nak és elnöke volt a szövetség fegyelmi bizottságának is.[1]

CsaládSzerkesztés

Fia Jacsó Péter, a University of Hawaii professzora.[13] Unokái Jacsó Dániel és Jacsó Ádám.

MéltatásSzerkesztés

Pista bácsi évtizedeken keresztül irányította a szövetség fegyelmi bizottságát. Egyszerűen jó ember volt, akire még mindig szeretettel és tisztelettel gondolunk...
Sinka István a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke[1]
Dr. Jacsó István igen gazdag életutat tudhatott maga mögött, közmegbecsülésnek örvendő, nagy tisztelettel körülvett személy volt, aki már 1944-ben is az üldözöttek segítőjeként tette kockára egzisztenciáját. A civil kurázsi, a függetlenség és a becsület diadalaként az ő keze emelkedett egyedül magasba a szavazáson, a bojkottálás ellenzőjeként. Valóban megérdemli, hogy emlékezzünk rá..
– Bőhm András budapesti SZDSZ képviselő[2]

KitüntetéseiSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. További három MOB-tag tartózkodott a szavazástól. Közülük kettő (Bogár Pál és Békesi László) neve ismert, forrással alátámasztott[3][4]
  2. Magyarország az utolsók között döntött erről, amikor a szálláshelyek már le voltak foglalva és az utazás részleteit tervezték a sportolók.[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f Jacsó István - A bátor sportvezető. Zalai Sportmúzeumért Alapítvány, 2009. augusztus 2.[halott link]
  2. a b c d Bőhm András (2004. május 14.). „Visszhang I.: Tisztelt Főszerkesztő Úr!”. Élet és Irodalom XLVIII (20).   – idézi: Kovács Zoltán (2004. május 7.). „A tagság ugrani készül”. Élet és Irodalom XLVIII (19).  
  3. Pincési László: 25 éve nyitották meg a magyarok nélküli olimpiát. Origo, 2009. július 28.
  4. Somos Ákos (2004. május 14.). „Visszhang II.: Egy szem ellenszavazat”. Élet és Irodalom XLVIII (20).  
  5. Mindenszentek, Halottak napja és főhajtás. Újpesti Városvédő Egyesület, 2009. november 9.
  6. Egyedül szállt szembe a hatalmi gépezettel. SportFórum, 2009. július 27.
  7. Tarján M. Tamás: 1984. május 8.: A Szovjetunió bejelenti a Los Angeles-i olimpia bojkottját. Rubiconline. (Hozzáférés: 2013. március 29.)
  8. a b Húsz éve kezdődött a csonka olimpia Los Angelesben. Múlt-kor történelmi portál, 2004. július 28.
  9. a b c Újvári Miklós. „Birodalmi visszavágó”, Magyar Hírlap, 2004. május 20. 
  10. Thury Gábor. „A szocialista országok zöme nem küldött képviselőt Los Angelesbe”, Nemzeti Sport, 2008. augusztus 5. 
  11. Takács Róbert (2005). „A Los Angeles-i olimpia a magyar sajtóban”. Múltunk (3), 255–297. o.  
  12. Nagy József (2005. május 31.). „Lágy támasz - Schmitt Pál bocskaiban”. Mozgó Világ, Budapest XXXI (5). ISSN 0324-4601.  
  13. Peter Jacso. University of Hawaii – Jacsó Péter egyetemi weblapja.
  14. Digni honore – A Magyar Ügyvédi Kamara által adományozott Kiváló Ügyvédi Munkáért ezüstéremmel kitüntetettek. Budapesti Ügyvédi Kamara. [2013. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 27.)