Wikipédia

Jailbreak (album)

az ír Thin Lizzy hard rock zenekar 6. nagylemeze (1976)

Jailbreak címmel jelent meg az ír Thin Lizzy hard rock zenekar hatodik nagylemeze 1976. március 26-án. A lemezt a Vertigo Records adta ki, az amerikai terjesztést pedig a Mercury Records végezte. Az album produceri munkálatait John Alcock végezte el, a dalok pedig a London városában található Ramport Stúdió-ban kerültek rögzítésre. Az album sorsfordító volt a zenekar pályafutásában egyrészt azért, mert itt kristályosodott ki a jellegzetes stílusuk,[5] másrészt ezzel az albummal váltak ismertté az Amerikai Egyesült Államok területén is.[6] Az amerikai áttörést a The Boys Are Back in Town kislemez hozta el, mely máig az együttes legnagyobb sikere a tengerentúlon, az emberek többsége ezzel a dallal azonosítja a zenekart.[6] A dalért 1976-ban megkapták a "legjobb kislemeznek" járó díjat az angol New Musical Express szaklaptól.[7] A címadó dal szintén megjelent kislemezen, maga az album pedig Angliában és Amerikában is aranylemez minősítést kapott.[8][9] 2011-ben újrakiadást kapott az album, a kétlemezes kiadvány második korongján alternatív dalverziók és élő felvételek kaptak helyet.

Thin Lizzy
Jailbreak
nagylemez
Megjelent1976. március 26.
FelvételekRamport Stúdió, London, Egyesült Királyság
Stílusblues-rock, hard rock
Nyelvangol
Hossz36:15
KiadóVertigo Records
Mercury Records (Amerikai Egyesült Államok)
ProducerJohn Alcock
Kritikák
Thin Lizzy-kronológia
Fighting
(1975)		Jailbreak
(1976)		Johnny the Fox
(1976)
Sablon • Wikidata • Segítség

Háttér szerkesztés

Mivel a zenekar kislemezre szánt dalai nem arattak sikert, a Vertigo Records egy utolsó lehetőséget ajánlott fel a zenekarnak, hozzátéve, hogy egy ismert slágert kellene feldolgozniuk.[6] Az ötlet sem a zenekarnak, sem Chris O' Donnell menedzsernek nem tetszett. Közben a zenekar egy Buckinghamshire-ben található stúdióban írt dalokat és kezdett el ötleteket gyűjtögetni. A zenekar ezt követően John Alcock producerrel 1976 elején már a The Who stúdiójában a Ramport Stúdió-ban folytatta a munkát. A London-ban zajló felvételek az év februárjáig tartottak, meglehetősen feszült légkörben, mivel Robertson és Gorham neheztelt a producerre a megfeszített munkatempó miatt. Sem a gitárrészeik kidolgozása, sem a gitárhangzás kialakítása kapcsán nem kaptak kellő támogatást a szakembertől, Gorham elmondása szerint nem igazán érdekelte a producert a gitárok megszólalása.

Első kislemeznek a Running Back című Lynott szerzeményt szánta a zenekar, attól félve, hogy esetleg a The Boys Are Back in Town túlságosan kemény lesz a rádiók számára. Lynott és Alcock úgy döntött, hogy a siker érdekében stúdiózenészeket hívnak meg, így a Running Back dalban Tim Hinkley működött közre billentyűs hangszereken.[10] Robertson ellenezte az ötletet, neki jobban tetszett a dal eredeti bluesos megközelítése. Elmondása szerint felesleges pénzkidobás volt fizetni Hinkley gázsiját,[10] csalódottságában nem is vett részt a dal feljátszásában, igaz a borítóra végül Hinkley neve sem került fel. Végül Chris O' Donnell javaslatára a The Boys Are Back in Town lett az albumot felvezető dal. A menedzserrel ellentétben a zenekar nem várt túl sokat a szerzeménytől, eredetileg fel sem akarták rakni a lemezre. Amikor Gorham megtudta hogy Donnell kislemez slágernek szánja a dalt majdnem kiröhögte.[6] Elmondása szerint „játszogattuk párszor, és az egyik menedzserünk a buli után azt mondta, hogy arra az új dalra érdemes lesz odafigyelni. Azt sem tudtam, miről beszél, és amikor rájöttem, hogy melyik számra gondol, majdnem kiröhögtem.”[6] Donnell a kész lemezanyaggal ment a kiadóhoz, ott azonban értetlenség fogadta, miszerint „azt voltak képesek mondani, hogy nincs rajta sláger. És még hozzátették azt is, hogy maximum a Romeo and the Lonely Girl-ben látnak némi potenciált, de azt is ki kéne egészíteni fúvósokkal, és át is kéne keverni.”[6]

A brit részleg negatív hozzáállása miatt Donnell az USA-ba repült, ahol az a Mike Bone segédkezett neki, aki korábban a Fighting albumot is promotálta a tengerentúlon. A The Boys Are Back in Town először amerikában jelent meg és lett sikeres, a Billboard Hot 100 kislemezlistáján a 12. helyre került. Ennek hatására az együttes koncertbevétele három hónap alatt a tízszeresére növekedett,[6] a sikert látván a kiadó brit részlege az Egyesült Királyságban is kiadta a dalt ahol a 8. lett, Írországban pedig egyenesen a lista tetejére került.[11] Az együttes legnépszerűbb felvételének számító dal meghozta a zenekar számára a nemzetközi ismertséget, amit a rádiós játszásnak köszönhetően sok olyan ember is ismer, akik nem hallottak a zenekarról.[6] Az együttes a zenészek elismerését is kivívta, Bob Geldolf azt nyilatkozta a dalról, hogy ott van a TOP5 rock and roll szám között.[11]

Az album végül 1976 márciusában jelent meg és az előrendelések alapján is jól fogyott. Angliában és Amerikában is aranylemez minősítést kapott, a megjelenést követően pedig a korábbiaknál jóval kedvezőbb koncertajánlatoknak tehetett eleget a zenekar. A borítót az a Jim Fitzpatrick készítette akivel a zenekar az előző albumon is dolgozott. Lynott nagy rajongója volt a Világok harcának, ezért hasonló hangulatú festményt várt a grafikustól, amelyben a Marvel kiadványok képi világa is megjelenik.[6] A frontra végül egy tévéképernyő került, benne a menekülő zenészekkel, habár Fitzpatrick elmondása szerint ekkoriban még nem tudott alakokat rajzolni, ezért a zenekari tagok csak nehezen ismerhetőek fel.[6]

Az album kiadása után az Egyesült Államokban indultak turnéra, ahol jelentős tömegek előtt léphettek fel az Aerosmith, a Rush és a REO Speedwagon előzenekaraként. 1976 nyarán a Rainbow előzenekaraként játszottak az Államokban, ahol a Thin Lizzy legalább annyi embert vonzott be a koncertekre, mint a fő attrakció.[6] A Rainbow technikusai szándékosan lehúzták az előzenekar hang és fénytechnikáját,[6] ezért pár fellépés után a Thin Lizzy lemondta a további koncerteket. Valójában azonban Lynott hepatitis fertőzése állt a háttérben.[6] Az orvosok javaslatára fel kellett hagynia az alkohollal, és kórházba kellett vonulnia. Társai elmondása szerint „a szeme olyan sárga volt, mint a banán. A dokik megmondták neki, hogy örökre le kell állnia az ivással, de nekünk persze csak annyit mondott, hogy egy évig nem nyúlhat szeszhez.”[6] ezt követően valóban nem ivott egy évig, ekkor írta meg a következő album anyagát.

Dalok, fogadtatás szerkesztés

Az albumot a kislemezen is kiadott címadó dal nyitja, egy energikus hard rock tétel, amely gyakran volt a koncertek nyitó darabja is. Az Angel from the Coast egy funk hatásokat sem nélkülöző darab, amiben nagy szerepet kap Downey dobolása.[12] A harmadik Running Back egy könnyed, popos darab, az eredeti verzióban Roberson játszott zongorán és slide gitáron, azonban a stúdiózenész Hinkley bevonása miatt a végleges felvételekben nem vett részt. Lynott nagy kedvencének nevezte a dalt, amelyen erőteljesen érezhető Van Morrison hatása is. Hinkley később kifejtette, hogy Gorham és Robertson egyáltalán nem szerette a dalt, bár 35 évvvel később Robertson elkészítette a saját verzióját, ami a 2011-es Diamonds and Dirt albumán jelent meg. A Romeo and the Lonely Girl egy lírai hangvételű szám erőteljes blues és jazz[12] hatásokkal, majd a Warriors ismét a keményebb, hard rock oldalt domborítja ki. A dal címe Lynott elmondása szerint utalás a kemény drogokkal harcoló zenészekre, akikre harcosként tekint a dalszerző/basszusgitáros/énekes, egy 1976-os interjúban megemlítve Jimi Hendrix és Duane Allman nevét.[13]

Az eredeti kiadás B oldalát a The Boys Are Back in Town nyitja, egy lendületes rockdal, a zenekar legismertebb dala. A címe eredetileg GI Joe's Back In Town volt, és egy Vietnám-ból hazatérő veteránról szólt volna.[6] Lynott azonban nem volt elégedett ezzel a verzióval, átírta a szöveget, utalva arra, hogy „mindig is úgy tekintett magára, mint aki "egy a srácok közül", nem akart különbnek látszani a közönségnél.”[6] A Fight or Fall egy visszafogott darab, akusztikus gitárral és vidám hangulatot teremtő ritmussal.[12] A Cowboy Song balladaként indul, majd lendületes rockdallá válik, amelyben nagy szerepet kapnak a két gitáros harmóniái.[12] A lemezt záró Emerald szerzőjeként mind a négy tag fel van tüntetve, habár a kelta hatású riffet Lynott szerezte, Robertson és Gorham csak kiegészítették azt a harmóniagitárokkal.[6] A harcias hangvételű dal a klánháborúkról szól, ezt támasztja alá a kemény, gitárorientált hard rock hangzás. A dal híressé vált a váltott szólóiról, Gorham elmondása szerint „az Emerald volt az első nóta, ahol Robboval egymásnak adagoltuk a szólókat. Elkezdte, én folytattam, aztán megint ő jött, majd megint én. Korábban ilyet sosem csináltunk. Annyira bejött nekünk is, meg másoknak is, hogy attól fogva jó néhány dalba beépítettük.”[6]

A lemez egyaránt aratott kritikai és közönségsikert, sokan tartják minden idők egyik legjobb hard rock albumának.[14] Az AllMusic egy "igazán kivételes albumként" nyilatkozott az anyagról, maximális pontszámmal jutalmazva.[1] A cikk dicsérte Lynott dalszerzői tehetségét, valamint a Robertson és Gorham páros gitármunkáját, melyet a 70-es évek meghatározó hangjaként jellemezte.[1] Robert Christgau a Village Voice kritikusa a hasonlóságokra mutatott rá Lynott és Bruce Springsteen dalszövegei között, kifejtve, hogy Lynott lírai ötletei megletősen unalmasak, hozzátéve, hogy Gorham témái is a másodlagosság érzetét keltik.[3] A Classic Rock magazin is Christgau cikkére hivatkozott, hozzátéve, hogy Lynott és Springsteen is sokat köszönhet Van Morrison személyének, kifejtve, hogy Lynott az addigi legjobb formáját mutatja az anyagon.[3] A Sputnikmusic maximális pontszámmal jutalmazta az anyagot, amelyet a "rock and roll egyik legjobb albumaként" jellemzett, magát a zenekart pedig túlságosan alulértékeltnek nevezte.[15] Martin Leedham szintén klasszikusként írt az anyagról, amelyet a Black Rose: A Rock Legend mellett a legjobb Thin Lizzy albumnak nevezett. Cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy Lynott nemcsak dal és szövegíróként érdemel figyelmet, de basszusgitárosként is.[16] Az albumot a Rolling Stone magazin a 13. helyre rangsorolta az "1976-os év legjobb lemezeinek" a listáján.[17]

Az album 2011. január 24-én egy remaszterizált és bónuszokkal kibővített újrakiadást kapott. A két CD közül az első tartalmazta az eredeti lemezt, míg a második korongon a bónuszok kaptak helyet. A lemez eredeti bakelit kiadásán a hátsó borítón egy rövid történet volt látható, ami a CD-s újrakiadások némelyikén is helyet kapott. Az első kiadáson azonban tévesen 10 dalt tüntettek fel a tényleges 11 helyett, és a dalok sorrendje is tévesen volt jegyezve. A későbbi kiadásokon korrigálták a hibákat. Az első album remaszterizálása megegyező az 1996-os újrakiadáséval, míg a kettes lemez utómunkálatai 2010-ben készültek.

Számlista szerkesztés

A oldal
# Cím Hossz
1. Jailbreak 4:01
2. Angel from the Coast 3:03
3. Running Back 3:13
4. Romeo and the Lonely Girl 3:55
5. Warriors 4:09
B oldal
# Cím Hossz
6. The Boys Are Back in Town 4:27
7. Fight or Fall 3:45
8. Cowboy Song 5:16
9. Emerald 4:03

Remaszterizált kiadás szerkesztés

2. lemez
# Cím Hossz
1. The Boys Are Back in Town (remix verzió) 4:34
2. Jailbreak (remix verzió) 4:13
3. The Boys Are Back in Town (alternatív énekkel - remix verzió) 4:32
4. Emerald (remix verzió) 4:08
5. Jailbreak (BBC felvétel, 1976. február 12.) 4:04
6. Emerald (BBC felvétel, 1976. február 12.) 3:57
7. Cowboy Song (BBC felvétel, 1976. február 12.) 5:13
8. Warriors (BBC felvétel, 1976. február 12.) 3:56
9. Fight or Fall (kibővített változat, nyers keverés) 5:21
10. Blues Boy (kiadatlan stúdiófelvétel) 4:38
11. Derby Blues (a Cowboy Song egy korai élő változata, felvétel: 1975. február 11.) 6:51
51:27

Kislemezek szerkesztés

  • The Boys are Back in Town / Emerald – 1976. április 17.
Néhány országban (USA, Kanada) a Jailbreak szerepelt a B oldalon.
  • Jailbreak / Running Back – 1976. július 30.
  • Cowboy Song / Angel from the Coast (csak Kanadában és az USA-ban.)

Zenészek szerkesztés

Thin Lizzy
Vendégzenészek
  • Tim Hinkley – billentyűs hangszerek a Running Back c. dalban.
Produkció
  • John Alcock – producer
  • Will Reid Dick – hangmérnök
  • Neil Hornby – segéd hangmérnök
  • Jim Fitzpatrick - borító

Listás helyezések szerkesztés

Album szerkesztés

Év Lista Pozíció
1976 RPM100 (Kanada)[18] 5
Brit lemezlista[19] 10
Billboard 200 (USA)[20] 18
Svéd lemezlista[21] 21

Kislemezek szerkesztés

Év Kislemez Lista Pozíció
1976 The Boys Are Back in Town Ír kislemez lista[22] 1
Brit kislemezlista[19] 8
RPM100 Top kislemezek (Kanada)[23] 8
Billboard Hot 100 (USA)[24] 12
Jailbreak Brit kislemezlista[19] 31
Cowboy Song Billboard Hot 100 (USA)[24] 77

Eladási minősítések szerkesztés

Ország Szervezet Év Eladás
USA RIAA 1977 Arany (+ 500,000) [25]
Anglia BPI 1976 Arany (+ 100,000)[26]
Kanada Music Canada(CRIA) 1979 Arany (+ 50,000)[27]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Erlewine, Stephen Thomas: Thin Lizzy - Jailbreak review. AllMusic. Rovi Corporation. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
  2. ↑ Christgau, Robert. Consumer Guide '70s: T, Christgau's Record Guide: Rock Albums of the Seventies. Ticknor & Fields (1981). ISBN 089919026X. Hozzáférés ideje: 2019. március 16. 
  3. ↑ a b c (2011. február) Thin Lizzy újrakiadás. Classic Rock magazin (154), 88. o. (Hozzáférés: 2019. november 16.)  
  4. ↑ The Collector's Guide to Heavy Metal: Volume 1: The Seventies. Burlington, Ontario, Kanada: Collector's Guide Publishing, 278–279. o. (2003. október 1.). ISBN 978-1894959025 
  5. ↑ Thin Lizzy: Black Rose - A Rock Legend (magyar nyelven). shockmagazin.hu. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  6. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r (2016. március) Thin Lizzy: Jailbreak. Hammer World, 22-23. o. (Hozzáférés: 2019. november 16.)  
  7. ↑ NME Awards History: 1976 (1976. február 28.). Hozzáférés ideje: 2018. március 8. 
  8. ↑ Thin Lizzy Official Charts. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
  9. ↑ Thin Lizzy Chart History – Billboard 200. Billboard.com. Billboard. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
  10. ↑ a b Byrne. Thin Lizzy: Soldiers of Fortune. London, UK: SAF Publishing, 87–94. o. (2006). ISBN 978-0946719815 
  11. ↑ a b A Thin Lizzy története a rockerek.hu oldalon. (magyar nyelven). rockerek.hu. [2019. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  12. ↑ a b c d Jailbreak kritika (angol nyelven). classicrockreview.com. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  13. ↑ Salewicz, Chris. The hardest time I ever had was in England…, 53. o. (2016. február 1.) 
  14. ↑ A Thin Lizzy magyar honlapja. (magyar nyelven). literatura.hu. (Hozzáférés: 2019. január 22.)
  15. ↑ Jailbreak kritika (angol nyelven). sputnikmusic.com. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  16. ↑ Jailbreak lemezkritika (angol nyelven). martinleedham.wordpress.com. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  17. ↑ 1976 legjobb lemezei (angol nyelven). albumoftheyear.org. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
  18. ↑ Top Albums/CDs - Volume 25, No. 20, August 14, 1976. Library and Archives Canada, 1976. augusztus 14. (Hozzáférés: 2018. március 3.)
  19. ↑ a b c Thin Lizzy Official Charts. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
  20. ↑ Thin Lizzy Chart History – Billboard 200. Billboard.com. Billboard (magazin. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
  21. ↑ Thin Lizzy – Jailbreak (Album). Swedishcharts.com. Media Control Charts. (Hozzáférés: 2018. március 3.)
  22. ↑ The Irish Cahrts: search for Thin Lizzy. Irish Recorded Music Association. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
  23. ↑ Top Albums/CDs - Volume 25, No. 20, August 14, 1976. Library and Archives Canada, 1976. augusztus 14. (Hozzáférés: 2018. március 3.)
  24. ↑ a b Thin Lizzy Chart History: Hot 100. Billboard.com. Billboard (magazin. (Hozzáférés: 2018. március 3.)
  25. ↑ RIAA Gold & Platinum Database: Search for Thin Lizzy. Recording Industry Association of America. (Hozzáférés: 2018. március 3.)
  26. ↑ BPI Awards Database: Search for Thin Lizzy. British Phonographic Industry. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
  27. ↑ Gold Platinum Search for Thin Lizzy. Music Canada. (Hozzáférés: 2018. március 3.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jailbreak_(album)&oldid=25424287”