Fighting
Fighting címmel jelent meg az ír Thin Lizzy hard rock zenekar ötödik nagylemeze 1975. szeptember 12-én. A lemezt a Vertigo Records adta ki, a kanadai és az amerikai terjesztést pedig a Mercury Records végezte. Az album produceri munkálatait Phil Lynott egymaga végezte el, amire korábban nem volt példa a zenekar történetében. Zeneileg egy keményebb, a hard rock irányába mutató album született, amelyen kezdett kikristályosodni a zenekar későbbi, az ikergitáros harmóniákat nagymértékben felhasználó jellegzetes stílusa. A lemez megalapozta a zenekar későbbi sikereit, amiben nagy szerepet játszott a Rosalie című Bob Seger dal feldolgozása is. Ugyan a kislemez nem aratott jelentős sikert, de maga a nagylemez a 60. helyig jutott a brit albumlistán.[2] 2012-ben újrakiadásra került az album egy 2 CD-s verzióban, a második diszken bónuszdalokkal.
Thin Lizzy Fighting | ||||
nagylemez | ||||
Megjelent | 1975. szeptember 12. | |||
Felvételek | 1975. május, Olympic Studios, London, Egyesült Királyság | |||
Stílus | blues-rock, hard rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 37:56 | |||
Kiadó | Vertigo Records Mercury Records (Kanada és Amerikai Egyesült Államok) | |||
Producer | Phil Lynott | |||
Kritikák | ||||
Thin Lizzy-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Háttér
szerkesztésA Nightlife album kiadását követően ismét turnéra indult a zenekar, első ízben érintve az Amerikai Egyesült Államokat is. Itt Bob Seger és a Bachman-Turner Overdrive előtt léptek színpadra, majd 1975 tavaszán stúdióba vonultak, hogy rögzítsék az ötödik nagylemezt. A helyszín ismét a Londonban található Olympic Studios volt, a produceri munkálatokat azonban Lynott egymaga végezte el, mivel a zenekar nem volt megelégedve az előző album lágyabb hangzásával. Ugyan megmaradtak a zenekarra jellemző blues és a kelta folkos dallamok is, azonban minden korábbinál hangsúlyosabb szerepet kaptak a hard rock keménységű riffek, valamint az ikergitáros melódiák.[3] A zenekar ekkorra már egy összeszokott tagságot mutatott,[4] melynek zenéjében a hard rock, a folk, a pop és a rhythm and blues elemei is megtalálhatóak voltak.
Az albumon hallható a Suicide című dal, melyet a zenekar eredeti felállása is játszott, sőt a BBC számára el is játszották 1973 júliusában. Ekkoriban gyakran változó szöveggel játszották, valamint hiányzott belőle a lemezen hallható verzióból ismert középrész. A címe pedig Baby's Been Messing volt. Rögzítettek egy Half-Caste című szerzeményt ami lemaradt az albumról, így a Rosalie kislemez B oldalán jelent meg. Úgyszintén lemaradt az albumról a Try a Little Harder című szerzemény, amelyet először a Vagabonds Kings Warriors Angels című gyűjteményes kiadványon ismerhettek meg a rajongók 2002-ben. Érdekesség, hogy a dalszerzési munkálatokból nemcsak Lynott, de a zenekar többi tagja is aktívan kivette a részét, így a lemezen két olyan dal is hallható (Silver Dollar, Ballad of a Hard Man) melyekben nincs feltüntetve szerzőként a basszusgitáros/énekes. Erre korábban csak a Ray-Gun című dal esetében volt példa, amely az 1971-es debütáló albumon szerepelt.
A lemezen olyan ismertebb Thin Lizzy dalok is hallhatóak, mint a Rosalie, a Suicide vagy a Wild One,[4] melyekben már hallható volt a védjegyüknek számitó kétgitáros harmóniajáték. Visszaemlékezésük szerint ebben a véletlen is közrejátszott, mivel Brian Robertson-nak mindössze egy gitársávot kellett volna megdupláznia, ő azonban kicsit „megcsúszott” a feljátszással, ezzel a bakival viszont egy teljesen egyedi sound-ot hozott létre.[3] Emellett az album zeneileg egymástól eltérő stílusú dalokat is felsorakoztatott. Legyen szó Queen hatásokat mutató,[5]ragtime és dixieland stílusokkal kevert rock and roll szerzeményről (Silver Dollar), vagy dinamikai és hangulatváltásokkal terhelt szintén Queen hatásokat mutató[5] rockdalról (King’s Vengeance, Ballad of a Hard Man). Emellett jelen vannak a kelta dallamok (Freedom Song, For Those Who Love To Live), valamint a húzós, hard rock dalok is (Rosalie, Fighting My Way Back).[5]
Fogadtatás, feldolgozások
szerkesztésUgyan a Rosalie kislemezként mérsékelt sikert aratott, de a nagylemez az Egyesült Királyságban a 60. helyig jutott, ami a zenekar addigi legjobb eredményének számított. Az album nagyrészt pozitív kritikákban részesült, a rajongók és a kritikusok is úgy hivatkoznak rá, mint az együttes klasszikus korszakát megalapozó albumra, melyen megtalálta az együttes a saját hangját.[6]Stephen Thomas Erlewine az AllMusic kritikusa 4.5 ponttal jutalmazta a lehetséges ötből, hozzátéve, hogy elődjével ellentétben ezennel egy feszült és kemény album született, melyen figyelemreméltó a két gitáros összjátéka, valamint Lynott teljesítménye, aki ezennel teljesen virágzik, mint egy rock n' roll költő.[6] Hozzátette, hogy a Thin Lizzy megkezdte klasszikus korszakát ezzel a dinamikus LP-vel.[6] Eduardo Rivadavia az ultimateclassicrock.com oldalon közölt cikkében szintén pozitívan nyilatkozott az albumról, kifejtve, hogy a lemez előkészítette a terepet az áttörést jelentő Jailbreak című album számára.[7] Geoff Barton a Sounds kritikusa és a későbbi metal magazin a Kerrang! alapítója megjelenésekor úgy jellemezte az albumot, mint amelyből hiányzik a valódi energia és agresszió.[8] Elmondása szerint a zenekar második albuma az új, kétgitáros felállással egy megfelelő rockalbum, de nem több.[8] Ennek kapcsán elmesélt egy történetet, melyet karrierjének egyik emlékezetes pillanataként jellemzett később: A következő hónapban megnéztem a Lizzy-t. Lynott két dal között felszólalt a róluk negatívan cikkező rockkritikusok ellen, én meg azon tűnődtem, vajon tudja-e, hogy a közönségben vagyok. Mondandója után vállat vont, majd mosolyogva közölte, hogy a következő dal Geoff Bartonnak szól, a címe pedig: Still In Love With You.[8]
John Norum a Europe gitárosa a Wild One című dalt dolgozta fel, 1987-ben megjelent debütáló Total Control című albumán. A Europe pedig a Suicide dalt játszotta el, a 2008-ban megjelent Almost Unplugged albumán.
Számlista
szerkesztésA oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
# | Cím | Szerző(k) | Hossz | ||||||
1. | Rosalie (Bob Seger feldolgozás) | 3:11 | |||||||
2. | For Those Who Love to Live | Downey, Phil Lynott | 3:08 | ||||||
3. | Suicide | Lynott | 5:12 | ||||||
4. | Wild One | Lynott | 4:18 | ||||||
5. | Fighting My Way Back | Lynott | 3:12 |
B oldal | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
# | Cím | Szerző(k) | Hossz | ||||||
6. | King's Vengeance | Scott Gorham, Lynott | 4:08 | ||||||
7. | Spirit Slips Away | Lynott | 4:35 | ||||||
8. | Silver Dollar | Brian Robertson | 3:26 | ||||||
9. | Freedom Song | Gorham, Lynott | 3:32 | ||||||
10. | Ballad of a Hard Man | Gorham | 3:14 |
Remaszterizált kiadás
szerkesztés2012. március 12-én jelent meg a remaszterizált 2 CD-s újrakiadás.
2. lemez (bónuszdalok) | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
# | Cím | Hossz | |||||||
1. | Half Caste (Rosalie kislemez B oldalas dala) | 3:39 | |||||||
2. | Rosalie (USA verzió) | 2:57 | |||||||
3. | Half Caste (BBC előadás 1975. május 29-én.) | 3:52 | |||||||
4. | Rosalie (BBC előadás 1975. május 29-én.) | 3:15 | |||||||
5. | Suicide (BBC előadás 1975. május 29-én.) | 5:19 | |||||||
6. | Ballad of a Hard Man (hamis kezdéssel, ének nélkül) | 4:08 | |||||||
7. | Try a Little Harder (alternatív énekkel) | 4:08 | |||||||
8. | Fighting My Way Back (nyers keverés,lternatív énekkel) | 3:24 | |||||||
9. | Song for Jesse (ének nélkül) | 2:14 | |||||||
10. | Leaving Town (akusztikus, ének nélkül) | 4:52 | |||||||
11. | Blues Boy | 4:34 | |||||||
12. | Leaving Town (hosszú verzió) | 5:52 | |||||||
13. | Spirit Slips Away (hosszú verzió) | 5:31 | |||||||
14. | Wild One (ének nélkül) | 4:18 | |||||||
15. | Bryan's Funky Fazer (Silver Dollar) | 3:38 | |||||||
61:41 |
Kislemezek
szerkesztés- Rosalie / Half Caste – 1975. június 27.
- Wild One / For Those Who Love to Live – 1975. október 17.
- Az USA-ban és Kanadában a Wild One a Freedom Song kislemez B oldalán jelent meg, míg Görögországban a Rosalie volt B oldalas kislemez dal.
Közreműködők
szerkesztés- Thin Lizzy
- Phil Lynott – basszusgitár, ének, akusztikus gitár a Wild One c. dalban, producer
- Scott Gorham – gitár
- Brian Robertson – gitár, háttérvokál, zongora a Song for Jesse c. dalban.
- Brian Downey – dob, ütőhangszerek
- Vendégzenészek
- Roger Chapman (Family) – vokál a Rosalie c. dalban.
- Ian McLagan (The Faces) – zongora a Rosalie és a Silver Dollar c. dalokban.
- Produkció
- Keith Harwood – hangmérnök, keverés
- Jeremy Gee – hangmérnök asszisztens
- Gilbert Kong – maszter
Helyezések
szerkesztésÉv | Lista | Pozicíó |
---|---|---|
1975 | Svéd lemezeladási lista[9] | 49 |
Brit albumlista[2] | 60 |
Források
szerkesztés- ↑ The Collector's Guide to Heavy Metal: Volume 1: The Seventies. Burlington, Ontario, Canada: Collector's Guide Publishing, 278. o. (2003. október 1.). ISBN 978-1894959025
- ↑ a b Thin Lizzy listás helyezés. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
- ↑ a b A Thin Lizzy története a rockerek.hu oldalon. (magyar nyelven). rockerek.hu. [2019. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 12.)
- ↑ a b Thin Lizzy: Black Rose - A Rock Legend (magyar nyelven). shockmagazin.hu. (Hozzáférés: 2019. július 12.)
- ↑ a b c Thin Lizzy: Fighting (CD) (magyar nyelven). ekultura.hu. (Hozzáférés: 2019. július 12.)
- ↑ a b c Erlewine, Stephen Thomas: Thin Lizzy - Fighting kritika. 'AllMusic'. Rovi Corporation. (Hozzáférés: 2011. június 16.)
- ↑ Thin Lizzy: Fighting lemezkritika (angol nyelven). ultimateclassicrock.com. (Hozzáférés: 2019. július 12.)
- ↑ a b c Barton, Geoff. The night I set Phil Lynott's todger on fire and other stories, 57. o. (2016. február 1.)
- ↑ Thin Lizzy – Fighting (Album). Swedishcharts.com. Media Control Charts. (Hozzáférés: 2018. március 4.)