Wikipédia

Nightlife (Thin Lizzy-album)

Thin Lizzy-album
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Nightlife (egyértelműsítő lap).

Nightlife címmel jelent meg az ír Thin Lizzy hard rock zenekar negyedik nagylemeze 1974. november 8-án. A lemezt a Vertigo Records adta ki, a kanadai terjesztést pedig a Mercury Records végezte. Ez volt az együttes első albuma, melyen két gitáros játszott Scott Gorham és Brian Robertson képében. Ők az 1973-ban távozott Eric Bell posztját töltötték be, így kialakult a zenekarra jellemző kétgitáros, klasszikus Lynott-Gorham-Robertson-Downey felállás. A későbbi CD-s újrakiadások némelyikén gyakran a Night Life olvasható lemezcím gyanánt, megegyezve az azonos című dal írásmódjával, azonban az album eredeti címe a Nightlife volt.[1] A lemezen hallható a Philomena című dal, melyet Phil Lynott édesanyjának írt.[1] Az album 2012. március 12-én egy 2 CD-s változatban jelent meg újra, bónuszdalokkal kiegészítve.

Thin Lizzy
Nightlife
nagylemez
Megjelent1974. november 8.
Felvételek1974 április és szeptember,[1] Saturn Studios, Worthing Trident Studios és Olympic Studios, London, Egyesült Királyság[2]
Stílusblues-rock, rock
Nyelvangol
Hossz37:11
KiadóVertigo Records
Mercury Records (Kanada)
ProducerRon Nevison, Phil Lynott
Kritikák
Thin Lizzy-kronológia
Vagabonds of the Western World
(1973)		Nightlife
(1974)		Fighting
(1975)
Sablon • Wikidata • Segítség

Háttér szerkesztés

Eric Bell távozása után a Skid Row soraiból ismert Gary Moore segítette ki a zenekart, hogy befejezhessék a lekötött koncerteket. Moore három hónapig volt a zenekar tagja, együttműködésük egy sikertelen kislemezt eredményezett a Little Darling képében. Összesen három dalt rögzítettek vele, azonban megbízhatatlansága miatt Lynott inkább új gitárosok után nézett. A John Cann és Andy Gee gitárosokkal felálló zenekar nem tartott sokáig, csalódottságában Downey el is hagyta az együttest. A Decca kiadó nem kívánta meghosszabbítani a zenekarral való lejárt szerződését, így a Vertigo Records szerződtette az együttest. Downey visszatérését követően csatlakozott Scott Gorham és Brian Robertson, így kialakult a Thin Lizzy klasszikus kvintett felállása. A Vertigo jóvoltából a negyedik nagylemez felvételei több stúdióban zajlottak, így megfordultak a londoni Olymic stúdióban is, ahol számtalan legendás együttes dolgozott már korábban. Az album producere Lynott mellett az ekkor még ismeretlen Ron Nevison volt. Az 1974 őszén megjelenő album borítóját ismét Jim Fitzpatrick készítette. A festmény egy nagyvárost ábrázol, az éjszakai látképet pedig egy párduchoz hasonló teremtmény egészíti ki, mely egyes nézetek szerint Lynott alteregója.[1] Fitzpatrick később kifejtette, hogy inkább a Fekete Párducokra, valamint az olyan afro-amerikai politikusokra utalt, mint Malcolm X vagy Martin Luther King.[3]

Zeneileg egy kevésbé kemény hangzású album született, amely útkereső,[4] lágyabb hangzású dalaival átmenetként is tekinthető a blues-rockos korai, és a hard rockos későbbi Thin Lizzy között. A kelta dallamvilág mellett, a funk valamint az amerikai folk-rock hatása is felfedezhető a dalokban.[4] A Phil Spector hatását[4] mutató címadó, vagy a Beatles egyes szerzeményeit megidéző[4] Frankie Carroll az amerikában népszerű lágy hangzású rockegyüttesek irányába mutatott. Az albumot később Gorham is "nevetségesen szelíd" hangzásúnak nevezte.[5]

Az olyan dalok azonban, mint az It’s Only Money vagy a Sha La La előrevetítették a későbbi albumok hard rock[4] központú dalait. Az album eklektikus stílusa egyes vélemények szerint annak köszönhető, hogy ekkoriban még kevésbé csiszolódott össze Lynott és Downey a két új gitárossal.[6] Az album legismertebb dala a Still in Love with You című soul[4] hatásokat sem nélkülöző blues ballada, melyet még Gary Moore írt a zenekar számára. Brian Robertson a stúdiózás során olyan tökéletesnek gondolta Moore szólóját, hogy nem játszotta azt fel újra, így a lemezen Gary Moore is hallható egy kis ideig.[4] A címadó dal nemcsak címében, de a kórusban is Willie Nelson 1960-as Night Life című dalára hajaz, ennek ellenére a borítón Nelson neve nem szerepelt a szerzők között.[7]

Fogadtatás, feldolgozások szerkesztés

A lemez továbbra sem tette ismertté a zenekar nevét, eladásai alapján még a listákra sem került fel. Visszatekintő cikkében az AllMusic 3.5 ponttal jutalmazta, hozzátéve, hogy egy visszafogott, hangulatos albumról van szó, mely elindítója volt a zenekar klasszikus korszakának.[8] A cikk írója szerint az album címe és borítója erős kontrasztot képez a zenei tartalommal, ugyanis a dalok inkább egy meghitt hangulatos éjszaka aláfestéseként szolgálnak, de szemlélődésre is alkalmasak lehetnek.[8] Összességében egy "alúlértékelt gyöngyszemnek" nevezte az anyagot Stephen Thomas Erlewine a cikk szerzője.[8] Jeb Wright a classicrockrevisited.com kritikusa pozitívan nyilatkozott az anyagról, a zenekart a kifinomult, míg az albumot a hangulatos jelzőkkel illette.[9]

Számlista szerkesztés

Az összes szám szerzője Phil Lynott, kivéve ahol jelölve van. 

A oldal
# Cím Hossz
1. She Knows (Scott Gorham, Lynott) 5:13
2. Night Life 3:57
3. It's Only Money 2:47
4. Still in Love with You 5:40
5. Frankie Carroll 2:02
B oldal
# Cím Hossz
6. Showdown 4:32
7. Banshee 1:27
8. Philomena 3:41
9. Sha La La (Brian Downey, Lynott) 3:27
10. Dear Heart 4:35

A kazetta verzióra, a She Knows és a Showdown dalok felcserélve kerültek fel.

Remaszterizált újrakiadás szerkesztés

A remaszterizált 2 CD-s újrakiadás Nightlife címmel 2012. március 12-én jelent meg.

Kettes lemez bónuszai
# Cím Hossz
1. She Knows (BBC felvétel, 1974. október 3) 5:10
2. Sha-La-La (BBC felvétel, 1974. október 3) 3:38
3. It's Only Money (BBC felvétel, 1974. október 3) 2:44
4. Philomena (BBC felvétel, 1974. október 3) 3:43
5. Dear Heart (BBC felvétel, 1974. október 3) 4:28
6. Banshee (BBC felvétel, 1974. október 3) 2:43
7. Showdown (demó Gary Moore játékával.) 3:53
8. Still in Love with You (demó Gary Moore játékával.) 6:27
9. It's Only Money (demó Gary Moore játékával.) 2:55
10. Showdown (alternatív verzió) 4:37
11. Still in Love with You (nyers keverésű énekkel) 6:02
46:20

Közreműködők szerkesztés

Thin Lizzy
Vendégzenészek
  • Frankie Miller – vokál a Still in Love with You c. dalban.
  • Gary Moore – gitár a Still in Love with You c. dalban.
  • Jean Alain Roussel – Hammond B3 orgona és zongora az 1, 4, 5 és 10 dalokban.
  • Jimmy Horowitz – vonós hangszerelés az 1, 5 és 10 dalokban.
Produkció
  • Ron Nevison – producer, hangmérnök, keverés
  • Ted Sharp – hangmérnök
  • Arnie Acosta – maszterelés, The Mastering Lab stúdió, Los Angeles

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d Byrne. Thin Lizzy: Soldiers of Fortune. London, UK: SAF Publishing, 65-86. o. (2006). ISBN 978-0946719815 
  2. ↑ Thin Lizzy - Nightlife. Thin Lizzy Guide.com. (Hozzáférés: 2018. március 5.)
  3. ↑ Nightlife album borító. Jim Fitzpatrick hivatalos oldala. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
  4. ↑ a b c d e f g Thin Lizzy: Nightlife (CD) (magyar nyelven). ekultura.hu. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
  5. ↑ Mark Putterford, "Philip Lynott: The Rocker", Castle, 1994
  6. ↑ Thin Lizzy: Black Rose - A Rock Legend (magyar nyelven). shockmagazin.hu. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
  7. ↑ Adams, Scott: Thin Lizzy: Nightlife and Fighting újrakiadások. Ink 19.com, 2012. szeptember 10.
  8. ↑ a b c Erlewine, Stephen Thomas: Thin Lizzy - Nightlife kritika. Allmusic. Rovi Corporation. (Hozzáférés: 2011. június 15.)
  9. ↑ Thin Lizzy – Nightlife and Fighting Deluxe Editions (angol nyelven). classicrockrevisited.com. (Hozzáférés: 2019. június 29.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nightlife_(Thin_Lizzy-album)&oldid=25424263”