Vagabonds of the Western World

Vagabonds of the Western World címmel jelent meg az ír Thin Lizzy hard rock zenekar harmadik nagylemeze 1973. szeptember 21-én. A lemezt a Decca Records adta ki, az amerikai és a kanadai terjesztést pedig a London Records végezte. Ez volt a zenekar utolsó lemeze Eric Bell gitárossal, valamint az első, melynek borítóját Jim Fitzpatrick készítette. Az album producere Nick Tauber volt, de Phil Lynott is belefolyt a munkálatokba, így ő is producerként lett feltüntetve. A lemez megjelenését a Whiskey in the Jar című kislemez előzte meg, amely Angliában is sikeresnek bizonyult, így a kiadó nagyobb elvárásokkal adta ki a nagylemezt is. Az album nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket,[1]de elődjeihez képest keményebb hangvételű, gyakran hard rockos hangzású dalaival kikövezte az utat a következő albumok számára. 2010 októberében az album egy 2 CD-ből álló újrakiadást kapott, bónuszdalokkal kiegészítve.

Thin Lizzy
Vagabonds of the Western World
nagylemez
Megjelent 1973. szeptember 21.
Felvételek 1973. július
Stílus blues-rock, hard rock
Nyelv angol
Hossz 39:59
Kiadó Decca Records
London Records (USA és Kanada)
Producer Nick Tauber, Phil Lynott
Thin Lizzy-kronológia
Shades of a Blue Orphanage
(1972)
Vagabonds of the Western World
(1973)
Nightlife
(1974)

Háttér, fogadtatásSzerkesztés

A Shades of a Blue Orphanage album turnéján az egyik próba alkalmával Phil Lynott ír népdalokat kezdett el énekelni és gitározni. A Whiskey in the Jar előadásakor az együttes menedzsere is jelen volt, ő javasolta, hogy kislemezen is kiadhatnák a dalt.[2]A kislemez nem várt sikert aratott, miután Írországban az első, míg az Egyesült Királyságban a 6. helyre került, és 8 hétig listán is maradt.[2]A következő kislemez (Randolph's Tango) Írországon kívül észrevétlen maradt, a kiadó azonban újabb slágert akart hallani, ami feszültséget okozott a zenekaron belül. Különösen Eric Bell gitáros nem tudta kezelni a stresszt, így alkoholhoz és drogokhoz folyamodott.[2]1973 júliusában vonult stúdióba az együttes, hogy rögzítse harmadik nagylemezét. A korábbiaknál több pénzt és időt kaptak a kiadótól, ezáltal az addigi legjobban megszólaló albumukat készíthették el.[3] A producer ismét Nick Tauber volt, valamint Phil Lynott is aktívan kivette a részét a munkálatokból. Zeneileg egy célratörőbb album született, kompaktabb dalokkal, keményebb és minden korábbinál bluesosabb megfogalmazásban.[4]Eric Bell hangsúlyosabb szerepet játszik ezúttal, mint az első két albumon,[4] annak ellenére, hogy szerzőként csak két dalban van feltüntetve.[4] Az album címadó szerzeménye a Vagabond of the Western World utalás John Millington Synge színdarabjára a Playboy of the Western Worldre.[4]

Kritikák
SzerzőÉrtékelés
Allmusic [3]
Pitchfork7.0/10[5]
Sea of Tranquility [6]
 
Eic Bell a lemez megjelenése után elhagyta a zenekart. A fotó 1972-ben készült.

Eduardo Rivadavia az Allmusic kritikusa 3.5 ponttal jutalmazta a lehetséges ötből, hozzátéve, hogy az album számos gyengébb pillanatot rejt, mint például a The Hero and the Madman vagy a Slow Blues.[3]A The Rocker című dalról úgy nyilatkozik, mint az album egyik csúcspontjáról, hozzátéve, hogy a dal a zenekar egyik első klasszikus szerzeménye. Emellett dícséri a Little Girl in Bloom c. dalt is, melyet a gyönyörű és a hibátlan jelzőkkel illet.[3] Az albumot a zenekar első fontos kiadványának nevezi, melyet csak vonzóbbá tesz az 1991-es CD kiadás 4 bónuszdala.[3] Stuart Berman a Pitchfork kritikusa 7 ponttal jutalmazta a lehetséges 10-ből, hozzátéve, hogy egy egyre magabiztosabb és következetesen dolgozó zenekart mutat az album.[5] Pete Pardo a Sea of Tranquility kritikusa maximális pontszámmal jutalmazta a lemezt, melyen elmondása szerint hangulatos blues-rock, hard rock dalok hallhatóak, pszichedelikus és folk hatásokkal kiegészítve.[6] Külön megemlítette a 2010-es újrakiadás bónuszait is, az olyan számokat, mint a reggae stílusú Randolph's Tango, a korai Nazarethre hajazó Broken Dreams, a funky hatásokat mutató Cruising in the Lizzymobile, vagy a későbbi Suicide koncertfelvételét.[6]

Az albumot ismét érdektelenség követte, a kislemezen is kiadott The Rocker csak az ír listákra került fel. Maga az album szintén nem került fel a listákra,[1]az egyre csalódottabbá váló Eric Bell pedig egy Belfast-ban[2] adott koncert után elhagyta az együttest. Helyére Gary Moore került.

SzámlistaSzerkesztés

A oldal
# Cím Hossz
1. Mama Nature Said 4:52
2. The Hero and the Madman 6:08
3. Slow Blues 5:14
4. The Rocker 5:12
B oldal
# Cím Hossz
5. Vagabond of the Western World 4:44
6. Little Girl in Bloom 5:12
7. Gonna Creep Up on You 3:27
8. A Song for While I'm Away 5:10
1991-es CD kiadás búnuszdalai
# Cím Hossz
9. Whiskey in the Jar 5:44
10. Black Boys on the Corner 3:21
11. Randolph's Tango 3:49
12. Broken Dreams 4:26
57:19

Remaszterizált, bővített újrakiadásSzerkesztés

2010. október 11-én megjelent CD-s újrakiadás. Az eredeti album az első lemezen található bónuszokkal kiegészítve, a második lemezen további bónusz dalok hallhatóak.

1. lemez bónuszai
# Cím Hossz
9. Randolph's Tango 3:49
10. Broken Dreams 4:26
11. The Rocker (kislemez verzió) 2:41
12. Here I Go Again (A "The Rocker" kislemez B oldalas dala) 4:41
13. Cruising in the Lizzymobile (A "The Rocker" kislemez Németországban kapható változatának B oldalán szerepelt A Ride in the Lizzy Mobile címmel.) 4:07
14. Little Darling 2:55
15. Sitamoia 3:20
16. Slow Blues (1977-es újrarögzített verzió) 5:01
17. Randolph's Tango (rádió verzió) 2:25
18. Whiskey in the Jar (rádió verzió) 3:43
77:07
2. lemez
# Cím Hossz
1. The Rocker (A BBC koncertfelvétele) 5:53
2. Things Ain't Working Out Down at the Farm (A BBC koncertfelvétele) 7:32
3. Slow Blues (A BBC koncertfelvétele) 7:29
4. Gonna Creep Up on You (A BBC koncertfelvétele) 3:27
5. Suicide (A BBC koncertfelvétele) 4:28
6. Vagabond of the Western World (A BBC koncertfelvétele (John Peel műsorában).) 4:27
7. Gonna Creep Up on You (A BBC koncertfelvétele (John Peel műsorában).) 3:22
8. Little Girl in Bloom (A BBC koncertfelvétele (John Peel műsorában).) 4:41
9. Sitamoia (BBC Radio 1 felvétele (Bob Harris műsorában).) 3:45
10. Little Darling (BBC Radio 1 felvétele (Bob Harris műsorában).) 3:05
11. Slow Blues (BBC Radio 1 felvétele (Bob Harris műsorában).) 5:31
12. Showdown (BBC Radio 1 felvétele (Bob Harris műsorában).) 4:40
13. Black Boys on the Corner (A BBC koncertfelvétele (John Peel műsorában).) 4:12
60:32

KislemezekSzerkesztés

Német verzió B oldalán A Ride in the Lizzy Mobile.
  • Little Darling / Buffalo Gal – 1974. április 11.
USA verzió B oldalán: The Rocker.

KözreműködőkSzerkesztés

Thin Lizzy
Vendégzenészek
  • Kid Jensen – vokál a The Hero and the Madman c. dalban.
  • Jan Schelhaas – orgona a Mama Nature Said és a The Hero and the Madman c. dalokban.
  • Fiachra Trench – vonósok elrendezése A Song for While I'm Away és a Little Darling c. dalokban.
  • Gary Moore - szólógitár és akusztikus gitár a Sitamoia és a Little Darling c. dalokban.
Produkció
  • Nick Tauber – producer
  • Derek Varnals, Alan Harris, John Fuller – hangmérnök
  • Alan Leaming, Dave Baker, Pete Swetenham – segédhangmérnök
  • Jim Fitzpatrick – borító, design
  • Rodney Matthews – design
  • Mick Rock, John Thomson – fotó

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Ken Brooks, "Phil Lynott & Thin Lizzy: Rockin' Vagabond", Agenda, 2000
  2. a b c d A Thin Lizzy története a rockerek.hu oldalon. (magyar nyelven). rockerek.hu. [2019. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 21.)
  3. a b c d e Rivadavia, Eduardo: Thin Lizzy - Vagabonds of the Western World kritika. 'Allmusic'. Rovi Corporation. (Hozzáférés: 2011. június 15.)
  4. a b c d Thin Lizzy: Vagabonds Of The Western World (CD) (magyar nyelven). ekultura.hu. (Hozzáférés: 2019. június 21.)
  5. a b Berman, Stuart: Thin Lizzy: Shades of a Blue Orphanage/Vagabonds of the Western World. Pitchfork. (Hozzáférés: 2015. március 3.)
  6. a b c Pardo, Pete: Vagabonds of the Western World kritika. Sea of Tranquility. (Hozzáférés: 2011. június 15.)
  7. a b c The Irish Cahrts: search for Thin Lizzy. Irish Recorded Music Association. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
  8. Thin Lizzy Official Charts. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2018. február 15.)