Jamaica fogadó

1939-es fekete–fehér angol bűnügyi film, rendezte Alfred Hitchcock
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 5.

A Jamaica fogadó (eredeti cím: Jamaica Inn) 1939-ben bemutatott fekete–fehér angol bűnügyi film Alfred Hitchcock rendezésében. Ez Maureen O’Hara első főbb szerepe. A negatív főszereplő Charles Laughton. Ez a film volt Hitchcock utolsó olyan filmje, amit az Egyesült Királyságban készített, mielőtt az Egyesült Államokban folytatta volna filmes pályafutását.

Jamaica fogadó
(Jamaica Inn)
1939-es brit film
RendezőAlfred Hitchcock
ProducerErich Pommer
Charles Laughton
AlapműDaphne du Maurier Jamaica Inn c. műve
Műfaj
ForgatókönyvíróDaphne du Maurier
Sidney Gilliat
Joan Harrison
Alma Reville
J. B. Priestley
FőszerepbenCharles Laughton
Maureen O’Hara
Emlyn Williams
ZeneEric Fenby
OperatőrBernard Knowles
Harry Stradling
VágóRobert Hamer
Gyártás
Ország Egyesült Királyság
Nyelvangol
Játékidő98 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
BemutatóNagy-Britannia 1939. május 15.
Magyarország 1940. április 26.
Korhatár12 II. kategória (F/3433/J)
További információk
SablonWikidataSegítség

Magyarországon 1940. április 26-án mutatták be Fekete éjszakák címen.

A történet Cornwall partjain játszódik, ahol 1819-ben valóban létezett egy Jamaica Inn nevű fogadó, ami azoknak a rablóknak és gyilkosoknak a tanyája volt, akik szándékosan kioltották a parton lévő jelzőtüzet, hogy a hajók zátonyra fussanak. Utána a legénységet legyilkolták és elrabolták a rakományt.

Cselekmény

szerkesztés

1819-ben az angliai Cornwall grófság partjainál veszélyes banda garázdálkodik. Tanyájuk a Jamaica fogadó, vezetőjük Joss, a fogadós. Módszerük, hogy hamis fényjelzésekkel a hajókat zátonyra futtatják és kifosztják, a túlélőket megölik. Ide igyekszik az árvaságra jutott fiatal Mary, Joss feleségének unokahúga, hogy rokonainál a fogadóban éljen. Útközben megismerkedik a helyi főúrral, Sir Humphrey Pengallan békebíróval, aki lovat bocsát rendelkezésére. Amikor Mary megérkezik, a banda tagjai a zsákmányból rájuk eső rész miatt méltatlankodnak, fő hangadójuk Jem, aki nemrég csatlakozott hozzájuk. Mary rájön, hogy nagybátyja fogadója egy hajófosztogató banda tanyája. Joss parancsára a lázító Jem-et lefogják és felakasztják, Mary azonban az utolsó pillanatban levágja őt a kötélről, és együtt elmenekülnek. A tengeren úszva jutnak el Sir Humphrey kastélyába, ahol Jem felfedi kilétét: ő valójában James Trehearne rendőrnyomozó, akit a hadügyminisztérium küldött a banda leleplezésére. Ő azonban még jobban szeretné a Joss mögött álló igazi vezető személyét kideríteni, aki a bandának előre pontosan megmondja, hogy mikor fog a part mellett elhaladni olyan hajó, amit érdemes kirabolni. Ez nem lehet Joss, mert ő nem rendelkezik ezzel az információval.

Sir Humphrey kettős életet él. Segítségért küld egy levelet az egyik emberével a szomszédos helyőrségre, ő maga James-szel fegyveresen a Jamaica fogadóhoz megy, ahol azonban a banda tagjai rajtuk ütnek, és megkötözik őket. Mary is beoson a fogadóba, hogy a nagynénjét figyelmeztesse, meneküljön, amíg lehet, ő azonban nem akarja a férjét elhagyni. Amikor a banda elmegy az aznap esedékes hajót kirabolni, Mary-t is magukkal hurcolják, a foglyokat pedig hátrahagyják Joss feleségére, aki pisztollyal őrzi őket.

Sir Humphrey nem sokkal később ledobja magáról a hevenyészve és csak látszólag megkötött kötelet (amivel Joss kötözte meg), így Trehearne számára kiderül, hogy valójában ő a banda titokzatos vezére.

A parton Mary-nek sikerül fellopóznia a jelzőfényhez, amivel jelt ad a hajónak, így az elkerüli a sziklákat és nem süllyed el. A rablók igen dühösek Joss-ra az elmaradt zsákmány miatt, ami arany lett volna. Joss menekülőre fogja és Mary-t is magával viszi egy kocsin, azonban az egyik társa rálő és eltalálja. Visszaérnek a fogadóba, de Joss annyira rossz bőrben van, hogy nemsokára meghal. Patience néni el akarja mondani Mary-nek, hogy ki a banda igazi feje, ekkor azonban lövés éri és ő is meghal. Az ajtóban Sir Humphrey áll. Megkötözi Mary-t és magával hurcolja.

Sir Humphrey terve az, hogy Franciaországba szökik, ahova Mary-t is magával akarja vinni. James rendőrnyomozó ezt megelőzően kiszabadult, mert Patience kioldozta a köteleit, így katonákkal üldözőbe veszi Sir Humphrey kocsiját. Sir Humphrey a lánnyal egy hajóra menekül; amikor látja, hogy James oda is követte, és nincs több esélye, felmászik a legmagasabb árbócra és a fedélzetre veti magát.

Szereposztás

szerkesztés
Szerep Színész[1] Magyar hangja
(1. szinkron, 1991)[2]
Magyar hangja
(2. szinkron)[3]
Sir Humphrey Pengallan gróf, békebíró Charles Laughton Makay Sándor Makay Sándor
Chadwick, komornyik Horace Hodges Szoó György Dobránszky Zoltán
Joss Merlyn fogadós, bandavezér Leslie Banks Szersén Gyula Konrád Antal
Patience, Joss Merlyn felesége Marie Ney Bencze Ilona Bókai Mária
5. Mary Yellen, Joss Merlyn unokahúga Maureen O’Hara Kiss Erika Farkasinszky Edit
James „Jem” Trehearne álruhás rendőrnyomozó Robert Newton Rosta Sándor Mikula Sándor
Dandy Edwin Greenwood Beregi Péter Lázár Sándor
Harry, házaló árus, koldus Emlyn Williams Kassai Károly Harmath Imre
Szentfazék / Üdvözítő Watkins Wylie Watson Kenderesi Tibor Uri István
10. Sea Lawyer Sydney Morland Graham Botár Endre Katona Zoltán
Tumáni mama, bérlő Clare Greet Szécsi Vilma Némedi Mari
Sam, lovász, istállófiú Hay Petrie Imre István Kapácsy Miklós
Fiú Stephen Haggard Szokol Péter Sótonyi Gábor
Thomas Mervyn Johns Beregi Péter Bolla Róbert
15. Mario kapitány Robert Adair Uri István Végh Ferenc
Kocsis Aubrey Mather Antal László
Utas a lovaskocsin Marie Ault Kassai Ilona
Lord George, vacsoravendég Basil Radford Buss Gyula
Ügynök Frederick Piper
Bérlő Herbert Lomas
Bérlő William Devlin
Sir Humphrey barátnője Jeanne De Casalis
Lady Beston Mabel Terry-Lewis
Mr. Ringwood Bromley Davenport
Murray kapitány George Curzon
  1. Szereposztás az IMDb.com szerint
  2. Jamaica fogadó (Jamaica Inn, 1939) 1. szinkron (1983). Videovox Stúdió, megrendelő Magyar Televízió Rt. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  3. Fantomas (Fantômas, 1964) 2. szinkron. Labor Film Szinkronstúdió, megrendelő Filmmúzeum. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  • (1940. április 27.) Fekete éjszakák (PDF). Magyar Film 2. évf. (17. szám). (Hozzáférés: 2013. március 10.)  

További információk

szerkesztés