Jan Henryk Dąbrowski

Jan Henryk Dąbrowski (Pierzchowice, 1755, augusztus 29. – Winna Góra, 1818. június 6.) lengyel tábornok és nemzeti hős.

Jan Henryk Dąbrowski
Született	1755. augusztus 2. 1755. augusztus 29. Pierzchów
Elhunyt	1818. június 6. (62 évesen) Winna Góra, Greater Poland Voivodeship
Állampolgársága	Két Nemzet Köztársasága Szász Királyság első Francia Köztársaság Első Francia Császárság Varsói Hercegség Kongresszusi Lengyelország
Házastársa	Barbara Florentyna Chłapowska (1807–)
Gyermekei	Bronisław Dąbrowski Bogusława Mańkowska Jan Michał Dąbrowski
Szülei
Foglalkozása	katonatiszt
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje A Diadalívre gravírozott névlista Order of Saint Anna, 4th class Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata Vaskorona-rend Commander of the Order of Military Virtue Osztrák Császári Vaskorona-rend Saint Helena Medal Fehér Sas-rend (1815)
Halál oka	tüdőgyulladás
Jan Henryk Dąbrowski aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Henryk Dąbrowski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jan H. Dąbrowski 1818 előtt készült portréja

Élete

Dąbrowski Szászországban nevelkedett, néhány évig szolgált a szász hadseregben is. Később Drezdai katonai iskolába járt, ahol felkérték, hogy reformálja meg a lengyel lovasságot. 1792-től harcolt az oroszok ellen Lengyelország felszabadításáért. A Tadeusz Kościuszko által vezetett sikertelen felkelés során olyan sikerrel küzdött – többek között Varsó védelmében –, hogy Kościuszko tábornokká nevezte ki, és az összeomlás után maguk az oroszok is katonai rangot ajánlottak neki, amit ő elutasított.

1796-tól képességeivel Bonaparte Napóleont támogatta, akitől Lengyelország felszabadítását remélte. Észak-Itáliában lengyel légiót szervezett, és támogatta Napóleon hadműveleteit. Kiemelkedő szerepe volt az 1799-es trebbiai csatában. Az évek alatt a lengyelekben egyre nőtt az elégedetlenség, amiért hazájuktól távol kell harcolniuk. Az 1801-es lunéville-i béke, mely a franciák és a Habsburg Birodalom között köttetett, annyira felháborította a lengyel légiót, hogy a hadvezetés lázadástól tartva inkább feloszlatta azt. Ezután Dąbrowski az Olasz Köztársaságot szolgálta.

1806-ban ismét csatlakozott Napóleonhoz, és újraszervezte hadseregét, mivel Napóleon Oroszország megtámadását tűzte ki célul. Bár Danzignál és a friedlandi csatában kiválóan harcolt, de kerülte az összecsapást a védekező lengyel alakulatokkal. 1807-ben megalakult a Varsói Hercegség, a Napóleoni Francia Császárság csatlós államaként. Ekkor Dąbrowski visszavonult Poznańba. Józef Poniatowski vezénylete alatt 1808-ban a Habsburg birodalom ellen fordul, s a raszyni csata után bevonulnak Galíciába, és elfoglalják Krakkót. 1812-ben a Grande Armée lengyel alakulatainak élén vett részt a Moszkva elleni támadásban. Az orosz tél által megtizedelt seregeire a végső csapást a Berezina folyónál mérték, ahol Dąbrowski is megsebesült. 1813-ban a Lipcsei csatában még Auguste Marmont marsall vezénylete alatt küzdött, ám a következő évben visszatért Lengyelországba.

A Dąbrowski család címere

Egyike volt azoknak a tábornokoknak, akiket a cár megbízott a lengyel hadsereg megalakításával, ahol vezető tisztségeket töltött be. 1815-ben megkapta a Fehér Sas-rend kitüntetést, mely a legmagasabb elismerést jelentette. A következő évben visszavonult, Poznań melletti Winna Górára, ahol több hadtörténeti művet írt lengyel nyelven. Itt halt meg 1818-ban, 62 éves korában.

Családja

Apja Jan Michał Dąbrowski (1718-1779) ezredes volt, anyja Zofia Maria von Lettow. Fiai Jan Michał (1783-1827), aki tábornoki rangig vitte, és Bronisław (1815-1880).

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Henryk Dąbrowski című lengyel Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Encyclopædia Britannica 11. kiadásának azonos szócikke

Kapcsolódó szócikkek

• Lengyelország himnusza