Főmenü megnyitása

Jan Pieterszoon Sweelinck

(1562–1621) németalföldi (holland) zeneszerző, orgonaművész, zenepedagógus

Jan Pieterszoon Sweelinck (1562. április vagy május, Deventer, Spanyol Németalföld1621. október 16., Amszterdam, Holland Köztársaság) németalföldi (holland) reneszánsz-barokk zeneszerző, orgonista, zenepedagógus. A németalföldi orgonista hagyomány megteremtője.

Jan Pieterszoon Sweelinck
J. P. Sweelinck egyik fennmaradt portréja Öccse, Gerrit Pieterszoon Sweelinck festménye
J. P. Sweelinck egyik fennmaradt portréja
Öccse, Gerrit Pieterszoon Sweelinck festménye
Életrajzi adatok
Születési név Jan Pieterszoon van Keizersweerd
Született 1562. április vagy május
 Németalföld, Deventer
Származás holland
Állampolgársága holland
Elhunyt 1621. október 16. (59 évesen)
 Hollandia, Amszterdam
Sírhely Öregtemplom, Amszterdam
Családja
Édesapja Pieter Swibbertszoon van Keizersweerd
Édesanyja Elsgen Jansdochter Sweelinck
Házastárs Claesgen Dirksdochter Puyner
Gyermekei Dirk
Pieter
Dyeuwer
Ysbrandt
Jan
Elsgen
Pályafutás
Tevékenység zeneszerző
orgonista
zenepedagógus
Műfajok egyházzenei művek
Hangszer orgona
Hangminta
Hanganyag Est-ce Mars?*
Előadja: Ashtar Moïra
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Pieterszoon Sweelinck témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Az amszterdami Öregtemplom, amelynek a család több tagja is orgonistája volt

Jan Pieterszoon Sweelinck 1562. áprilisában vagy májusában született, az akkori Spanyol Németalföldön, ma Hollandiában fekvő Deventerben. Eredeti családneve van Keizersweerd volt, de később, tisztázatlan okokból, öccsével együtt édesanyjuk családnevét használták. Művészcsaládból származott, nagyapja, nagybátyja és édesapja is orgonista volt, testvére festőművész lett. Születése után nemsokkal, még öccse születése előtt, a család Amszterdamba költözött. Édesapja, Pieter Swibbertszoon van Keizersweerd, 1664-től az Öregtemplom(wd)[* 1] (Oude Kerk) orgonistája lett. Jan zenei tanítását édesapja kezdte el. Sajnálatos módon az édesapja 1573-ban váratlanul elhunyt.[1] Ezt követően tanítását Jacob Buyck, az Öregtemplom katolikus plébánosa vette át, aki az 1578-as amszterdami reformáció miatt, amikor a templom is protestáns lett, elhagyta a várost.[2] Később Cornelis Boskoop irányítása alatt tanult, aki Pieter Swibbertszoon után lett az Öregtemplom orgonistája. Amszterdami tanulmányaival párhuzamosan nagy valószínűséggel Haarlemben is tanult, Jan Willemszoon Lossy, kontratenor és schalmeiművész és a Szent Bávó templom(wd)[* 2] (Sint-Bavokerk) orgonistáinak, Claas Albrechtszoon van Wieringennek és Floris van Adrichemnek az irányítása alatt. Az utóbbiaktól tanulhatta el az improvizáció szeretetét, mert mindketten napi szinten imporvizáltak a Szent Bávó templomban.[1]

Cornelis Plemp szerint, aki Sweelinck tanítványa és barátja volt, 1577-ben, mindössze 15 esztendősen kezdte 44 éven át, élete végéig tartó regnálását az Öregtemplom orgonistájaként. A templom hivatalos feljegyzései hiányoznak az 1577 és 1580 közötti időszakból, így teljes bizonyossággal csak 1580-tól igazolható, hogy Sweelinck töltötte be ezt a posztot.[1] 1585-ben Sweelinck édesanyja is elhunyt, innentől Jan Pietrszoon lett a családfő és gondoskodott öccséről és húgáról.[1][3] A korábban 100 guldenes fizetését a következő évben megduplázták, hogy segíteni tudja a családját és felajánlották neki, hogy újabb 100 gulden emelést kap, ha megnősül, melyre 1590-ben került sor. Mindezen felül esküvője után felajánlották, hogy választhat, hogy még további 100 gulden fizetésemelést kap vagy egy szolgálati lakást, amit a város tart fenn. Az utóbbit választotta.[4] Sweelinck elsőként publikált műve a háromkötetes Chansons volt (1592-94), melyből csak a harmadik kötet maradt fenn, ennek borítóján már a Sweelinck vezetéknevet használta. Később közreadott egy négykötetes zsoltároskönyvet (1604, 1613, 1614 és 1621), melynek utolsó kötete befejezetlenül, posztumusz jelent meg. Jan Pieterszoon Sweelinck 1621. október 16-án ismeretlen okok miatt hunyt el. Utódja a Öregtemplom orgonistájaként, fia, Dirk Janszoon Sweelinck lett.[1][4]

MunkásságaSzerkesztés

Orgonajátékára jelentős hatással volt az angol William Blitheman és spanyol Cabezón-iskola. Orgonazenéjének fő formái a fantázia (motetta forma alapján felépített háromtételes művek), fúgák (ricercarok alapján), toccáták, korálok. Német földön jelentős karriert befutó tanítványai miatt szokták „német orgonistagyártónak” nevezni.[5]

Giovanni Gabrieli ricercarjainak és az angol virginalisták hatására kifejlesztette a mai fúgák első változatait, melyekben dalvariációk, zsoltárfeldolgozások, fantáziák elemei jelennek meg. Ezeket a virtuóz műveket gyakran orgonára komponálta és improvizációkkal kombinálva mutatta be. Tanítványai később elterjesztették ezt a stílust német földön, először a Hanza városok (pl. Hamburg és Lübeck térségében, ez később hatással lesz Dietrich Buxtehudéra, majd általa Johann Sebastian Bachra is, aki széles körben ismertté teszi a fúga ezen stílusát. A szintén deventeri születésű Johann Adam Reincken, bár közvetlenül nem volt Sweelinck tanítványa, mégis a Sweelinck-féle orgonaiskola képviselőjeként tartják számon, később Hamburgban tevékenykedett, ahol Bachra is hatást gyakorolt, amikor egyik tanulmányútja során felkereste Reinckent. Sweelinck munkássága hatással volt Girolamo Frescobaldira is, aki 1607-ben németalföldi tanulmányútja során találkozott Sweelinckkel és kortársaival, az itt megszerzett tudást később Rómában adja tovább.[6]

Sweelinck szinte egész életét Amszterdamban töltötte, néha egy-egy felkérés miatt utazott más városokba, főleg orgonaépítők kérték a tanácsát egy új vagy renoválás alatt álló orgona kapcsán, például Delftbe , Dordrechtbe (1614), Enkhuizenbe, Haarlembe (1594), Harderwijkbe (1608), Middelburgba (1603), Nijmegenbe (1605), Rotterdamba (1610), Rhenenbe (1616), végül, de nem utolsó sorban szülővárosa Deventerbe (1595, 1616). Sweelinck leghosszabb útja 1604-ben volt Antwerpenben, amikor az amszterdami hatóságok megbízták, hogy vásároljon egy új csembalót a város számára.[4] Egyes, nem megerősített források szerint, Velencében tanulmányúton vett részt, ahol Gioseffo Zarlino és Giovanni Gabrieli tanítványa volt.[7] A velencei utazás története Johann Matthesonnál szerepel először, aki feltehetőn összetévesztette a terstvérével Gerrittel, akiről biztosan tudjuk, hogy járt ott. A megbízható források szerint sosem hagyta el Németalföldet. Zeneszerzői, előadói és tanítói népszerűsége már az életében folyamatosan nőtt. A kortársai „amszterdami Orpheusznak” becézték, a városi hatóságok gyakran hoztak fontos látogatókat Sweelinck improvizációinak meghallgatására.[4]

TanítványaiSzerkesztés

MűveiSzerkesztés

Nyomtatásban megjelent kiadásokSzerkesztés

  • Chansons (francia nyelven). Antwerpen (1594)  - Eredetileg 3 kötet, melyből egyetlen kötet, az utolsó maradt fenn, mely 18 műcet tartalmaz
  • Rimes françoises et italienes (francia nyelven). Leyden (1612)  - 27 mű
  • Psaumes de David (francia nyelven). Haarlem (1604-21)  - 4 kötetes kálvinista zsoltároskönyv, Clément Marot és Theodore de Bèze fordításaival.
  • Cantiones sacrae. Antwerpen (1619)  - 37 mű, közte a Hodie Christus natus est című karácsonyi motetta
  • Fitzwilliam Virginal Book (angol és német nyelven). London és Lipcse: Breitkopf & Härtel (1899)  - több Sweelinck mű kézirata is szerepelt az eredeti gyűjteményben[* 3]
  • Sweelinck összkiadás (holland nyelven). Hága: Vereeniging voor Nord-Nederlandse Muziekgeschiedenis (1894-1901)  - 10 kötetben, több kiadást megélt[5]

CsaládjaSzerkesztés

Apai nagyapja, Swibbert van Keizersweerd, ahogy arra a családnévből is következtetni lehet, a Német-római Birodalom nyugati, akkor zömében hollandok által lakott részéről, a Rajnavidékről, Kaiserswerthből (hollandul Keizersweerd, ma Düsseldorf városrésze) származott. Egy ideig az ottani Szent Suitbert templom[* 4] orgonistája volt. Édesapja Pieter Swibbertszoon van Keizersweerd, nagybátyja Gerrit Swibbertszoon van Keizersweerd volt.[3][8] Édesanyja Elsgen Jansdochter Sweelinck, a deventeri sebészorvos Jan Hendrickszoon Sweelinck lánya volt.[9] Testvére Gerrit Pieterszoon Sweelinck (gyakran: Gerrit Pietersz Sweelink) (1566–1612) festőművész.

1590-ben feleségül vette Claesgen Dirksdochter Puynert (? – 1637. január 2.), egy gazdag medembliki kereskedő leányát. A család Amszterdamban a Koestraaton lakott, nem messze az Öregtemplomtól, egy régi kolostor épületében, melyet a város ajánlott fel nekik. Hat gyermekük (5 fiú, 1 lány) született.[10]

  • Dirk (1591–1652), orgonista, apja utódja az Öregtemplom orgonistájaként, a Muiderkring művészcsoport tagja.
  • Pieter (1593–1670)
  • Dyeuwer (1596–1597)
  • Ysbrandt (1600–1662)
  • Jan (1602–1662 körül)
  • Elsgen (1602–1664)
Családfa[3][10]
 
 
 
Swibbert van Keizersweerd
 
Wybbe Morring
 
Jan Hendrickszoon Sweelinck
 
Merrie Snoick
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gerrit Swibbertszoon
 
Jasper Swibbertszoon
 
Pieter Swibbertszoon
 
Elsgen Jansdochter
 
Dirk Pieterszoon Puyner
 
Meyns Jansdochter Pledtser
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
leány
 
Gerrit Pieterszoon
 
Jan Pieterszoon Sweelinck
 
Claesgen Dirksdochter
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dirk Janszoon
 
Pieter Janszoon
 
Dyeuwer Janszoon
 
Ysbrandt Janszoon
 
Jan Janszoon
 
Elsgen Jansdochter
 

KépgalériaSzerkesztés

FordításSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Az 1306-ban épült, eredetileg Szent Miklós, a tengerészek védőszentje tiszteletére szentelt Szent Miklós templom (Sint-Nicolaaskerk), a refomáció után kapta az Öregtemplom nevet, megkülönböztetésül a 15. század elején épült Újtemplomtól (Nieuwe Kerk). A katolikusok az 1800-as évek végén új templomot emeltek Szent Miklós tiszteletére, mely ma az egyházmegye társszékesegyháza, a Szent Miklós székesegyház (Basiliek van de Heilige Nicolaas).
  2. A haarlemi régi, eredetileg római katolikus Szent Bávó templom (Sint-Bavokerk) a reformáció után református templom lett és a Nagytemplom (Grote Kerk) nevet kapta. Később a katolikusok Szent Bávó tiszteletére új templomot emeltek, Szent Bávó székesegyház (Kathedrale basiliek Sint Bavo) néven, mely jelenleg a Haarlem-Amszterdami egyházmegye központja.
  3. A Fitzwilliam Virginál Könyv a kései Erzsébet-kori és a korai Jakab-kori, azaz a késő reneszánsz és a korai barokk angol billentyűs zene (főként virginálra komponált vagy átírt darabok) elsődleges forrása. Néhány kortárs, Európa más részéről, főként Németalföldről, származó mű is szerepel benne. Címét Richard Fitzwilliam (1745–1816), Fitzwilliam 7. vikomtja után kapta, aki az értékes kézirat gyűjteményt végrendeletileg a Cambridge-i Egyetemre hagyta.
  4. Szent Suitbert/Swidbert (637-713) angolszász származású hitvalló, térítőpap. Kaiserswerthben hunyt el.

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Arnold: Arnold, Denis. The New Oxford companion to music, 2. kötet (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press (1983) 
  • Brockhaus: Dahlhaus, Carl, Hans Heinrich Eggebrecht. Brockhaus-Riemann Zenei Lexikon, Boronkay Antal (magyar kiad. szerk.), 3. kötet (O-Z) (magyar nyelven), Budapest: Zeneműkiadó, 424. o. (1983). ISBN 9633304741 
  • Geni: Jan Pieterszoon Sweelinck családfája (angol nyelven) (html). geni.com. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
  • Imslp: Jan Piterszoon Sweelinck művei (angol nyelven). International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
  • Kistükör: Csíkvári, Antal. Zenei kistükör - A zenei műveltség kézikönyve (magyar nyelven). Budapest: Zeneműkiadó, 648. o. (1962) 
  • Noske: Noske, Frits. Oxford Studies of Composers - Sweelinck, 22. kötet (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press (1990). ISBN 9780198161967 
  • Sadie: Sadie, Stanley.szerk.: John Tyrrell: The New Grove Dictionary of Music and Musicians, 2. kiadás, 11. kötet (angol nyelven), London: Macmillan Publishers (2004). ISBN 9780195170672 
  • Sonna: Sonnaillon, Bernard. King of instruments - history of the organ (angol nyelven). New York: Rizzoli (1985). ISBN 0847805824 
  • Szabolcsi: Szabolcsi, Bence. A zene története (magyar nyelven). Budapest: Zeneműkiadó (1974). ISBN 963330010X 
  • Tolle: Tollefsen, Randall H., Pieter Dirksen.szerk.: L. Macy: Jan Pieterszoon Sweelinck (angol nyelven). Grove Music Online 
  • Westrop: Westrop, Stephen. Christopher Herrick: Sweelinck's Organ Music (CD) - (fülszöveg) (angol nyelven). Hyperion 

További információkSzerkesztés