Főmenü megnyitása

Jaunutis ( kb. 1306 - 1366 után) Litvánia nagyfejedelme 1341 és 1345 között. Fivérei, Algirdas és Kęstutis űzték el a trónról.

Jaunutis
A Litván Nagyfejedelemség nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1341 1345
Elődje Gediminas
Utódja Algirdas
Életrajzi adatok
Uralkodóház Gediminids
Született kb. 1306
Elhunyt 1366 után
Édesapja Gediminas
Édesanyja Jewna
Gyermekei Семен Євнутович

ÉleteSzerkesztés

Jaunutis egyike volt Gediminas nagyfejedelem hét fiának, feltehetően 1306 és 1309 között született.[1]

Apja 1341-es halála előtt egyetlen írásos forrás sem emlékezik meg róla.[2] Nem ismert, hogy Gediminas miért választotta őt utódjának, egyes vélemények szerint megfelelő kompromisszumnak látszott a pogány (Algirdas és Kęstutis) és ortodox keresztény (Narimantas, Karijotas, Liubartas) fiai között.[3] Más történészek szerint Jaunutis a nagyfejedelem második feleségének volt a legidősebb fia,[4] vagy halála idején ő élt együtt Gediminasszal, ezért kapta meg tőle Vilniust.

Kevés információ áll rendelkezésre uralkodásáról is. Litvánia ekkoriban viszonylagos békében élt a Teuton lovagrenddel, amelyet a tehetetlen Ludolf König nagymester vezetett.[2] Testvérei jóval aktívabbak voltak nála: Algirdas megtámadta Mozsajszkot, a Livóniai lovagrendet és megvédte Pszkovot; Kęstutis pedig másik fivérüknek, Liubartasnak segített a halics-volhíniai fejedelemség örökösödési vitáiban.[3] A Bychowiec-krónika szerint Jaunutist Jevna, Gediminas volt felesége segítette. Ő azonban 1344 körül meghalt és röviddel később Jaunutis elveszítette trónját. Mivel a lovagrend hadjáratot tervezett és szükség volt a határozott vezetésre, Algirdas és Kęstutis megegyezett, hogy átveszik az ország fölötti hatalmat. Utóbbi 1345 telén elfoglalta Vilniust és fogságba ejtette a menekülő Jaunutist, aki aztán megkapta részfejedelemségnek Zaszlavl városát. Jaunutis innen Szmolenszkbe, majd sógorához Szimeon moszkvai fejedelemhez menekült. Moszkvában megkeresztelkedett és felvette az Ioann nevet, de segítséget nem kapott a sógorától.[5] Testvére, Naumantas megpróbált segítséget kérni az Arany Horda kánjától, Dzsanibégtől, de ő sem járt sikerrel. Később Jaunutis kibékült Algirdasszal és visszakapta Zaszlavlt. Utoljára 1366-ban említik egy Lengyelországgal kötött szerződésben, a következő évi livóniai szerződésben viszont már nem, vagyis feltehetően közben meghalt.[4] Három fia született: Symeon Zaslawski, Grzegorz Słucki és Michal Zaslawski.[6] Halála után Michal volt Zaszlavl kormányzója, míg 1399-ben ő is elhunyt.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Tęgowski, Jan. Pierwsze pokolenia Giedyminowiczów. Poznań-Wrocław: Wydawnictwo Historyczne, 190. o. (1999). ISBN 8391356310 
  2. a b Rowell, S.C.. Lithuania Ascending: A Pagan Empire Within East-Central Europe, 1295-1345, Cambridge Studies in Medieval Life and Thought: Fourth Series. Cambridge University Press, 280–287. o. (1994). ISBN 978-0-521-45011-9 
  3. a b Kiaupa, Zigmantas. The History of Lithuania Before 1795, English, Vilnius: Lithuanian Institute of History, 118. o. [1995] (2000). ISBN 9986-810-13-2 
  4. a b szerk.: Simas Sužiedėlis: Jaunutis, Encyclopedia Lituanica II. Boston, Massachusetts: Juozas Kapočius. LCC 74-114275&Search_Code=CALL_&CNT=5 74-114275 (1970–1978) 
  5. Rowell, S. C. (Spring 1994). „Pious Princesses or Daughters of Belial: Pagan Lithuanian Dynastic Diplomacy, 1279–1423”. Medieval Prosopography 15 (1), 40. o. ISSN 0198-9405.  
  6. Tęgowski, Jan. Pierwsze pokolenia Giedyminowiczów. Poznań-Wrocław: Wydawnictwo Historyczne, 191–192. o. (1999). ISBN 8391356310 
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jaunutis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


Előző uralkodó:
Gediminas
Litvánia nagyfejedelme
1341-1345
 
Következő uralkodó:
Algirdas