Jaunutis litván nagyfejedelem

Jaunutis ( kb. 1306 - 1366 után) Litvánia nagyfejedelme 1341 és 1345 között. Fivérei, Algirdas és Kęstutis űzték el a trónról.

Jaunutis
Jaŭnut. Яўнут (A. Tarasievič, 1675).jpg

A Litván Nagyfejedelemség nagyfejedelme
Uralkodási ideje
1341 1345
Elődje Gediminas
Utódja Algirdas
Életrajzi adatok
Uralkodóház Gediminids
Született kb. 1306
Elhunyt 1366 után
Édesapja Gediminas
Édesanyja Jewna
Testvérei
Gyermekei
  • Michał Zasławski
  • Semyon Ednutovich

ÉleteSzerkesztés

Jaunutis egyike volt Gediminas nagyfejedelem hét fiának, feltehetően 1306 és 1309 között született.[1]

Apja 1341-es halála előtt egyetlen írásos forrás sem emlékezik meg róla.[2] Nem ismert, hogy Gediminas miért választotta őt utódjának, egyes vélemények szerint megfelelő kompromisszumnak látszott a pogány (Algirdas és Kęstutis) és ortodox keresztény (Narimantas, Karijotas, Liubartas) fiai között.[3] Más történészek szerint Jaunutis a nagyfejedelem második feleségének volt a legidősebb fia,[4] vagy halála idején ő élt együtt Gediminasszal, ezért kapta meg tőle Vilniust.

Kevés információ áll rendelkezésre uralkodásáról is. Litvánia ekkoriban viszonylagos békében élt a Teuton lovagrenddel, amelyet a tehetetlen Ludolf König nagymester vezetett.[2] Testvérei jóval aktívabbak voltak nála: Algirdas megtámadta Mozsajszkot, a Livóniai lovagrendet és megvédte Pszkovot; Kęstutis pedig másik fivérüknek, Liubartasnak segített a halics-volhíniai fejedelemség örökösödési vitáiban.[3] A Bychowiec-krónika szerint Jaunutist Jevna, Gediminas volt felesége segítette. Ő azonban 1344 körül meghalt és röviddel később Jaunutis elveszítette trónját. Mivel a lovagrend hadjáratot tervezett és szükség volt a határozott vezetésre, Algirdas és Kęstutis megegyezett, hogy átveszik az ország fölötti hatalmat. Utóbbi 1345 telén elfoglalta Vilniust és fogságba ejtette a menekülő Jaunutist, aki aztán megkapta részfejedelemségnek Zaszlavl városát. Jaunutis innen Szmolenszkbe, majd sógorához Szimeon moszkvai fejedelemhez menekült. Moszkvában megkeresztelkedett és felvette az Ioann nevet, de segítséget nem kapott a sógorától.[5] Testvére, Naumantas megpróbált segítséget kérni az Arany Horda kánjától, Dzsanibégtől, de ő sem járt sikerrel. Később Jaunutis kibékült Algirdasszal és visszakapta Zaszlavlt. Utoljára 1366-ban említik egy Lengyelországgal kötött szerződésben, a következő évi livóniai szerződésben viszont már nem, vagyis feltehetően közben meghalt.[4] Három fia született: Symeon Zaslawski, Grzegorz Słucki és Michal Zaslawski.[6] Halála után Michal volt Zaszlavl kormányzója, míg 1399-ben ő is elhunyt.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tęgowski, Jan. Pierwsze pokolenia Giedyminowiczów. Poznań-Wrocław: Wydawnictwo Historyczne, 190. o. (1999). ISBN 8391356310 
  2. a b Rowell, S.C.. Lithuania Ascending: A Pagan Empire Within East-Central Europe, 1295-1345, Cambridge Studies in Medieval Life and Thought: Fourth Series. Cambridge University Press, 280–287. o. (1994). ISBN 978-0-521-45011-9 
  3. a b Kiaupa, Zigmantas. The History of Lithuania Before 1795, English, Vilnius: Lithuanian Institute of History, 118. o. [1995] (2000). ISBN 9986-810-13-2 
  4. a b szerk.: Simas Sužiedėlis: Jaunutis, Encyclopedia Lituanica II. Boston, Massachusetts: Juozas Kapočius. LCC 74-114275&Search_Code=CALL_&CNT=5 74-114275 (1970–1978) 
  5. Rowell, S. C. (Spring 1994). „Pious Princesses or Daughters of Belial: Pagan Lithuanian Dynastic Diplomacy, 1279–1423”. Medieval Prosopography 15 (1), 40. o. ISSN 0198-9405.  
  6. Tęgowski, Jan. Pierwsze pokolenia Giedyminowiczów. Poznań-Wrocław: Wydawnictwo Historyczne, 191–192. o. (1999). ISBN 8391356310 

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jaunutis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Előző uralkodó:
Gediminas
Litvánia nagyfejedelme
1341-1345
 
Következő uralkodó:
Algirdas