Jean Bouise

francia színész (1929-1989)

Jean Bouise (Le Havre, 1929. június 3.Lyon, 1989. július 6.) francia színpadi és filmszínész. Az 1960-as évek elejétől haláláig folyamatosan szerepelt francia és nemzetközi filmekben. Erős szemüvegével és később növesztett hosszú bajuszával, visszafogott színészi játékával jellegzetes karaktert képviselt, melyet mellékszerepek sokaságában jelenített meg. Az „örök másodszereplő” a francia filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze volt. Ebben a kategóriában César-díjat is nyert 1980-ban.

Jean Bouise
Belügyminiszterként A magas szőke férfi visszatér-ben (1974)
Belügyminiszterként A magas szőke férfi visszatér-ben (1974)
Született Jean-Joseph Bouise
1929. június 3.[1][2][3][4][5]
Le Havre[6][7]
Elhunyt 1989. július 6. (60 évesen)[1][2][3][4][5]
8th arrondissement of Lyon[7]
Állampolgársága francia
Házastársa Isabelle Sadoyan (?–1989)
Foglalkozása színész
Halál okatüdőrák
Színészi pályafutása
Híres szerepei Z, avagy…
Magas szőke (1)
Magas szőke (2)
A bosszú
Csatár a pácban
Metró
Élethalálharc
Nikita

ÉleteSzerkesztés

Pályakezdése, színpadi munkásságaSzerkesztés

Vegyészmérnöki oklevelet szerzett a roueni egyetemen. 1950-ben állt először színpadon. Roger Planchon társulatához csatlakozott és közreműködött a lyoni Théâtre de la Comédie megalapításában. Alapító tagja volt a villeurbanne-i Városi Színháznak (Théâtre de la Cité) is, amely 1972-ben Théâtre national populaire (TNP) néven folytatta működését, Planchon igazgatósága alatt, harminc éven át. Bouise kiváló alakításokat nyújtott klasszikus repertoár-szerepekban (Dandin György, Tartuffe, Švejk, egy derék katona, stb.), és kortárs szerzők, rendezők modern produkcióiban is.

Filmszínészi pályájaSzerkesztés

Egy 1961-es televíziós filmszerep (Flore et Blancheflore) után első játékfilmes szerepét 1962-ben kapta Armand Gatti rendező El otro Cristóbal francia-kubai filmjében ő játszotta a címszerepet, Cristóbalt. A filmet bemutatták az 1963-as cannes-i fesztiválon, de moziforgalmazásra nem került. Ezután a bohém Haddock kapitányt játszotta a Tintin és a Kék Narancs ifjúsági filmvígjátékban.[8] 1970-ben szerepelt Claude Sautet Az élet dolgai c. filmjében, Michel Piccoli és Romy Schneider mellett; majd Costa Gavras Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája és Vallmoás c. társadalmi filmdrámáiban. 1976-ban megjelent Joseph Losey 1976-os Klein úr c. filmjében, Alain Delon és Jeanne Moreau társaságában, Robert Enrico rendező A bosszú) c. filmjében nyújtott François-alakítása elhozta neki az első César-díjra jelölést.

Nyugodt, tanáros megjelenése, látványos eszközök nélküli, visszafogott színészi játéka, mély hangja, kimért és szabatos beszéde, természetes és nyugodt viselkedésmódja fokozatosan a francia filmgyártás egyik legismertebb mellékszereplő-színészévé tette. Luc Besson rendező egyik kedvence lett, filmjeinek jelképerejű szereplőjévé vált. Az 1983-as Élethalálharc (más címen Az utolsó harc) című disztópiában az utolsó élő nőt megóvni próbáló magányos öregembert alakította. A Cristopher Lambert főszereplésével készült Metró című 1985-ös Besson-thrillerben Bouise az állomásfőnök szerepét játszotta. A nagy kékség c. „búváros” filmben a tapasztalt nagybácsit, a Nikita c. akciófilmben a követség ügyvivőjét alakította.

Rövidlátó volt, erős szemüveget viselt nemcsak a való életben, hanem szerepeiben is. Később jellegzetes, tömött bajuszt növesztett, ezek szinte állandó „védjegyévé” váltak pályája során. Kitűnően alakított szigorú tanárt, papot, hivatalnokot, bürokratát. Az általa megformált karakterek legtöbbször száraz és szigorú hivatalos személyek, szabálykövetést sugalló, néha nyugtalanító vonásokkal. Konzervatív eleganciával öltözött urakat alakított, a fennálló társadalmi szabályok elhivatott őreit. Jean-Jacques Annaud 1979-es Csatár a pácban (Coup de tête) filmjében Sivardière urat, egy vidéki labdarúgó klub elnökét formálta meg, alakításáért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó César-díjat. Yves Boisset rendező Fayard bíró, akit seriffnek hívtak című bűnügyi filmjében államügyészt alakított, aki kifogásolja a címszereplő vizsgálóbíró szabálytalan módszereit.

Bouise tüdőrákban halt meg 1989. július 6-án, 60 éves korában, a lyoni Léon Bérard Kórházban. Utolsó filmszerepét Luc Besson Nikita c. filmjében játszotta. A film elkészülését már nem érhette meg, a bemutató előtt elhunyt. „Nagyon hinni akartuk, hogy csak eltűnt, észrevétlenül,” írta búcsúztatójában Luc Besson, aki a Nikita első filmkockáin Jean Bouise-nak ajánlotta filmjét, amelyet a színész már nem láthatott.[9] Bouise-t Isère megyében, Saint-Hilaire-de-Brens község temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Magánélete, halálaSzerkesztés

Isabelle Sadoyan színésznőt (1928-2017) vette feleségül, akivel Roger Planchon színházrendező-színigazgató villeurbanne-i társulatában ismerkedett meg. Az özvegy 2017-ben hunyt el, férje mellé temették.[10]

Fontosabb filmszerepeiSzerkesztés

Elismerései, díjaiSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

  • A Lyonnal határos Villeurbanne város színházában (Théâtre national populaire) ahol Bouise pályája kezdetén gyakran dolgozott, egy terem viseli e nevét.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 22.)
  7. a b Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2021. szeptember 7.)
  8. a b Tintin et les Oranges Bleues (1964) / Tintin and the Blue Oranges (w/ Eng subtitles). YouTube / Gaumont. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
  9. Nikita (1990) de Luc Besson dédié à Jean Bouise (francia nyelven). Allociné.fr/diaporama. (Hozzáférés: 2022. február 23.)
  10. Saint-Hilaire-de-Brens: cimetière: la dernière demeure du comédien Jean BOUISE (francia nyelven). Landrucimetières.fr, 2008. 08. (Hozzáférés: 2022. február 23.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Bouise témájú médiaállományokat.