Jean Carmet

francia színész (1920-1994)

Jean Carmet (Jean Gabriel Edmond Carmet) (Bourgueil, 1920. április 25.Sèvres, 1994. április 20.) francia színész.

Jean Carmet
Jean Carmet 1994-ben
Jean Carmet 1994-ben
Életrajzi adatok
Születési név Jean Gabriel Edmond Carmet
Született 1920. április 25.
Bourgueil, Indre-et-Loire, Franciaország francia
Elhunyt 1994. április 20.(73 évesen)
Sèvres, Hauts-de-Seine, Franciaország francia
Sírhely Montparnasse-i temető
Pályafutása
Aktív évek 19411994
Díjai
César-díj1979: legjobb színész (A cukor)
1988: legjobb színész (Miss Mona)
1983: legjobb mellékszereplő színész (A nyomorultak)
1992: legjobb mellékszereplő színész (Kösz, megvagyok)
További díjakFrancia Köztársaság Becsületrendjének lovagja

Jean Carmet IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Carmet témájú médiaállományokat.

Élete és pályájaSzerkesztés

Még fiatalon megszakította tanulmányait, és Párizsba ment, ahol a Théâtre du Châtelet-ben, majd az Operában statisztált. Ezt követően gyakornok rendezőként alkalmazták a Théâtre des Mathurins-ben. Több filmben is kapott kisebb szerepeket, többek között a Szerelmek városá-ban és a Les démons de l'aube-ban. A következő időszakban a Branquignols társulathoz csatlakozott, és több filmszerepet kapott.

Az 1950-es években a La Famille Duraton című rádiójáték ismertté tette hangját. Nemzetközi hírnevét a La Victoire en chantant című film alapozta meg 1976-ban.

Karrierje során több mint kétszáz filmben játszott. 1986-ban César-díjra jelölték a Miss Mona című filmben nyújtott alakításáért. 1983-ban és 1992-ben mellékszereplőként kapott César-díjat. 1994-ben a tiszteletbeli Césart vehette át barája, Gérard Depardieu kezéből.

1994. április 20-án, 73 évesen halt meg szívroham következtében. Sírja a párizsi Montparnasse temetőben található.[1]

FilmszerepeiSzerkesztés

  • 1941: Le Pavillon brûle
  • 1948: Monsieur Vincent
  • 1950: Dieu a besoin des hommes
  • 1950: Not Any Weekend for Our Love
  • 1951: Dr. Knock
  • 1952: Ils étaient cinq
  • 1952: Elle et moi
  • 1952: Monsieur Taxi
  • 1952: Monsieur Leguignon, lampiste
  • 1956: Bonjour sourire!
  • 1956: Bébés à gogo
  • 1961: A három testőr: A királyné nyakéke (Les trois mousquetaires: Les ferrets de la reine) … Planchet
  • 1961: A három testőr: A Milady bosszúja (Les trois mousquetaires: La vengeance de Milady) … Planchet
  • 1963: Alvilági melódia (Mélodie en sous-sol)
  • 1965: Ahol az öröm tanyázik (Les bons vivants)
  • 1970: Esténként a kormoránok rikácsolnak a dzsunkák felett (Le cri du cormoran, le soir au-dessus des jonques)
  • 1971: Mielőtt leszáll az éj (Juste avant la nuit)
  • 1972: Magas szőke férfi felemás cipőben (Le grand blond avec une chaussure noire)
  • 1972: A szuperlady (Elle cause plus, elle flingue)
  • 1972: Balszerencsés Alfréd (Les malheurs d’Alfred) … Paul
  • 1974: A magas szőke férfi visszatér (Le retour du grand blond)
  • 1976: Fekete-fehér színesben (Noirs et blancs en couleur)
  • 1979: Hidegtál (Buffet froid)
  • 1981: A káposztaleves (La soupe aux choux)
  • 1981: A hamisítvány (Die Fälschung) … Rudnik
  • 1982: A nyomorultak (Les misérables), rend. Robert Hossein, … Thénardier
  • 1983: Papi, a hős (Papy fait de la résistance) … André Bourdelle
  • 1986: Négybalkezes (Les fugitifs) … Martin
  • 1988: Szögevő (Mangeclous)
  • 1990: Anyám kastélya (Le château de ma mère)
  • 1993: Rajta, fiatalok! (Roulez jeunesse) … Michel
  • 1993: Germinal … Vincent Maheu dit Bonnemort
  • 1994: Reszkessetek, bankrablók! (Cache Cash) … Durandet
  • 1994: Eugénie Grandet … Félix Grandet

DíjaiSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean Carmet című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

JegyzetekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés