Robert Hossein

francia színész, filmrendező, író

Robert Hossein, eredeti nevén Abraham Hosseinoff (Párizs, 1927. december 30.Essey-lès-Nancy, 2020. december 31.) francia színpadi és filmszínész, színpadi és filmrendező, író.

Robert Hossein
Robert Hossein Cannes 2018 (cropped).jpg
Életrajzi adatok
Születési név Abraham Hosseinoff
Született 1927. december 30.[1][2][3][4][5]
Párizs 12. kerülete[6][7]
Elhunyt 2020. december 31. (93 évesen)[8][9][7]
Essey-lès-Nancy[10][7]
Sírhely Vittel
Házastársa 1955–59 Marina Vlady
1962–64 Caroline Eliacheff
1976– Candice Patou
Élettárs 1973–74 Michèle Watrin
Szülei Aminollah Hossein
Anna Minevschi (Minevski)
Gyermekei Igor, Pierre, Nicolas, Julien Hossein
Pályafutása
Iskolái Cours Simon
Aktív évek 1948–
Híres szerepei Prêtres interdits (Rastaud abbé)
A profi (Rosen felügyelő)
További díjakFrancia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka (2006)[11]

Robert Hossein IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Hossein témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Származása, pályakezdéseSzerkesztés

Édesapja Aminollah Hossein(wd) (1905–1983), iráni (vagy azerbajdzsáni) gyökerű, fárszi anyanyelvű, zoroasztriánus vallású[12] zenész és zeneszerző volt, aki Aminulla Huszejnov néven született Szamarkandban. Moszkvában tanult, áttért az ortodox keresztény vallásra, ekkor Andrej keresztnevet kapott. (Később Franciaországban André Hosseinoff néven szerepelt.) 1922-ben Németországba utazott, Berlinben és Stuttgartban tanult zenét, majd beiratkozott a párizsi Konzervatóriumba(wd). Magánórákat vett Paul Vidal zeneszerzőtől is. 1927-ben Párizsban megnősült, feleségül vette a besszarábiai Sorocában született, zsidó etnikumú Anna Minevschi (Minevszki, Minevski) színpadi színésznőt, aki szüleivel és bátyjával együtt az orosz forradalom után emigrált Párizsba.[13][14]

A házaspár Párizsban rendezkedett be, itt született fiuk, Abraham, az 1927. év végén. Orosz családnevüket (Huszejnov) franciás írásmóddal Hosseinoff-nak jegyezték be, később rövidítették Hossein-re. A fiú később a Robert Hossein művésznevet vette fel.

Franciaország német megszállása alatt szülei és rokonai együttműködtek a francia ellenállással. Anyai nagybátyját, Lova Minevskit 1943 júliusában letartóztatták és kivégezték.[15]

Robert színészmesterséget tanult René Simon és Tania Balachova kurzusain. 19 évesen, 1946-ban lépett először színpadra, szerepelt a Les voyous (Csibészek) c. darabban. Kedvet kapott a színpadi rendezéshez is, már egészen fiatalon színre vitt népszerű regényadaptációkat, így a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét is.

Színházi munkásságaSzerkesztés

1970-ben Hossein a reimsi állami színházhoz szegődött, ahol szabadon próbálkozhatott, kísérletezhetett. Színházi rendezőként olyan klasszikus darabokat állított színpadra, mint Shakespeare Rómeó és Júliáját, Jean-Paul Sartre Főbelövendők klubja (Huis clos) c. vígjátékát, Victor Hugo Hernani-ját és a szintén Hugo regényéből írt A nyomorultak (Les Misérables) című musicalt. Modern, 19-20. századi regényadaptációkat is színpadra vitt, így John Steinbeck Egerek és emberek c. drámáját, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, Makszim Gorkij Éjjeli menedékhelyét.

1972-ben Reims-ben állította színpadra Federico García Lorca Bernarda Alba háza c. drámáját, címszerepben Annie Ducaux-val (1908–1996), a Comédie-Française társulatának örökös tagjával. A két színház koprodukciójában létrejött reimsi előadáson debütált az akkor 17 éves Isabelle Adjani, az itt elért átütő siker indította el színpadi pályáján, innen került maga is a Comédie-Française-hez. Hossein rendezését később átvette a párizsi Odéon Színház is.

Filmszínészi és filmrendezői pályájaSzerkesztés

 
Robert Hossein, 2013

1956-ban akkori feleségével, Marina Vladyval együtt játszott Georges Lampin rendező Bűn és bűnhődés c. filmdrámájában, ahol Raszkonyikovnak (filmbeli nevén René Brunelnek) karakteres szerepét alakította.[16]

1964–1968-ben szerzett hírnevet Bernard Borderie rendező Angélique-filmjeiben, a markáns Jeoffrey de Peyrac lovag szerepében, a címszereplő Michèle Mercier partnereként. Ezután főleg kemény gengszterek, vadnyugati revolverhősök és egyéb nyugtalanító alakok szerepeit kapta egymás után, és formálta meg ezeket magas színvonalon. Kevésbé ismert, hogy Hossein 1968-ban már Sergio Leone nagy sztárparádét felvonultató filmeposzában, a Volt egyszer egy Vadnyugat-ban is látható, mint névtelen mellékszereplő, Frank (Henry Fonda) fegyveres banditáinak egyike.

A ritka kivételek közé tartozik Denys de La Patellière rendező 1973-as filmdrámája, a Prêtres interdits, amely a szigorú francia családi hagyományok, a papi cölibátus és a németellenes ellenállásban való részvétel ellentmondásait dolgozza fel, ebben Hossein játszotta a férfi főszerepelőt, Jean Rastaud apátot (abbét), ifjú szerelmét Claude Jade alakította. E film egyik mellékszereplője, Michèle Watrin(wd) lett rövidesen Hossein harmadik élettársa.

1981-ben Georges Lautner A profi c. akciófilmjében ismét kemény fiút alakított, Rosen rendőrfelügyelőt, Josselin ügynök (Jean-Paul Belmondo) kérlelhetetlen ellenfelét.

Filmrendezőként mindig előszeretettel fordult a film noir műfaja és művészi eszközei felé.

1982-ben filmre vitte Victor Hugo művét, A nyomorultakat (Les misérables). Ebben ő maga nem jelenik meg a vásznon, a főszerepeket Lino Ventura (Jean Valjean), Jean Carmet (Thénardier) és Michel Bouquet (Javert felügyelő) alakították. A forgatókönyvet Alain Decaux, a film zenéjét Robert édesapja, Aminollah (André) Hossein írta. A filmben szerepelt Robert negyedik felesége, Candice Patou, és kisebb szerepet kapott második feleségétől született fia, Nicolas Hossein is.[17] 1995-ben a regény Claude Lelouch által rendezett újabb filmváltozatában Hossein csak kisebb szerepet, a ceremóniamestert vállalta el. A három főszerepet Jean-Paul Belmondo (Jean Valjean), Philippe Léotard (Thénardier) és Philippe Khorsand (Javert) vitték.[18]

Házasságai, élettársaiSzerkesztés

  • Első felesége az orosz származású Marina Vlady (*1938) színésznő volt (ekkor még Catherine Marina Poliakoff néven), akivel több filmben szerepeltek együtt. A házasságból, melyet 1955. december 23-án kötöttek, két fiú született, Igor és Pierre. 1959 szeptemberében nagy feltűnést keltve olyan helikopterrel érkeztek a Velencei Filmfesztiválra, amelyre nagy vörös horogkeresztet festettek.[19]1959 végén elváltak.
  • Második felesége Caroline Eliacheff(wd) (*1947) volt, aki 14 évesen megszökött otthonról. Egy évvel később viszonyba keveredett Hosseinnel. 1962. június 7-én, 15 évesen, Charles de Gaulle köztársasági elnök külön engedélyével feleségül ment az ekkor 35 éves Hosseinhez. 1963-ban megszületett Nicolas nevű fiuk, 1964-ben elváltak. Caroline Eliacheff később ismert pszichiáter és szakíró lett. Fiuk később Aaron Eliacheff néven rabbi lett Strasbourg-ban.
  • 1973-ban, a Prêtres interdits filmdráma forgatásán találkozott a 24 éves Michèle Watrin(wd) (1949–1974) színésznővel, akivel hamarosan élettársi kapcsolatot létesített. 1974. augusztus 2-án az A7-es autópályán, Valence közelében súlyos autóbalesetet szenvedtek, Michèle meghalt. Hossein túlélte, a bíróság felmentette a felelősség alól.[20]
  • 1976. június 28-án Reimsben egybekelt Candice Patou(wd) (*1947) színésznővel, akitől Julien nevű fia született.

HitvallásaSzerkesztés

Az 1970-es évek közepén Hossein – II. János Pál pápa hatására, Julien nevű fiának keresztelőjével egyidőben – áttért a római katolikus hitvallásra.[12] 2007-ben Párizsban Ne féljetek (N’ayez pas peur) címmel nagyszabású színpadi előadást rendezett a 2005-ben elhunyt II. János Pál tiszteletére. Interjúkban elmondta, teljes mértékben sajátjának érzi Lisieux-i Szent Teréz hitvallását. 2016 áprilisában a római Szent Péter téren találkozott Ferenc pápával. A Vatikáni Rádiónak elmondta, fontosnak tartja az állami fenntartású színházak védelmét, hogy „a fiatalok a kultúrában, az értelemben és a hitben perspektívát láthassanak.”[12]

HalálaSzerkesztés

Koronavírus miatt súlyos légzési problémái voltak, 2020. december 31-én egy párizsi kórházban halt meg.[21]

FilmjeiSzerkesztés

Filmszerepei
 
Hossein, mint Rommel tábornagy (1968) az El Alemein-i csatában
Saját rendezésű filmjei és szerepei
  • 1955: Les salauds vont en enfer, Fred szerepében és Marina Vladyval
  • 1956: Pardonnez nos offenses, névtelen szerepében és Marina Vladyval
  • 1958: Toi… le venin, Pierre Menda szerepében és Marina Vladyval
  • 1959: Kémek éjszakája (La nuit des espions), főszerepben is, Marina Vladyval
  • 1960: Les scélérats, Jess Roland szerepében, és Michèle Morgannal
  • 1961: Le goût de la violence, Perez szerepében, vele Giovanna Ralli, Mario Adorf
  • 1961: Le Jeu de la verité, rendőrfelügyelő szerepében is
  • 1963: A bérgyilkos halála (La mort d’un tueur), Pierre Massa szerepében
  • 1964: Les yeux cernés, Franz szerepében, és Michèle Morgannal
  • 1965: Le vampire de Dusseldorf, Peter Kuerten szerepében
  • 1967: J’ai tué Raspoutine, Serge Sukhotin szerepében is
  • 1969: Temető fejfák nélkül (Une corde, un Colt…), Manuel szerepében, vele Michèle Mercier és Gina Lollobrigida
  • 1970: Point de chute, egy fickó szerepében, Johnny Hallyday mellett,
  • 1975: Egerek és emberek (Des souris et des hommes), szerepel is, vele Mario David és Candice Patou
  • 1982: A nyomorultak (Les misérables), főszereplők Lino Ventura, Jean Carmet, Michel Bouquet
  • 1985: Le caviar rouge, Alex szerepében, vele Candice Patou
  • 2002: Főbelövendők klubja Huis clos, tévéfilm, Garcin szerepében
  • 2010: L’affaire Seznec: c’est vous qui allez le juger, a prezentátor szerepében

KönyveSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Roglo
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. a b c Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2021. február 12.)
  8. Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde. (Hozzáférés: 2021. január 26.)
  9. Nachruf: Robert Hossein30.12.1927 – 31.12.2020. Gemeinschaftswerk der Evangelischen Publizistik, 2021. január 22. (Hozzáférés: 2021. január 26.)
  10. https://www.ladepeche.fr/2020/12/31/deces-du-comedien-et-metteur-en-scene-robert-hossein-des-suites-du-covid-19-9286860.php
  11. PREX0609206D
  12. a b c Robert Hossein, un artiste à la recherche de l'amour de Dieu (francia nyelven). Vatikáni Rádió (fr.radiovaticana.va), 2016. augusztus 10. [2016. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. A francia TF1 Le plus grand cabaret du monde című zenés műsorsorozatának 2007. szeptember 22-i adása, Patrick Sébastien műsorvezető felvezető kommentárja.
  14. Pjotr Rozvarin (2002. március 19.). „«Пессимист, полный оптимизма» (Egy pesszimista tele optimizmussal. Interjú Robert Hosseinnel)” (orosz nyelven). Vremja Novosztyej Online 2002 (47). (Hozzáférés ideje: 2020. május 7.)  
  15. Robert Hossein: La dernière nuit, de Robet HOSSEIN (francia nyelven). poeme-connu.jepoeme.com, 2008. június 17. [2012. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. Bűn és bűnhődés (film, 1956) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  17. Les misérables (1982) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  18. Nyomorultak (1995) az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  19. (1959. szeptember 16.) „Marina Vlady, Robert Hossein” (német nyelven). Der Spiegel 1959 (10), 79. o.  
  20. Inter actualités de 19H00 du 2 août 1974 (francia nyelven), 1974. augusztus 2.
  21. Koronavírusban meghalt Robert Hossein (magyar nyelven), 2020. december 31.
  22. Agatha Christie: Poirot karácsonya c. novellájának adaptációja.

Kapcsolódó információkSzerkesztés