Főmenü megnyitása

Jean Joseph Marie Amiot

jezsuita szerzetes, csillagász, történész, zenetudós, zeneszerző, a francia kínai misszió tagja

Jean Joseph Marie Amiot (Toulon, 1718. február 8.Peking, 1793. október 8.) jezsuita szerzetes, csillagász, történész, zenetudós, zeneszerző, a francia kínai misszió tagja. (Kínai neve pinjin átírásban: Qián Démíng; magyar népszerű: Csien Tö-ming; hagyományos kínai: 錢德明; egyszerűsített kínai: 钱德明.)

Jean Joseph Marie Amiot
JosephMarieAmiot.JPG
Életrajzi adatok
Születési név Jean Joseph Marie Amiot
Született 1718. február 8.
Toulon
Nemzetiség francia
Elhunyt 1793. október 8. (75 évesen)
Peking
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Gyülekezet jezsuita
Felszentelés 1746. december 21.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Joseph Marie Amiot témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Élete és munkásságaSzerkesztés

 
Amiot Art militaire des Chinois, ou, Recueil d'anciens traités sur la guerre: composés avant l'ere chrétienne, par différents généraux chinois címen megjelent, a kínai hadtudományos irodalom klasszikusaiból válogatott művének egyik illusztrált oldala (1772)

Jean Joseph Marie Amiot 1737-ben Avignonban csatlakozott novíciusként a Jézus Társasága rendbe. Tíz éven át tanított a jezsuita kollégiumokban, majd 1746. december 21-én felszentelték Lyonban. 1750. július 27-én érkezett Makaóba, hogy a francia jezsuita misszió tagjaként hittérítő tevékenységet folytasson Kínában. 1751. augusztus 22-én a fővárosba, Pekingbe érkezett. Itt élt és dolgozott egészen az 1793-ban bekövetkezett haláláig.

Amiot megtanult és kiválóan tudott kínaiul, valamint a Csing uralkodóház nyelvén, mandzsuul is. Csien-lung császár (1711–1799) hivatalos fordítója lett. Nevéhez fűződik egy mandzsu nyelvtan és szótár összeállítása. Szenvedélyesen kutatta, tanulmányozta a kínai szokásokat, a kínai nyelvet, annak dialektusait, a történelmet és a zenét.

Amiot tekintélyes hagyatéka a monográfiákból, fordításokból és szótárakból álló munkái, tudományos levelezései valamint értekezései a kínai zenéről. Amiot fordította le először nyugati nyelvre a 17. századi századi kínai zeneesztétikai művet, a Ku-jüe csing-csuan (《古樂經傳》). A kínai zenével kapcsolatos főműve a „Mémoire sur la musique des Chinois”. Több fontos kézirata kiadatlan maradt, köztük egy tanulmányt a kortárs kínai zenei gyakorlatról, valamint egy jegyzetet, amelyben ötvennégy kínai dallamot jegyzett le. Zenetörténeti, zene esztétikai munkáira gyakran hivatkoztak a 19. században, és kellő körültekintéssel még ma is páratlan forrásnak tekinthető a 18. századi kínai műzene és népzene kutatói számára.

Zeneszerzői munkássága sem elhanyagolható, amely a nem európai barokk és rokokó zene szempontjából jelentős. Amiot egyházi zenéje szövegét és gondolatiságát tekintve európai jellegű, de dallamvilága, harmonizációja és hangszerelése egyedülálló módon a kínai zenétől inspirált (Ave Maria, Pater, Salve Regina). Éppen ezért Amiot az orientális barokk-rokokó zene egyik legjelentősebb képviselője.

Munkásságának másik, sokat emlegetett jelentős része Szun-ce A háború művészete címen ismert ókori katonai kézikönyv francia nyelvre (Art militaire des Chinois d'après L'Art de la guerre de Sun Tzu) történő átültetése 1772-ben, amely a mű legelső nyugati nyelvű fordítása.

MunkáiSzerkesztés

  • Éloge de la ville de Moukden, 1770.
  • Art militaire des Chinois d'après L'Art de la guerre de Sun Tzu, 1772.
  • Mémoires concernant l’histoire, les sciences, les arts, les mœurs et les usages des Chinois. Párizs, 1776–1789.
  • Mémoire de la Musique des Chinois tant anciens que modernes. 1776.
  • Divertissements ou concerts de musique chinoise, en deux fois trois cahiers, accompagnés d’un cahier de musique sacrée
  • Vie de Confucius
  • Dictionnaire tatar–mandchou–français (2 kötet), Párizs, 1789
  • Grammaire de la langue tatare-mantchoue.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Camille de Rochemonteix: Joseph Amiot et les derniers survivants de la mission française de Pékin, Picard, 1915.

További információkSzerkesztés

FordításSzerkesztés