Főmenü megnyitása

Jean Mistler (Sorèze Tarn, 1897. szeptember 1.Párizs, 1988. november 11.) francia író és politikus, a Francia Akadémia tagja.

Jean Mistler
Jean Mistler (1928)
Jean Mistler (1928)
Született 1897. szeptember 1.
Sorèze Tarn
Elhunyt 1988. november 11. (91 évesen)
Párizs
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Foglalkozása író,
politikus
Tisztség
  • elnök (Défense de la langue française)
  • seat 14 of the Académie française
  • francia nemzetgyűlés tagja (1928–1940)
Iskolái
Kitüntetései
  • Friedrich Rückert-díj (1974)
  • Saint-Simon Award (1984)

A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Mistler témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Az apja révén elzászi származású, anyja révén a helyi d’Auriol családhoz tartozó Mistler Sorèze-ben folytatott tanulmányai után a nevezetes párizsi Henri IV gimnáziumba járt, ahol egyik tanára az ismert filozófus, Alain volt. 1916-ban besorozták katonának, a háborúban lövészként szolgált és meggyőződéses pacifista vált belőle.

1919-ben bejutott Franciaország egyik legrangosabb egyetemére, az École normale supérieure-re, ahol a következő évben évfolyamelsőként végzett német tanári szakon.

A tanítás helyett a diplomáciai pályát választotta. A francia külügyminisztérium Magyarországra, a francia követségre küldte, ahol kulturális attaséként szolgált 1921 és 1925 között. Ezzel egyidőben tanárként is dolgozott a Budapesti Tudományegyetemen. 1925-ben visszatért Párizsba és külügyminisztériumi osztályvezető lett.

MunkásságaSzerkesztés

Írói pályáját budapesti tartózkodása alatt kezdte. Châteaux en Bavière című regénye 1925-ben jelent meg a Calmann-Lévy kiadónál, és még ugyanebben az évben elkészült a magyar változata is a Genius kiadásában, A múlt szerelmese címen, Révay József fordításában. A kötetről Gyergyai Albert írt kritikát a Nyugatban.

1926-ban jelennek meg első irodalomtörténeti tanulmányai, és 1929-ben megint a Calmann-Lévy adja ki második regényét, Ethelka címmel. A kötet belső datálása szerint ezt 1924 őszén, még Budapesten írta, és 1928-ban Versailles-ban véglegesítette.

Az Ethelka 1920 és 1924 között játszódik Magyarországon, főbb szereplői az elején 22 éves, de már elvált Pallay Etelka, hűséges udvarlója, Terffy Andor hadnagy és a budapesti francia követségre frissen érkezett Pierre Dumay. A feltehetően önéletrajzi elemekből is táplálkozó regény korántsem egyszerű szerelmi háromszög-történet: a társadalmi pozíciójukat elvesztett, ingatag vagyoni helyzetbe került, személyes és politikai szenvedélyeikben is meghasonló magyaroktól helyenként zavaró távolságot tartó, helyenként szomorúan megértő francia szerző-szemlélő pillanatfelvétele a trianoni sokk utáni útkeresésről mindenképpen érdekes olvasmány egy szemtanútól.

1928-ban Mistler radikális-szocialista jelöltként az Aude megyei Castelnaudary képviselője lett a nemzetgyűlésben, majd 1932-ben és 1936-ban is újraválasztották. Friss képviselőként a külügyi és a repülésügyi bizottság tagja lett, majd 1931-ben már a művészetekért felelős helyettes államtitkár.

1932-től Castelnaudary polgármestere és postaügyi miniszter. Nagy zenekedvelő, aki énekesként már budapesti tartózkodása alatt is fellépett a Szép Helénában, az ő nevéhez fűződik 1934-ben a francia rádió szimfonikus zenekarának a létrehozása, csakúgy, mint a rádió országos hálózatának a kiépítése. Még ugyanebben az évben tárcát vált, és a Daladier-kormány bukásáig kereskedelmi miniszter, majd 1936 és 1940 között a külügyi bizottság elnöke. Erőfeszítései mindvégig a belső és a nemzetközi béke megőrzésére irányultak. 1939-ben kezdeményezte, hogy a Nemzetek Szövetsége ítélje el Finnország szovjet megszállását.

A német megszállás után a választási bizottság elnökeként Mistler nyújtotta be az 1940. július 11-én Vichy-ben ülésező francia nemzetgyűlés elé a Pétain marsallnak egy új alkotmány kidolgozására teljhatalmat biztosító törvénytervezetet. 1941-ben a Vichy-kormány által kinevezett 213 tagú Nemzeti Tanács tagja.

1942 júniusában még vendégül látta Castelnaudaryban Pétaint, ám rá egy hónapra lemondott minden megbízatásáról, visszavonult a politikától és Párizsba költözött, hogy megújult erővel vesse bele magát az irodalomba. A felszabadulás után az 1940-es szavazata miatt a radikális párt törölte tagjai közül.

1944-től az Editions du Rocher könyvkiadó igazgatója, majd 1947 és 1960 között a francia külügyminisztérium égisze alatt működő, a francia könyvek külföldi kiadásával és terjesztésével foglalkozó Maison du Livre français vezetője, és 1954-től a L’Aurore című napilap zenekritikusa. 1964-ben az Hachette kiadónál lett irodalmi igazgató, majd 1966-ban tagjai közé választotta a Francia Akadémia. 1973-ban az Akadémia örökös titkárává választották, amely tisztségről egészségi okokból 1985-ben mondott le. 1984-ben jelent meg önéletrajzi története Le jeune homme qui rôde címen.

Jean Mistler 1988-ban hunyt el. Szülővárosában, a d’Auriol család kriptájában temették el.

MagyarulSzerkesztés

  • A múlt szerelmese; ford. Révay József; Genius, Bp., 1925 (Új termés)

ForrásokSzerkesztés

  • Jean Mistler életrajza a Francia Nemzetgyűlés honlapján [1][halott link]
  • Jean Mistler életrajza a Francia Akadémia honlapján [2]
  • Gyergyai Albert kritikája A múlt szerelmeséről a Nyugatban [3]
  • Gyergyai Albert recenziója az Ethelkáról a Nyugatban [4]