Jelenje
Jelenje (olaszul: Gellegne) falu és község Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Baštijani, Brnelići, Drastin, Dražice, Kukuljani, Lopača, Lubarska, Lukeži, Martinovo Selo, Milaši, Podhum, Podkilavac, Ratulje, Trnovica, Valići és Zoretići települések tartoznak hozzá.
| Jelenje | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Jelenje |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Branko Juretić |
| Irányítószám | 51218 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5096 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 300 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 48″, k. h. 14° 27′ 00″45.380000°N 14.450000°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 48″, k. h. 14° 27′ 00″45.380000°N 14.450000°E | |
| Jelenje weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésFiumétól 7 km-re északkeletre, a horvát Hegyvidék nyugati részén a Grobničko poljénak (Grobniki mezőnek) nevezett, hegyek által körülvett medencében, az Obručki sklop nevű magaslat lábánál a Rječina patak partján fekszik. A medencét mintegy harminc magaslat övezi, északnyugatról az Obruč, Fratrovac, Suhi vrh, Pakleno, melyekben nagy sziklák, szurdokok, barlangok, állandóan hóval borított völgyek találhatók. A medence közepén a Hum nevű dombvonulat húzódik, melynek nyugati része Majurtól Jelenjéig zöld és termékeny szántókkal, rétekkel fedett. A keleti része Jelenjétől Podkilavacig karsztos, terméketlen táj, csak sovány legelők találhatók. Ma repülőtér található itt és itt halad keresztül a 3-as számú főút és az A6-os autópálya. Délen Čavle felé a Rvanj, Čudnić és Grobnik dombok határolják. A medence ékessége a Rječina patak, melynek forrásától a torkolatáig sorakoznak a falvak.[2]
Története
szerkesztésA térség történetében az 1242-es tatárjárás az első feljegyzett jelentős esemény. A 16. századi krónikások a Grobniki mezőn vívott nagy csatákról számolnak be. Ezeket a feljegyzéséket mai történészek nagy fenntartással kezelik, mivel egyetlen hiteles történeti adat nem erősíti meg, hogy a tatárok itt vereséget szenvedtek volna. Bosznia elfoglalását követően a 15. és 16. században a török gyakran betört erre a vidékre is. Különösen nehéz időszakok voltak az 1470 és 1482 közötti, az 1493 és 1499 közötti, az 1529-es, 1559-es és 1590-es évek amikor a török Vinodolon, Bakaron és Grobnikon át egészen Klanáig pusztított. A gyakori török betörésekről több grobniki falunév is tanúskodik.[2]
Jelenje első, legrégibb Szent Mihály kápolnáját 1604-ben említik először, de ennél valószínűleg sokkal régebbi volt és az 1601-es török támadás után építették újjá. 1733-ban a grobniki plébánia filiájaként tűnik fel az írott forrásokban. A kápolna körül egykor temető volt. A jelenjei plébánia 1790-ben nyerte el önállóságát. Szent Mihálynak szentelt plébániatemplomát 1813-ban kezdték építeni a régi kápolna helyén. 1814. augusztus 20-án szentelte fel Ivan Krst Ježić püspök. Az építés azonban csak 1821-re fejeződött be. 1874-ben bővítették. Toronysisakja a II. világháborúban megsérült, 1946-ban kijavították és 3 méterrel megmagasították.[3]
A település első iskolája 1852-ben nyílt meg Stipan Valić házában. 1871-ben Ratuljén vásároltak egy házat az iskola számára és1893-ig ott zajlott az oktatás. Ekkor az iskola ismét visszatért Jelenjébe és ott működött 1943-ig amikor az épület leégett. 1949-ig ismét magánházban Ivan Kovačić házában működött, ekkorra épült fel az iskola épülete. A mai épületet 1977-ben nyitották meg.[4]
A településnek 1857-ben 404, 1910-ben 463 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Sušaki járásához tartozott. 2011-ben a falunak 429, a községnek összesen 5321 lakosa volt.
Lakosság
szerkesztés| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 404 | 364 | 377 | 390 | 446 | 463 | 449 | 516 | 462 | 486 | 487 | 462 | 411 | 408 | 410 | 429 |
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Mihálynak szentelt plébániatemploma[7] a település délnyugati részén emelkedő Gorica nevű erdős magaslaton áll. 1813 és 1821 között építették, 1874-ben bővítették. Főoltára fehér kőből és többszínű márványból készült, 1870-ben nagyobbították. Mellékoltárai Szent István (1838), Szent Márton és Szűz Mária (1756) tiszteletére vannak szentelve. A szószék Szerafin fiumei kapucinus mester munkája. Orgonáját 1895-ben Heferer mester zágrábi műhelyében készítették. A templomot 1929-ben Anton Talatin fiumei festő festette ki. Harangtornya a II. világháborúban súlyosan megsérült ezért a háború után kijavították és egy szinttel magasították.[3]
- A temetőben álló Szent Rókus kápolnát 1845-ben építették.
További információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b Iz prošlosti Jelenja (horvát nyelven). www.zupa-jelenje.hr. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 1.)
- ↑ a b Župa sv. Mihovila - Jelenje (horvát nyelven). www.jelenje.hr. (Hozzáférés: 2013. március 1.)
- ↑ Povijest škole - Jelenje (horvát nyelven). www.os-drazice.skole.hr. [2014. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 1.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1989.
