Jeney Ernő

(1876–1918) magyar építész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 2.

Jenői Jeney Ernő (Érendréd, 1876. – Budapest, 1918. május 24.) magyar építész, Nagykőrös városi főmérnöke, később a Magyar Államvasutak főmérnöke, a szecesszió egyik jelentős képviselője.

Jeney Ernő
Született1876
Érendréd
Elhunyt1918. május 24. (41-42 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaépítész
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1899)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeney Ernő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jeney Dezső[2] városi tisztviselő és Szerdahelyi Mária fiaként született református vallású családban. Budapesten szerzett 1899-ben mérnöki oklevelet, majd Czigler Győző tanársegéde volt. 1902-től − sikeres pályázat útján – Nagykőrös városi mérnöki tisztjét töltötte be. Több épületet tervezett Nagykőrösön, majd Budapestre költözött. Itt érte a halál alig 42 esztendős korában.

Fivére, Jeney Jenő Béla neves grafikusművész volt. Felesége Nemcsik Terézia Gizella.[3] Gyermekei Jeney Gusztáv (1906) és Jeney Miklós (1908).

Ismert épületei

szerkesztés

Tervben maradt épületek

szerkesztés
  • 1911: városháza, Nagykőrös[12]
  • 1913: szálloda, Nagykőrös (F. Szabó Ernővel közösen)[13]