Jevgenyij Germanovics Vodolazkin

Jevgenyij Germanovics Vodolazkin (oroszul: Евгений Германович Водолазкин, Kijev, 1964. február 21. –) kortárs orosz író, irodalomtörténész, bölcsészdoktor.

Jevgenyij Germanovics Vodolazkin
Született	1964. február 21. (60 éves) Kijev
Állampolgársága	szovjet orosz
Foglalkozása	író irodalomtudós történész irodalomkritikus man of letters
Iskolái	Tarasz Sevcsenko Egyetem Filológiai Kar (–1986) Pushkin House (1986–1990, a filológia kandidátusa)
Kitüntetései	Yasnaya Polyana Literary Award (2013)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevgenyij Germanovics Vodolazkin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

A kijevi állami egyetem bölcsészkarának orosz nyelv szakán szerzett diplomát 1986-ban. Georgios Monachos 9. századi bizánci szerzetes krónikájáról írt kandidátusi disszertációját 1990-ben védte meg, majd az Oroszországi Tudományos Akadémia Irodalmi Intézetében az óorosz irodalom osztálya munkatársa lett. 1992-ben egy évig ösztöndíjjal a Müncheni Egyetemen középkori témákkal foglalkozott, évekkel később a Humboldt Alapítvány ösztöndíjasaként német könyvtárakban végzett kutatómunkát. 2000-ben védte meg doktori disszertációját (címe magyarul: „Világtörténet az ókori Oroszország irodalmában”), mely könyvalakban is megjelent (München, 2000). Irodalomtudományos munkássága mellett számos publicisztikai és ismeretterjesztő jellegű munkája ismert.

Szépirodalmi művekkel a 2000-es években jelentkezett. 2012-ben megjelent Лавр (magyarul Laurosz) című regénye elnyerte a tekintélyes Nagy Könyv díjat (2013), és miután számos nyelvre lefordították, a nemzetközi elismerést is.

Kutatási területe: az ókori Oroszország irodalma, az irodalom előtti, hagiográfiai formák: a szentek élete, kronográfok. Tanulmányai jelentek meg többek között az intézet tudományos folyóiratában és a Russzkaja Lityeratura című folyóiratban, részt vett az ötkötetes „Igor-ének enciklopédiája” (1995) kiadásának előkészítésében. 2012-től főszerkesztője lett a Tyekszt i tragyicija (Szöveg és Hagyomány) című almanachnak.

Felesége (1989 óta), Tatyjana Robertovna Rugyi szintén irodalomtörténész.

Könyvei

(Válogatás)

• Дмитрий Лихачев и его эпоха (2002) emlékek, esszék
• Похищение Европы (2005)
• Соловьев и Ларионов (2009) regény
• Часть суши, окруженная небом: Соловецкие тексты и образы (2011)

A Szovlovecki-kolostorban a 15–20. században élt szerzetesek és foglyok visszaemlékezéseinek szövegeiből összeállított, gazdagon illusztrált album

• Инструмент языка. О людях и словах (2012) esszék
• Лавр. Неисторический роман (2012). Nagy Könyv díj, 2013

Magyarul: Laurosz Európa, 2015, ford. Pálfalvi Lajos

• Русские дети: 48 рассказов о детях (2013)
• Русские женщины: 47 рассказов о женщинах (2014)
• Дом и остров, или Инструмент языка (2014) (esszék és visszaemlékezések gyűjteménye a tudomány embereiről)
• Петербургские драмы (2015) drámák
• Россия–Италия: Литературные путешествия (2016)
• Авиатор (2016)
• Брисбен (2019) regény

Magyarul: Brisbanem Helikon, 2019, ford. Pálfalvi Lajos

• Сестра четырёх: пьесы (2020) színművek
• Оправдание Острова (2021) regény. Beválogatták a Nagy Könyv díj 2021. évi döntős „rövid listá”-ba.

Magyarul

• Laurosz. Nem történelmi regény; ford. Pálfalvi Lajos; Európa, Bp., 2015
• Brisbane; ford. Pálfalvi Lajos; Helikon, Bp., 2019

Források

• Евгений Германович Водолазкин (pushkinskijdom.ru, hozzáférés: 2021-08-14)
• Маглий Анна Дмитриевна: Времени нет. Евгений Водолазкин (Voproszi Lityeraturi, voplit.ru, 2016/2.)