John Baldessari

John Baldessari (National City, Kalifornia, 1931. június 17. – 2020. január 2.) amerikai konceptualista művész.

John Baldessari
Született	John Anthony Baldessari 1931. június 17. National City
Elhunyt	2020. január 2. (88 évesen) Venice Los Angeles
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	építész fotográfus festőművész illusztrátor videóművész koncepcionális művész szobrász gravírozó filmkészítő installációs művész képzőművész
Iskolái	San Diegó-i Állami Egyetem Kaliforniai Egyetem
Kitüntetései	Guggenheim-ösztöndíj (1986) American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja (2004) Goslarer Kaiserring (2012)
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz John Baldessari témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dél-kaliforniai művész. Humoros „story art”-ot hoz létre. Komoly szellemi alappal rendelkezik, de nem nyomasztja a nézőt. Munkáiban a vizuális és nyelvi elemeket olvasztja össze.

Roland Bart szerint olyan minden szó, mint a végtelen tér darabja, ami mellé sok jelentést hozzá lehet kapcsolni. Ily módon Baldessari szinte a véletlen elve szerint rendeli egymáshoz műveiben a dolgokat. A szemantikai és esztétikai jelentéseket kapcsolja össze. Művei bonyolultnak tűnnek, de szórakoztatók. Az egész egy eléggé didaktikus természetű kommunikációt mutat.

1970-ben lemond az „unalom esztétikájáról”, addigi műveit (portrék, pop art, minimal art művek) elégeti.

Tanulmányai

• 1949-53 B.A., San Diego State College, Kalifornia
• 1954-55 University of California at Berkeley
• 1955 University of California at Los Angeles
• 1955-57 M.A., San Diego State College, Kalifornia
• 1957-59 Otis Art Institute, Los Angeles
• Chouinard Art Institute, Los Angeles

Művészetéből

• Pénztárca (1988) Ez van ráírva: „I will not make any more boring art”, tehát „Soha többé nem hozok létre unalmas műveket”. Ez nemcsak a művészetre vonatkozó állítás. Egyfajta vallási ígéret, mellyel kilép az ezoterikus modernizmusból.
• John Baldessari munkája (1968) A szöveg a következő: a művészet nem pusztán szolgai hirdetője egy sor fénynek. (Ahogy a kamera a mechanikus tükrözést elfogadja. a művész nem ezt teszi). Ez is nyilván valóan a művészetre vonatkozó állítás.
• Ingres és más példabeszédek: Köznapi és különleges nyelvi-képi kontextusok jelennek meg. 10 szöveget és 10 képet kapcsol össze. A szöveg kioktató jellegű.
• Művészettörténet: A művészet körüli bizniszre utal (art history – história – hisztérikus).
• Átkozott allegóriák: Játékos, de emellett szigorú kép- és szövegtársítási elvet alkalmaz. Minden szavat összetartozó jelenségek metszéspontjának tekint. Ezt a művét úgy csinálta, hogy a TV-ből lefényképezett véletlenszerűen jeleneteket. Ezeket fekete-fehéren, színesen, és különböző alapszínű szűrőkkel csinálta (sárga, vörös, lila, kék és zöld). Majd összehívta barátait, és az első gondolatot, ami a képekről eszükbe jutott, azt párosította a fotókkal (pl. egy hölgy látható – sztoikus). Az alsó sorba a képekre, pedig a fölötte lévő szín kezdőbetűjével írt szavakat. Majd a színkör szerint rendezve a képeket egymás után rakta, így kialakult egy mondat. Ebből ilyen hálószerű dolog alakult ki.

John Baldessari az Ingres és más példázatok című munkájából tanulságosnak véljük a következő, a művészet alkotásának legjobb módszerét felidéző példázatot közreadni. „Egy fiatal művész a művészeti iskolában Cézanne festményeit imádta. Áttanulmányozta az összes Cézanne-ról szóló könyvet és mindegyik reprodukciót lemásolta. Aztán elment a múzeumba és először életében látott egy igazi Cézanne-képet. Rettenetes volt. Egyáltalán nem hasonlított azokra, amiket a könyvekben látott. Attól a naptól fogva minden festménye fekete-fehér lett, és akkora mint a reprodukciók a könyvben. Képaláírásokat és magyarázatokat is nyomtatott a képekre, mint a könyvekben. Gyakran csak szavakat használt. Aztán egy nap észrevette, hogy nagyon kevesen mennek csak művészeti galériákba és múzeumokba, a legtöbb ember könyveket és magazinokat nézeget csak, mint ő és előfizetnek mindezekre, akárcsak ő. Tanulság? Nehéz egy festményt a postaládába tenni.”