Főmenü megnyitása

Paul Cézanne

francia festő
(Cézanne szócikkből átirányítva)

Paul Cézanne (Aix-en-Provence, 1839. január 19.Aix-en-Provence, 1906. október 22.) francia festő, a 19. századi festészeti irányzatokat radikálisan átalakító, a modernizmust megelőlegező posztimpresszionizmus jeles alakja.

Paul Cézanne
Paul Cézanne fényképe (1861 körül)
Paul Cézanne fényképe (1861 körül)

Született1839. január 19.
Aix-en-Provence
Meghalt1906. október 22. (67 évesen)
Aix-en-Provence
Sírhely Saint-Pierre Cemetery
Nemzetisége francia
Stílusa posztimpresszionizmus
Iskolái Svájci Akadémia (Académie Suisse)
Aki hatott rá Eugène Delacroix
Gustave Courbet

Paul Cézanne aláírása
Paul Cézanne aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Cézanne témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Jómódú polgári családban, egy Aix-en-Provence-i bankár gyermekeként született. A Collège Bourbon előadásait látogatva ismeretséget kötött Émile Zolával, majd megkezdte jogi tanulmányait az Aix-i Egyetemen. Ezzel párhuzamosan 1857-től órákat vett egy rajziskolában, és az apja által vásárolt Jas de Bouffan villában berendezte első műtermét (ennek falait díszítette Ingres szignójával „aláhamisított”, híres parodisztikus kompozícióival). Zola buzdítására 1861-ben Párizsba ment, ahol részt vett a Suisse Akadémia (Académie Suisse) művészeti képzésében, de néhány hónap után visszatért szülőföldjére, Provence-ba. Időközben jogi pályára lépett, de 1862 novemberében munkáját feladva ismét a fővárosba költözött. A Suisse Akadémia műtermében dolgozva ismerkedett meg Camille Pissarróval, Pierre-Auguste Renoirral, Claude Monet-val és Alfred Sisley-vel. Felvételi kérelmét a Szépművészeti Iskolába (École des beaux-arts) heves vérmérsékletére hivatkozva elutasították.

 
Önarckép (1875 k.)

1872-ben Pissarróval együtt az Île-de-France-i Auvers-sur-Oise-ba költözött, ahol festéssel töltötték idejüket, és ismeretséget kötöttek Vincent van Gogh-gal. Az impresszionisták 1874-ben rendezték meg első, botrányosra sikeredett közös kiállításukat a fotográfus Nadar műtermében, amelyen Cézanne három festménnyel jelent meg (Egy modern Olimpia, Az akasztott ember háza, Auvers-i táj). A közönség értetlenül és elképedve fogadta Cézanne műveit, ezért csak a harmadik impresszionisták rendezte kiállításon, 1877-ben jelent meg ismét publikum előtt, ezúttal már tizenhat képével. A kritikusok többsége azonban ismét támadta művészetét, így végül 1882-ben visszatért Provence-ba. Előbb Marseille egyik kikötőnegyedében, Estaque-ban telepedett le, majd 1885-ben egy szülővárosa melletti faluba, Gardanne-ba költözött. Itt kezdte festeni a később közel nyolcvan képet magában foglaló Montagne Sainte-Victoire-ciklust.

 
Önarckép (1895 k.)

1869-ben ismerkedett meg Hortense Fiquet-vel, akitől egy fiúgyermeke született. Kapcsolatát Cézanne végig titkolta édesapja elől, és csak annak halála után, 1886-ban vette feleségül Hortense-t. Bár anyagi helyzete bizonytalan volt, apja halálával számottevő vagyont örökölt, ami biztosította számára a szabad alkotás lehetőségét.

1890-ben már a Húszakkal közösen állították ki műveit Brüsszelben, de Cézanne első személyes tárlatát csak 1895-ben rendezte meg a műkereskedő Ambroise Vollard, miután megvásárolta közel kétszáz festményét. A nagyközönség ugyan továbbra is hűvösen fogadta műveit, ezzel párhuzamosan viszont kivívta magának a művészvilág megbecsülését. Nevét hamarosan szárnyára kapta a világhír, képei sikereket arattak. 1901-ben Aix peremén felépíttette nagy műtermét, a Les Lauves-t. 1904-ben az őszi Salon egy egész termet szentelt Cézanne képeinek.

Sikereit nem élvezhette sokáig, életének hatvannyolcadik évében tüdőgyulladásban halt meg.

MunkásságaSzerkesztés

 
Az akasztott ember háza (1873)

Ifjúkori művészetére nagy hatással voltak Eugène Delacroix és Gustave Courbet művei; rajzai és festményei ekkor váltak kifejezőbbé, de a később védjegyévé váló szenvedélyes, elnagyolt ecsetkezelés, ugyanakkor a határozott, kemény megjelenítés már ekkor jellemezték munkáit (Kék váza, 1857; Tannhäuser-nyitány, 1866–1867; Reggeli a szabadban, 1869 k.).

Az 1870-es évektől impresszionista kortársai hatottak művészetére, színei könnyedebbek és érzékletesebbek lettek, de a cézanne-i szigort ezek ellenére is érvényesíteni tudta képein. Auvers-i és provance-i tájképein a meleg színek és a hideg árnyékok tónusváltakozása ötvöződik helyenként az impresszionistákra jellemző fényárral (A marseille-i öböl, 1885).

Az „aix-i remete”-ként is emlegetett Cézanne ábrázolásmódja az 1880-as évek második felére érte el művészi csúcspontját, ekkor készültek legismertebb képei (A komód, 1887; Húshagyókedd, 1888; Kártyázók-ciklus, 1892–1895; Nagy fürdőzők-ciklus, befejezetlen, 1898–1906).

Bár színkezelése az impresszionistákéval rokonítja művészetét, képszerkesztési elveiket azonban elvetette: a körülvevő valóság nem oldódik fel a színkavalkádban, sőt, annak ellenére a témát, a teret alkotó formák és tömegek geometrikus szigorral jelennek meg kevéssé részletező képein. Ezzel a látványszerkesztési elvvel Cézanne döntő hatást gyakorolt a 20. századi fauve-ok festőcsoportjára, az expresszionistákra és a kubistákra.

MagyarulSzerkesztés

  • Paul Cézanne levelei; gyűjt., jegyz., előszó John Rewald, ford. Illyés Mária, Körber Ágnes, versford. Hárs Ernő, bev. Németh Lajos; Corvina, Bp., 1971 (A művészettörténet forrásai)

IrodalomSzerkesztés

  • Peter H. Feist: Paul Cézanne. Budapest: Képzőművészeti Alap. 1964.
  • Henri Perruchot: Cézanne élete. Budapest: Gondolat. 1969.
  • Hugh McLeave: A festő és a hegy. Cézanne élete. Budapest: Gondolat. 1986. ISBN 963-281-625-0
  • Alfonso Gatto: Cézanne festői életműve. Budapest: Corvina. 1994. ISBN 963-13-3082-6
  • Diana Vowles: Cézanne és a posztimpresszionizmus. Budapest: Kossuth. 1995. ISBN 963-09-3762-X
  • Ulrike Becks-Malorny: Paul Cézanne (1839–1906) a modernizmus előfutára. Budapest: Vince. 2005. ISBN 3-8228-4063-7
  • A művészet története: Századvég és századelő, Corvina, ISBN 963-13-2393-5
  • Szerk.: Művészlexikon 1. k. p. 115-117. – Bp. 1995. Corbvina K - ISBN 963-13-3967-X
  • Szerk.: Az impresszionizmus (Művészettörténet sor.) Bp. Corvina K.
  • Seemans Bilderkatalog - Seemans Verlag Leipzig, 1960 - Ag. 415/12/60/DDR
  • Ch. Sterling: Die französische Malerei in der Ermitage - Henschel Verlag, Berlin 1958. - (kiváló képértékelésekkel)
  • Encyclopedia Britannica Hungarica CD vers. 2005.

További információkSzerkesztés