Főmenü megnyitása

Johnny Horton

(1925-1960) amerikai énekes

John LaGale "Johnny" Horton (Los Angeles, 1925. április 30. – Milano, 1960. november 5.)[6] amerikai country és rockabilly énekes, zenész. Legismertebb dala, a The Battle of New Orleans legjobb country és western felvétel kategóriában Grammy-díjat nyert 1960-ban, 2001-ben pedig elnyerte a Grammy Hírességek Csarnoka-díjat is. A Billboard Hot 100 listán pedig első helyezést ért el a When It's Springtime in Alaska (It's Forty Below) című country dala.

Johnny Horton
Johnny Horton temetői emlékpadja
Johnny Horton temetői emlékpadja
Életrajzi adatok
Születési név John LaGale Horton
Becenév The Singing Fisherman
Született 1925. április 30.[1][2][3][4]
Los Angeles[5]
Elhunyt 1960. november 5. (35 évesen)[1][2][3][4]
Milam megye
Sírhely Louisiana
Házastársa Billie Jean Jones (1953. szeptember - 1960. november 5.
Iskolái Lon Morris College
Pályafutás
Műfajok Country, rockabilly, honky-tonk
Aktív évek 1950–1960
Híres dal

The Battle of New Orleans

Sink the Bismarck

North to Alaska
Együttes Roadrunners
Hangszer Gitár
Díjak

Grammy-díj - Legjobb country és western felvétel kategóriában (1960)

Grammy Hírességek Csarnoka-díj (2001)
Tevékenység

énekes-dalszerző

gitáros
Kiadók

Cormac Records

Mercury Records

Abbot Records

Dot Records

Columbia Records

Johnny Horton weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Johnny Horton témájú médiaállományokat.

Horton dalai általában az amerikai történelmen és legendákon alapuló népi balladák. Két fontosabb sikert ért el az 1960-as évben, a Sink the Bismarck, és a North to Alaska című számokkal, utóbbit John Wayne azonos című filmjében is felhasználtak. Horton 1960 novemberében halt meg, karrierjének csúcsán egy autóbalesetben, kevesebb, mint két évvel az áttörést követően. Horton tagja a Rockabilly Hall of Fame-nek és a Louisiana Music Hall of Fame-nek is.

ÉletrajzSzerkesztés

FiatalkoraSzerkesztés

John LaGale Horton a kaliforniai Los Angelesben született, John Loly Horton (18891959) és Ella Claudia Robinson (18921966) ötödik gyermekeként. Gyermekkora nagy részét Rusk megyében, Texas államban töltötte. Családja gyakran látogatott el Kaliforniába, ilyenkor szülei egy gyümölcsfeldolgozó üzemben tevékenykedtek. A texasi gallatin-i középiskola elvégzése után 1944-ben Horton Jacksonville-be ment a Lon Morris College-be, ahol ösztöndíjat kapott. Ezután tanult a Seattle university-n, majd a Baylor University-n, de egyiket sem fejezte be.[7]

Horton hamarosan visszatért Kaliforniába, ahol munkát kapott a Selznick International Pictures postai osztályán. A jövőbeli felesége, Donna Cook, akkor a stúdióban dolgozott titkárként. 1948-ban Horton rövid ideig geológiai tanulmányokat folytatott, majd Alaszkába ment, hogy aranyat keressen. Ebben az időszakban kezdett el dalokat írni. Visszatérve délre, megnyert egy tehetségversenyt Hendersonban, Texasban. Ez az eredmény arra ösztönözte, hogy visszatérjen Kaliforniába, és folytassa zenei karrierjét.

Hamarosan tévéműsorokban kezdett szerepelni, ekkor kapta a Singing Fisherman becenevet is. Ekkor már elkezdett kislemezeket kiadni a Cormac Records-nál. 1952-re már tizet megjelentetett, nagy sikerrel. Ekkor házasodott meg először, Donna Cook-kal. Nem született gyermekük, 1953-ban elváltak.

Louisiana Hayride és karrierjének kezdeteSzerkesztés

Ekkor Horton rendszeresen megjelent a Louisiana Hayride című tévéműsorban, így ő és Donna a Louisiana állambeli Shreveportba költözött, ahol a műsort rögzítették. Szerződést kötött a Mercury Records-szal, és elkezdte a felvételt. Első dalai a First Train Headin' South, és a The Devil Sent Me You. Horton ezután beállt egy zenekarba, és a The Rowley Trio néven kezdtek turnézni (Az együttes nevét később Roadrunnersre változtatták). A csoportban Horton volt énekes, Jerry Rowley a hegedűs, felesége, Evelyn a zongorán, és nővére Vera a gitáron játszott.

1953. szeptember 26-án Horton feleségül vette Billie Jean Jones-t, Hank Williams özvegyét. Mivel szerződése a Mercury-val 1954-ben lejárt, így a Columbia Recordsszal kötött újat, és emiatt Nashville-be költözött feleségével. Elvis Presley munkája nagy hatással volt rá, és emiatt ő is belekezdett a rockabilly stílusba.

A Honky-Tonk Man, és későbbi karrierSzerkesztés

A Honky-Tonk Man-t 1956. január 11-én rögzítették a Nashville-i Bradley Film & Recording Studios-ban. A dal szinte azonnal sláger lett. A kritikusok is pozitívan fogadták a dalt, és elismerően szóltak Hortonról. A szám a kilencedik helyre került az amerikai bestsellerlistán. Horton a következő években főleg az Egyesült Államokban és Kanadában turnézott, későbbi lemezei is sikeresek voltak, élmezőnybe kerülve a listákon.

Később nagy sikert aratott a The Battle of New Orleans című dal (Jimmy Driftwood írta), amely az 1960-as Grammy-díjat kapta legjobb country és western felvétel kategóriában, majd 2001-ben a Grammy Hírességek Csarnoka-díjat is megkapta. Ugyanebben az évben Johnny Horton két további sikeres dalt jelentetett meg: A North to Alaska, amit John Wayne filmjéhez használtak fel, illetve a Sink the Bismarck, amit az azonos című dokumentumfilm apropóján írt.

HalálaSzerkesztés

1960. november 45-én éjjel Horton és két másik zenekar tag, Tommy Tomlinson és Tillman Franks Austinból Shreveportba utaztak Horton saját autójával, amikor Texasban, Milano városában egy teherautóval frontálisan ütköztek egy hídon. Horton a mentőautóban halt meg, a két utas súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélték a szerencsétlenséget, a teherautó sofőrje úgyszintén.

Johnny Hortont november 8-án helyezték örök nyugalomra Shreveportban, a temetésén Johnny Cash mondott beszédet.

 
Johnny Horton sírja

Amikor Cash értesült a balesetről, azt mondta: „[…] bezártam magam a szálloda egyik bárjába, és sírtam.[8] Johnny Horton jó barátom volt." Horton zenéit azóta is számtalanszor kiadták.[9]

MagánéleteSzerkesztés

Horton kétszer házasodott. Első házassága, Donna Cook-val, válással végződött. 1953 szeptemberében feleségül vette Billie Jean Jonesot, Hank Williams énekes özvegyét. Billie Jean-vel Hortonnak két lánya volt: Yanina (Nina) és Melody. Billie Jean lányát, Jeri Lynnt Horton törvényesen fogadta örökbe.

DiszkográfiaSzerkesztés

  • The Spectacular Johnny Horton (1959)
  • Johnny Horton Makes History (1960)
  • Greatest Hits (1961)
  • Honky Tonk Man (1962)
  • I Can't Forget You (1965)
  • Johnny Horton On Stage (1967)
  • The Unforgettable Johnny Horton (1968)
  • On the Road (1970)
  • The Legendary Johnny Horton (1970)
  • The Battle of New Orleans (1971)
  • The World of Johnny Horton (1971)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Johnny Horton című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
  6. Johnny Horton. (Hozzáférés: 2019. május 18.)
  7. RAB Hall of Fame: Johnny Horton. www.rockabillyhall.com. (Hozzáférés: 2019. május 18.)
  8. Cash, Johnny. Cash: The Autobiography (english nyelven). HarperCollins [2003]. ISBN 978-0060727536 
  9. 1956-1960 - Johnny Horton | Release Info (amerikai angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2019. május 18.)