Főmenü megnyitása

Jules Méline (Remiremont, 1838. május 20.Párizs, 1925. december 21.) francia jogász, politikus. A Harmadik Francia Köztársaság 33. miniszterelnöke 1896 és 1898 között.

Jules Méline
Méline, Jules, 1915, agence Meurisse, BNF Gallica.jpg
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
1896. április 28. 1898. július 15.
Elnök Félix Faure
Előd Léon Bourgeois
Utód Henri Brisson

Született 1838. május 20.[1][2][3][4]
Remiremont
Elhunyt1925. december 21. (87 évesen)[1][2][3]
Párizs
Párt Democratic Republican Alliance

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Méline témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

A köztársaságpárti Méline a Második Francia Császárság végén kezdte meg ügyvédi karrierjét Párizsban. 1861-ben Georges Clemenceau mellett társalapítója volt a Le Travail hetilapnak. Párizs első kerületében polgármester helyettesként működött, amikor 1871 márciusában beválasztották a párizsi kommünbe. Tisztségéről azonban rövid idő után lemondott. 1872-ben Vosges megye képviselőjévé választották. Sokat foglalkozott a fonó manufaktúrák helyzetével. Többször javasolta a nemzetgyűlésben a vámösszegek emelését a nemzeti ipar védelme érdekében. 1876–77-ben igazságügyi államtitkár helyettes lett.

1883. február 29-én megkapta a mezőgazdasági tárcát Jules Ferry második kormányában, és 1885. április 5-ig maradt hivatalban. Munkáját lelkiismeretesen végezte, és a mezőgazdaság problémáinak nagy szakértője lett. A protekcionizmus híveként megszavaztatta a vámot a cukor és gabona importjára, de jól látta, hogy ez az intézkedés csak átmenetileg védi a gazdálkodókat. Elrendelte az agráriskolák létesítését és a gazdász tanárok képzését megyei szinten annak érdekében, hogy nagyobb szaktudással jobb terméseredményeket érjenek el a paraszti gazdaságok. Javaslatára a Crédit agricole helyi pénztárai is megnyíltak.

1896. április 28-án Félix Faure elnök Franciaország kormányfőjévé nevezte ki, de a mezőgazdasági tárcát is megtartotta. Miniszterelnöksége idején bátorította a kölcsönös segélyező egyesületek alapítását, és törvényt szavaztatott meg a munkahelyi balesetek kártérítésére.

1903 és 1925 között a szenátusban képviselte Vosge megyét. 1915–16-ban ismét a mezőgazdasági minisztérium élére került.

ÍrásaiSzerkesztés

  • Le Retour à la terre... (1905)
  • Le Salut par la terre (1919)

MagyarulSzerkesztés

  • Vissza a faluba; ford. Mauks Gyula, bev. Mailáth József; Pátria, Bp., 1906 (A Magyar Gazdaszövetség kiadványai)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://www.senat.fr/senateur-3eme-republique/meline_jules1799r3.html
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

ForrásokSzerkesztés

  • Pierre Barral: Jules Méline (francia nyelven). agriculture.gouv.fr. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
  • Jules Méline (francia nyelven). Encyclopaedia Universalis France. (Hozzáférés: 2018. január 12.)

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés